Csalókamuleon beindul

Poénos dokumentarista, verses asszociációs, vicces animációs, borzongatóan elvont, történetelmesélős, videoklipes, dinamikus, vontatott, túl gyors - körülbelül így lehetne a gumicsirkét szorongató, vicces fickó stílusában jellemezni a 3. Fehérvászon Függetlenfilm Fesztiválon bemutatott alkotásokat. A Szabadművelődés Házában pénteken és szombaton tekinthették meg a nézők a Hang-Szín Tér Mozgókép Műhely, a Kodolányi Vizuális Alkotóműhely, a Magyar Független Film és Video Szövetség (MAFSZ) filmjeinek színe-javát, illetve a Fehérvári Filmesek rövidfilmjeit.

Az idei fesztivál különleges volt, mivel a legrégebbi magyar amatőr filmes szövetség, a MAFSZ 75. születésnapját ünnepli. A háromnegyed évszázados fordulót plakátkiállítással, valamint a MAFSZ-os filmekből készült több órás válogatással ünnepelték a szervezők, akik szombatra a szövetség két vezetőségi tagját is meghívták. A szervezet ügyvezető titkárával, Győri Csillával beszélgetve kiderült: ebben az évben 12 fesztiválon, filmes eseményen ünnepelnek itthon, de novemberben Marosvásárhelyen is képviseltetik magukat. A szövetségnek jelenleg mintegy hétszáz tagja van itthon, közülük körülbelül 250-en készítenek filmet. A független filmes fesztiválokra műfaji és technikai megkötés nélkül bármilyen mű nevezhető. Ezen a fórumon bárki megmutathatja magát, de azért a zsűri szigorúan ítél. Győri Csilla elismerően szólt a tavalyi országos függetlenfilm szemléről is, amelyet Fehérváron tartottak.

A program pénteken, a Hang-Szín-Teresek filmjeivel, - a technikai problémák miatt némi késéssel - indult, akik főleg középiskolások. Éppen ezért elgondolkodtató, sokszor milyen érett gondolatok rejlenek ezekben a fiatal agyakban, és mennyire érzékenyen szemlélik a világot. A Csalókabújosdi, Az elmúlás fája is szép kísérlet, mindkettő költői eszközökkel él. Egészen más műfajt képvisel a Kamuleon. Ez egy gyurmaanimációs film, amelyben a gyurma kaméleon kiszökik ketrecéből, ám két perc után sajnos eltapossák... Az ötlet és a zene jó, kerek az alkotás.

A kodolányisok filmjei között szintén szerepeltek figyelemre méltó darabok. A művek inkább könnyedek voltak, de egyesek az emberi kapcsolatokat komolyabb formában is feldolgozták.

A MAFSZ díjnyertes filmjeiből mindkét napon bő válogatás pergett. Az idei Országos Függetlenfilm Fesztivál legjobb munkái közül a Mecsek kincsét emelném ki, amely groteszken, dokumentumfilm-szerű stílusban mutatja be, hogyan szeretnék megmenteni a Pécsi Vidámpark dolgozói a lepattant szórakozóhelyet, amelynek helyére két idegen, kopasz úr valami egészen mást tervez. A felcsattanó nevetésekből és a vaskos tapsból kiindulva mások szerint is ez volt az este egyik legjobbja.

Záró felvonásként a Fehérvári Filmesek (rövid)filmjeinek blokkja következett, jó ötletből itt sem volt hiány. Több munkán látszott, hogy az alkotók sokszor tényleg a képekre hagyatkoztak, szinte mindent azzal kívántak elmondani. Ez pedig vagy sikerült, vagy nem. Persze voltak a nagy kocsmai, magyar valóságot elénk táró eposzok is, amelyek vontatottságuk miatt olykor tényleg eposznak tűntek. Egy-két esetben úgy látszott: az alkotók annyira jól érezték magukat az adott szituációban, hogy elfeledkeztek a nézőről, meg az időről, és arról, hogy a kevesebb néha többet mond.

