Szent Pantaleimon alapítványa újra segített

Olyan hideg volt a legutóbbi, csütörtökön déltájban szervezett jótékonysági ételosztáson, a Dózsa mozi előtt, hogy még maga Kovács István parókus is sapkát öltött reverendájához és télikabátjához – ami pedig egyáltalán nem szokása...

Az ételosztást a Szent Pantaleimon Alapítvány szervezte, amelyet a helybéli görögkatolikus egyházközség hozott létre. Támogatta ebben még a dunaújvárosi ruszinok nemzetiségi önkormányzata, a Kiss Rent a Car és a Széchenyi Pékség is. Előbbi furgonok kölcsönzésével, utóbbi hatvan kilogramm finom, friss kenyérrel.

Az étel pedig, amit kínáltak: háromszázötven adag babgulyás volt. Méghozzá első osztályú minőségben, amiről a főszakács, Dobrovics János gondoskodott. Neki a hozzáértés mellett már jelentős rutinja is van a dologban, mivel az évek óta tartó, a görögkatolikusok által szervezett ételosztások során mindig ő a főszakács.

Az ügymenet ugyanis az, hogy az egyházközség tagjai és más támogatók összeadják az ételfőzéshez szükséges nyersanyagok megvásárlására a pénzt, majd a pentelei görögkatolikus parókia udvarán felállítják az üstöt, megrakják a tábortüzet, és az ételosztás délelőttjén az önkéntesek (Dobrovics János vezényletével) elkészítik az ebédet. Amit aztán az ugyancsak az eklézsia révén beszerzett tálalóeszközökkel és asztalokkal, padokkal egyetemben a kölcsönkapott autókkal felszállítják a mozi előtti térre.

Ahol már várták őket, szokás szerint most is, dacára a hidegnek. Mínusz fél fok volt délben, nem farkasordító fagy, már a hőmérő szerint – ám a nedves, párás levegőben gyorsan a kabátok alá hatolt.

Azt hittem volna, hogy ilyenkor sokkal kevesebben lesznek az ellátó, gondozó szervezetek által kiértesített rászorulók – de tévedtem! Az első öt percben elfogyott negyven adag étel. Igaz, hogy a jelentkezők többsége nem ült le a térre, az asztalokhoz, elfogyasztani a gulyást, hanem inkább edényeket hozott magával, és hazavitte, talán tartalékolni is...

Jellegzetes személyiségek a téren

llyenkor, ételosztás alkalmával, mindig találni az összegyűltek között néhány jellegzetes egyéniséget. Most kettő is akadt!

Az egyik Benkő István, aki a Papírgyári úti hajléktalanszállóról érkezett, hogy bespájzoljon a babgulyásból. A javakorabeli Benkő úr negyedik esztendeje él a szállón, ahová Perkátáról érkezett. A magánügyek firtatása nélkül annyit lehet tudni róla, hogy tiszta, rendezett, nyugodt természetű ember, aki türelmesen várakozott negyedórákon át a sorára.

Legyünk őszinték: kell ennél több?

A másik személyiség a hatéves Takács Amélia Maja, aki édesapjával érkezett. Nem rászorulók: segíteni jöttek az étel kiosztásában. S mondhatom, Maja aztán igazán szorgalmas segítő volt!