Szeretve, tisztelve és mindig jókedvűen élni!

Így fogadták a hetven év feletti időskorú polgárokat Előszálláson a Kossuth Lajos Művelődési Házban tegnap délután. Ez volt a hagyományos októberi idősek napja ünnepségük. Mintha egy kétszáz tagú család ült volna asztalhoz, hogy örüljenek egymásnak és a hozzájuk intézett elismerő, kedves szavaknak.

Balogh Tamás

Az összejövetelen a külön köszöntő, ahogy az évről évre történik, a kerek évfordulósoknak járt: a 70., 75., 80., 85., 90. évüket az idén betöltőknek. Így mindenki sorra kerül az ünneplések során.

Egy ilyen szép közös születésnaphoz persze műsor is dukál. Elsőként a Patakparti óvodások szökkentek a színpadra, hogy csillogó fényt csaljanak a sok nagymama-nagypapa szemébe. Őket a helyi általános iskola negyedikesei követték, hasonló sikerrel.

Farkas Imre polgármester és Bognár Istvánné
Fotók: Balogh Tamás

A köszöntőt Farkas Imre polgármestertől hallottuk, aki az uzsonna és a torta mellé virággal és emléklappal is kedveskedett az ünnepelteknek.

– A köszöntőm személyes hangvételű szokott lenni. Kilépek a hivatali stílusból, mert úgy érzem, mintha mindenki a nagymamám és a nagypapám lenne ebben a faluban, mert ők is úgy szólítanak, mintha az unokájuk lennék. Nincs ebben semmi csoda, hiszen év közben is ilyen egymással a kapcsolatunk. Megállítanak, megbeszéljük az ügyes-bajos dolgaikat, és ez így van rendjén.

Az eseménynek különleges vendége is volt: Bognár Istvánné, aki 1928. augusztus 10-én született itt, Előszálláson. Ilus néni ma is megadta az ünnep rangját, hiszen fiatalos kosztümben érkezett!

A vendégek a művelődési házban: mintha egy kétszáz tagú család ült volna asztalhoz, hogy örüljenek egymásnak

– A kedvem rendben van, de az egészségem sajnos nem az igazi. Már gyerekkorom óta, de így elnyöszörögtem az életemet. Az iskoláimat is itt jártam, a munkám is ide kötött. Először a Zirci Apátság birtokán dolgoztam, majd a háború után férjhez mentem. Utána földekkel, háziállatokkal, paraszti munkával töltöttem az időmet. Mindenhez kellett érteni, a lovakat is be tudtam fogni, és hajtottam is, ha arra volt szükség. Egész életemben sütöttem-főztem. Ma egy kis betonmunkát is csináltunk a fiammal. Minden nap van mit csinálni. Most már egy kicsit nehezebben megyek. Hála Istennek még el tudom látni magamat, még mindig megsütöm a pogácsát és a fasírozottat is! Mindig itt laktam Előszálláson. Szeretek itt lenni, mert kedvesek nekem ezek az emberek. A család, a jó szomszédok és a barátok is. Négy unokámnak és ugyanannyi dédunokámnak is örülhetek.

További boldog napokat kívánunk, kedves Ilus néni!