Az idei fesztivál különleges volt, mivel a legrégebbi magyar amatőr filmes szövetség, a MAFSZ 75. születésnapját ünnepli. A háromnegyed évszázados fordulót plakátkiállítással, valamint a MAFSZ-os filmekből készült több órás válogatással ünnepelték a szervezők, akik szombatra a szövetség két vezetőségi tagját is meghívták. A szervezet ügyvezető titkárával, Győri Csillával beszélgetve kiderült: ebben az évben 12 fesztiválon, filmes eseményen ünnepelnek itthon, de novemberben Marosvásárhelyen is képviseltetik magukat. A szövetségnek jelenleg mintegy hétszáz tagja van itthon, közülük körülbelül 250-en készítenek filmet. A független filmes fesztiválokra műfaji és technikai megkötés nélkül bármilyen mű nevezhető. Ezen a fórumon bárki megmutathatja magát, de azért a zsűri szigorúan ítél. Győri Csilla elismerően szólt a tavalyi országos függetlenfilm szemléről is, amelyet Fehérváron tartottak.

A program pénteken, a Hang-Szín-Teresek filmjeivel, - a technikai problémák miatt némi késéssel - indult, akik főleg középiskolások. Éppen ezért elgondolkodtató, sokszor milyen érett gondolatok rejlenek ezekben a fiatal agyakban, és mennyire érzékenyen szemlélik a világot. A Csalókabújosdi, Az elmúlás fája is szép kísérlet, mindkettő költői eszközökkel él. Egészen más műfajt képvisel a Kamuleon. Ez egy gyurmaanimációs film, amelyben a gyurma kaméleon kiszökik ketrecéből, ám két perc után sajnos eltapossák... Az ötlet és a zene jó, kerek az alkotás.

A kodolányisok filmjei között szintén szerepeltek figyelemre méltó darabok. A művek inkább könnyedek voltak, de egyesek az emberi kapcsolatokat komolyabb formában is feldolgozták.

A MAFSZ díjnyertes filmjeiből mindkét napon bő válogatás pergett. Az idei Országos Függetlenfilm Fesztivál legjobb munkái közül a Mecsek kincsét emelném ki, amely groteszken, dokumentumfilm-szerű stílusban mutatja be, hogyan szeretnék megmenteni a Pécsi Vidámpark dolgozói a lepattant szórakozóhelyet, amelynek helyére két idegen, kopasz úr valami egészen mást tervez. A felcsattanó nevetésekből és a vaskos tapsból kiindulva mások szerint is ez volt az este egyik legjobbja.

Záró felvonásként a Fehérvári Filmesek (rövid)filmjeinek blokkja következett, jó ötletből itt sem volt hiány. Több munkán látszott, hogy az alkotók sokszor tényleg a képekre hagyatkoztak, szinte mindent azzal kívántak elmondani. Ez pedig vagy sikerült, vagy nem. Persze voltak a nagy kocsmai, magyar valóságot elénk táró eposzok is, amelyek vontatottságuk miatt olykor tényleg eposznak tűntek. Egy-két esetben úgy látszott: az alkotók annyira jól érezték magukat az adott szituációban, hogy elfeledkeztek a nézőről, meg az időről, és arról, hogy a kevesebb néha többet mond.

Az idei fesztivál különleges volt, mivel a legrégebbi magyar amatőr filmes szövetség, a MAFSZ 75. születésnapját ünnepli. A háromnegyed évszázados fordulót plakátkiállítással, valamint a MAFSZ-os filmekből készült több órás válogatással ünnepelték a szervezők, akik szombatra a szövetség két vezetőségi tagját is meghívták. A szervezet ügyvezető titkárával, Győri Csillával beszélgetve kiderült: ebben az évben 12 fesztiválon, filmes eseményen ünnepelnek itthon, de novemberben Marosvásárhelyen is képviseltetik magukat. A szövetségnek jelenleg mintegy hétszáz tagja van itthon, közülük körülbelül 250-en készítenek filmet. A független filmes fesztiválokra műfaji és technikai megkötés nélkül bármilyen mű nevezhető. Ezen a fórumon bárki megmutathatja magát, de azért a zsűri szigorúan ítél. Győri Csilla elismerően szólt a tavalyi országos függetlenfilm szemléről is, amelyet Fehérváron tartottak.

A program pénteken, a Hang-Szín-Teresek filmjeivel, - a technikai problémák miatt némi késéssel - indult, akik főleg középiskolások. Éppen ezért elgondolkodtató, sokszor milyen érett gondolatok rejlenek ezekben a fiatal agyakban, és mennyire érzékenyen szemlélik a világot. A Csalókabújosdi, Az elmúlás fája is szép kísérlet, mindkettő költői eszközökkel él. Egészen más műfajt képvisel a Kamuleon. Ez egy gyurmaanimációs film, amelyben a gyurma kaméleon kiszökik ketrecéből, ám két perc után sajnos eltapossák... Az ötlet és a zene jó, kerek az alkotás.

