emlékezés

2019.11.02. 07:00

Szeretteink elvesztése egy olyan seb, ami sosem tud begyógyulni igazán

Mindenszentek estéjén tartották a hagyományos ökumenikus megemlékezést a dunaújvárosi temető ravatalozója előtt.

Tóth Alexandra

Fotó: LI

A megemlékezés Palkovics Katalin, a Kegyelet Bt. egyik ügyvezetője gondolataival indult. Elmesélte mindenszentek és halottak napja eredetét, majd hozzátette, kultúrától és vallástól függetlenül mindenkinek fontos az ősökre való emlékezés. Emlékeztetett, mennyire halandók vagyunk, mennyi fájdalmat tudunk okozni egymásnak tudatosan vagy csak figyelmetlenségből. „Minden nap kijár egy jó szó, egy ölelés vagy egy simogatás a számunkra fontos embereknek, mert cselekedve szeretni csak az élőket tudjuk” – mutatott rá.

Kovács István parókus arra kért, ne csak ilyenkor jusson eszünkbe szeretni – csak egy életünk van

Ezután a négy egyház képviselője, Stermeczki András evangélikus lelkész, Jakab Erika református tiszteletes asszony, Baltási Nándor római katolikus plébános és Kovács István görögkatolikus parókus beszédei követték. Bár a vallást valamennyien más szemszögből közelítik meg, mindannyian az élők szeretetére hívták fel a figyelmet, s arra, hogy elhunytjainkért bizodalommal és tiszta szívvel imádkozzunk. Stermeczki András azt mondta, csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek. Ezt a gondolatot Baltási Nándor is továbbfűzte, hiszen amíg emlékezünk, addig imádkozunk. Ő abban látja a vigaszt, hogy életünk fő törekvése földi létünk után Isten országába kerülni, és halottaink minden bizonnyal megbocsátást nyernek, és imáinknak köszönhetően a mennybe juthatnak. Jakab Erika tiszteletes rámutatott, mekkora űr és fájdalom marad egy szerettünk elvesztése során bennünk, és megannyi kérdés, ami válaszra vár. A bizonytalanságban legyen bizodalmunk, hogy a földi élet terheiből megszabadulnak az elhunytak és a mennyben az Úr fogadja őket. Kovács István parókus azt mondta, Isten ujjongott, miután megteremtette az embert, mert jó, mi viszont sokszor nem tudunk örülni egymásnak, pedig a szeretetet még életünkben kell kimutatnunk.

A Móricz Zsigmond Általános Iskola fiúkórusának tagjai állnak sorba a gyertyákért, amikből később szívet formáltak Fotók: Laczkó Izabella/Dunaújvárosi Hírlap

Befejezésül Alex Tamás énekelt és verselt előbb szólóban, majd a Móricz Zsigmond Általános Iskola kórusával. Végül egy közös mécsesgyújtás következett, és a jelenlévők szív alakban helyezték el az emlékezés lángjával égő mécseseket a ravatalozó előtt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!