Kultúra

2006.12.18. 03:29

Minden jó, ha a vége jó- a Pecek Triónál is

Dunaújváros (bt) - Azt tessenek elképzelni, amikor Adorjánhoz felugrik két rokona, Krisztián és András, hangszert ragadnak, és máris szól a kitűnő jazz-sztenderd, pörög az improvizáció.

Balla Tibor

A leglényegesebbet nem említettem, a fiúk családneve Lakatos Pecek, és szemtelenül fiatalok, no meg elképesztően tehetségesek. Nem csodálkoznék, ha egy-egy koncertjük helyszínére be sem engednék őket a biztonsági őrök, hiszen a legfiatalabb, Adorján még épp csak tizenhat esztendőt élt meg, s a legidősebb, András is aligha van húszéves. Korukhoz illőn, viccelődve érkeztek csütörtökön a Bartók Music Club vendégeként a színház aulájába, hogy aztán igen hamar tátva maradjon a közönség szája. Ugyanis ha példaként Adorjánt említjük, ő már hétévesen, tehát tíz évvel ezelőtt kezdte el az ismerkedést a fekete-fehér billentyűkkel, és gyakorlatilag egész életében jazzmuzsikát hallgatott. Van példaképe is, nem is akármilyen, Keith Jarrett. Aztán ott van unokatestvére, a tizenhét éves Krisztián (bőgő), aki bárszékről kezeli hangszerét, de olyan magabiztossággal és vehemenciával, hogy két esztendeje valósággal elvarázsolta a Londoni Jazz Fesztivál közönségét. A rangidős Andrást sem kell azonban leírni, hisz ő a magyar jazz-zenészek új generációjának legjobb dobosa. Így, hárman álltak közönség elé a Bartókban, és a sajna alig harmincfős jazzkedvelő társaság alaposan megjegyezte a nevüket, különösen a bő kétórás koncert végére. Mert valljuk be, kissé nehézkesen indult a koncert, nem nagyon akaródzott kialakulni az oldott hangulat. Adorján hiába pörgette a jobbnál jobb futamokat kissé műanyaghangon megszólaló Casióján, Krisztián hiába futtatta végig ujjait a bőgő nyakának teljes hosszán, András hiába hozta a ritmust vonagló, vicsorgó átéléssel, a hangulat, az egész nem akart összeállni csodává. Pedig láthatóan-hallhatóan egyenként kiváló teljesítményt hoztak. Sokáig nem könyörült rajtuk az angyal, de aztán a szünet után megelégelte, és szép lassan, finoman telicsorgatta ihlettel zenéjüket. Ekkor már csak azon volt érdemes elgondolkodni, milyen hatalmasak lehetnének már most is, ha ott ülne soraikban egy idősebb tagja legendás zenészdinasztiájuknak, s megálljt parancsolna a mérték határánál. Mert most még túlzottan is belefeledkeznek egy-egy nekik tetsző témába, örömködnek rajta, néha túl soká. A második rész végére azonban már tökéletesek a ritmusváltások, élvezik ők is, közönségük is. A vastaps aztán kiköveteli a ráadást is. Legendás roma zenészdinasztia három ifjú tagjának vastapsos előadása a Bartókban

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!