A kodolányisok filmjei között szintén szerepeltek figyelemre méltó darabok. A művek inkább könnyedek voltak, de egyesek az emberi kapcsolatokat komolyabb formában is feldolgozták.

A MAFSZ díjnyertes filmjeiből mindkét napon bő válogatás pergett. Az idei Országos Függetlenfilm Fesztivál legjobb munkái közül a Mecsek kincsét emelném ki, amely groteszken, dokumentumfilm-szerű stílusban mutatja be, hogyan szeretnék megmenteni a Pécsi Vidámpark dolgozói a lepattant szórakozóhelyet, amelynek helyére két idegen, kopasz úr valami egészen mást tervez. A felcsattanó nevetésekből és a vaskos tapsból kiindulva mások szerint is ez volt az este egyik legjobbja.

Záró felvonásként a Fehérvári Filmesek (rövid)filmjeinek blokkja következett, jó ötletből itt sem volt hiány. Több munkán látszott, hogy az alkotók sokszor tényleg a képekre hagyatkoztak, szinte mindent azzal kívántak elmondani. Ez pedig vagy sikerült, vagy nem. Persze voltak a nagy kocsmai, magyar valóságot elénk táró eposzok is, amelyek vontatottságuk miatt olykor tényleg eposznak tűntek. Egy-két esetben úgy látszott: az alkotók annyira jól érezték magukat az adott szituációban, hogy elfeledkeztek a nézőről, meg az időről, és arról, hogy a kevesebb néha többet mond.

A program pénteken, a Hang-Szín-Teresek filmjeivel, - a technikai problémák miatt némi késéssel - indult, akik főleg középiskolások. Éppen ezért elgondolkodtató, sokszor milyen érett gondolatok rejlenek ezekben a fiatal agyakban, és mennyire érzékenyen szemlélik a világot. A Csalókabújosdi, Az elmúlás fája is szép kísérlet, mindkettő költői eszközökkel él. Egészen más műfajt képvisel a Kamuleon. Ez egy gyurmaanimációs film, amelyben a gyurma kaméleon kiszökik ketrecéből, ám két perc után sajnos eltapossák... Az ötlet és a zene jó, kerek az alkotás.

A kodolányisok filmjei között szintén szerepeltek figyelemre méltó darabok. A művek inkább könnyedek voltak, de egyesek az emberi kapcsolatokat komolyabb formában is feldolgozták.

A MAFSZ díjnyertes filmjeiből mindkét napon bő válogatás pergett. Az idei Országos Függetlenfilm Fesztivál legjobb munkái közül a Mecsek kincsét emelném ki, amely groteszken, dokumentumfilm-szerű stílusban mutatja be, hogyan szeretnék megmenteni a Pécsi Vidámpark dolgozói a lepattant szórakozóhelyet, amelynek helyére két idegen, kopasz úr valami egészen mást tervez. A felcsattanó nevetésekből és a vaskos tapsból kiindulva mások szerint is ez volt az este egyik legjobbja.

Záró felvonásként a Fehérvári Filmesek (rövid)filmjeinek blokkja következett, jó ötletből itt sem volt hiány. Több munkán látszott, hogy az alkotók sokszor tényleg a képekre hagyatkoztak, szinte mindent azzal kívántak elmondani. Ez pedig vagy sikerült, vagy nem. Persze voltak a nagy kocsmai, magyar valóságot elénk táró eposzok is, amelyek vontatottságuk miatt olykor tényleg eposznak tűntek. Egy-két esetben úgy látszott: az alkotók annyira jól érezték magukat az adott szituációban, hogy elfeledkeztek a nézőről, meg az időről, és arról, hogy a kevesebb néha többet mond.

A program pénteken, a Hang-Szín-Teresek filmjeivel, - a technikai problémák miatt némi késéssel - indult, akik főleg középiskolások. Éppen ezért elgondolkodtató, sokszor milyen érett gondolatok rejlenek ezekben a fiatal agyakban, és mennyire érzékenyen szemlélik a világot. A Csalókabújosdi, Az elmúlás fája is szép kísérlet, mindkettő költői eszközökkel él. Egészen más műfajt képvisel a Kamuleon. Ez egy gyurmaanimációs film, amelyben a gyurma kaméleon kiszökik ketrecéből, ám két perc után sajnos eltapossák... Az ötlet és a zene jó, kerek az alkotás.

A kodolányisok filmjei között szintén szerepeltek figyelemre méltó darabok. A művek inkább könnyedek voltak, de egyesek az emberi kapcsolatokat komolyabb formában is feldolgozták.

A MAFSZ díjnyertes filmjeiből mindkét napon bő válogatás pergett. Az idei Országos Függetlenfilm Fesztivál legjobb munkái közül a Mecsek kincsét emelném ki, amely groteszken, dokumentumfilm-szerű stílusban mutatja be, hogyan szeretnék megmenteni a Pécsi Vidámpark dolgozói a lepattant szórakozóhelyet, amelynek helyére két idegen, kopasz úr valami egészen mást tervez. A felcsattanó nevetésekből és a vaskos tapsból kiindulva mások szerint is ez volt az este egyik legjobbja.

Záró felvonásként a Fehérvári Filmesek (rövid)filmjeinek blokkja következett, jó ötletből itt sem volt hiány. Több munkán látszott, hogy az alkotók sokszor tényleg a képekre hagyatkoztak, szinte mindent azzal kívántak elmondani. Ez pedig vagy sikerült, vagy nem. Persze voltak a nagy kocsmai, magyar valóságot elénk táró eposzok is, amelyek vontatottságuk miatt olykor tényleg eposznak tűntek. Egy-két esetben úgy látszott: az alkotók annyira jól érezték magukat az adott szituációban, hogy elfeledkeztek a nézőről, meg az időről, és arról, hogy a kevesebb néha többet mond.

A kodolányisok filmjei között szintén szerepeltek figyelemre méltó darabok. A művek inkább könnyedek voltak, de egyesek az emberi kapcsolatokat komolyabb formában is feldolgozták.

A MAFSZ díjnyertes filmjeiből mindkét napon bő válogatás pergett. Az idei Országos Függetlenfilm Fesztivál legjobb munkái közül a Mecsek kincsét emelném ki, amely groteszken, dokumentumfilm-szerű stílusban mutatja be, hogyan szeretnék megmenteni a Pécsi Vidámpark dolgozói a lepattant szórakozóhelyet, amelynek helyére két idegen, kopasz úr valami egészen mást tervez. A felcsattanó nevetésekből és a vaskos tapsból kiindulva mások szerint is ez volt az este egyik legjobbja.

Záró felvonásként a Fehérvári Filmesek (rövid)filmjeinek blokkja következett, jó ötletből itt sem volt hiány. Több munkán látszott, hogy az alkotók sokszor tényleg a képekre hagyatkoztak, szinte mindent azzal kívántak elmondani. Ez pedig vagy sikerült, vagy nem. Persze voltak a nagy kocsmai, magyar valóságot elénk táró eposzok is, amelyek vontatottságuk miatt olykor tényleg eposznak tűntek. Egy-két esetben úgy látszott: az alkotók annyira jól érezték magukat az adott szituációban, hogy elfeledkeztek a nézőről, meg az időről, és arról, hogy a kevesebb néha többet mond.

A kodolányisok filmjei között szintén szerepeltek figyelemre méltó darabok. A művek inkább könnyedek voltak, de egyesek az emberi kapcsolatokat komolyabb formában is feldolgozták.

A MAFSZ díjnyertes filmjeiből mindkét napon bő válogatás pergett. Az idei Országos Függetlenfilm Fesztivál legjobb munkái közül a Mecsek kincsét emelném ki, amely groteszken, dokumentumfilm-szerű stílusban mutatja be, hogyan szeretnék megmenteni a Pécsi Vidámpark dolgozói a lepattant szórakozóhelyet, amelynek helyére két idegen, kopasz úr valami egészen mást tervez. A felcsattanó nevetésekből és a vaskos tapsból kiindulva mások szerint is ez volt az este egyik legjobbja.

Záró felvonásként a Fehérvári Filmesek (rövid)filmjeinek blokkja következett, jó ötletből itt sem volt hiány. Több munkán látszott, hogy az alkotók sokszor tényleg a képekre hagyatkoztak, szinte mindent azzal kívántak elmondani. Ez pedig vagy sikerült, vagy nem. Persze voltak a nagy kocsmai, magyar valóságot elénk táró eposzok is, amelyek vontatottságuk miatt olykor tényleg eposznak tűntek. Egy-két esetben úgy látszott: az alkotók annyira jól érezték magukat az adott szituációban, hogy elfeledkeztek a nézőről, meg az időről, és arról, hogy a kevesebb néha többet mond.

A MAFSZ díjnyertes filmjeiből mindkét napon bő válogatás pergett. Az idei Országos Függetlenfilm Fesztivál legjobb munkái közül a Mecsek kincsét emelném ki, amely groteszken, dokumentumfilm-szerű stílusban mutatja be, hogyan szeretnék megmenteni a Pécsi Vidámpark dolgozói a lepattant szórakozóhelyet, amelynek helyére két idegen, kopasz úr valami egészen mást tervez. A felcsattanó nevetésekből és a vaskos tapsból kiindulva mások szerint is ez volt az este egyik legjobbja.

Záró felvonásként a Fehérvári Filmesek (rövid)filmjeinek blokkja következett, jó ötletből itt sem volt hiány. Több munkán látszott, hogy az alkotók sokszor tényleg a képekre hagyatkoztak, szinte mindent azzal kívántak elmondani. Ez pedig vagy sikerült, vagy nem. Persze voltak a nagy kocsmai, magyar valóságot elénk táró eposzok is, amelyek vontatottságuk miatt olykor tényleg eposznak tűntek. Egy-két esetben úgy látszott: az alkotók annyira jól érezték magukat az adott szituációban, hogy elfeledkeztek a nézőről, meg az időről, és arról, hogy a kevesebb néha többet mond.

A MAFSZ díjnyertes filmjeiből mindkét napon bő válogatás pergett. Az idei Országos Függetlenfilm Fesztivál legjobb munkái közül a Mecsek kincsét emelném ki, amely groteszken, dokumentumfilm-szerű stílusban mutatja be, hogyan szeretnék megmenteni a Pécsi Vidámpark dolgozói a lepattant szórakozóhelyet, amelynek helyére két idegen, kopasz úr valami egészen mást tervez. A felcsattanó nevetésekből és a vaskos tapsból kiindulva mások szerint is ez volt az este egyik legjobbja.

Záró felvonásként a Fehérvári Filmesek (rövid)filmjeinek blokkja következett, jó ötletből itt sem volt hiány. Több munkán látszott, hogy az alkotók sokszor tényleg a képekre hagyatkoztak, szinte mindent azzal kívántak elmondani. Ez pedig vagy sikerült, vagy nem. Persze voltak a nagy kocsmai, magyar valóságot elénk táró eposzok is, amelyek vontatottságuk miatt olykor tényleg eposznak tűntek. Egy-két esetben úgy látszott: az alkotók annyira jól érezték magukat az adott szituációban, hogy elfeledkeztek a nézőről, meg az időről, és arról, hogy a kevesebb néha többet mond.

Záró felvonásként a Fehérvári Filmesek (rövid)filmjeinek blokkja következett, jó ötletből itt sem volt hiány. Több munkán látszott, hogy az alkotók sokszor tényleg a képekre hagyatkoztak, szinte mindent azzal kívántak elmondani. Ez pedig vagy sikerült, vagy nem. Persze voltak a nagy kocsmai, magyar valóságot elénk táró eposzok is, amelyek vontatottságuk miatt olykor tényleg eposznak tűntek. Egy-két esetben úgy látszott: az alkotók annyira jól érezték magukat az adott szituációban, hogy elfeledkeztek a nézőről, meg az időről, és arról, hogy a kevesebb néha többet mond.

Záró felvonásként a Fehérvári Filmesek (rövid)filmjeinek blokkja következett, jó ötletből itt sem volt hiány. Több munkán látszott, hogy az alkotók sokszor tényleg a képekre hagyatkoztak, szinte mindent azzal kívántak elmondani. Ez pedig vagy sikerült, vagy nem. Persze voltak a nagy kocsmai, magyar valóságot elénk táró eposzok is, amelyek vontatottságuk miatt olykor tényleg eposznak tűntek. Egy-két esetben úgy látszott: az alkotók annyira jól érezték magukat az adott szituációban, hogy elfeledkeztek a nézőről, meg az időről, és arról, hogy a kevesebb néha többet mond.