Párját ritkító vendégszeretet, pazar műsor

Daruszentmiklós

Az izzó színpadon egész nap peregtek az események. A nagy hőség sem riasztotta el az érdeklődőket. A legsikeresebb előadók az esti órákban álltak a színpadra. A nap szenzációjára, a mulatós szériát itt leváltó Curtis már egy órával az esemény előtt megérkezett, és új arcát mutatva, szerethető, hatalmas sikerű show-val jelentkezett. Utána a Ferenczi retró diszkót is hajnalig táncolva fogadta a közönség.

Az időjárás nyárias, a frissítők jéghidegek, az ellátás gazdag, a barátság pedig hamisítatlanul daruszentmiklósias – hibátlan volt. Kár lett volna kihagyni ezt a nyarat lezáró, remek programot! Rauf Norbert, Daruszentmiklós polgármestere a sok év alatt mára már igaz rutinos fesztiválmenedzserré is vált.

– A tervünk egyszerű volt: a hozzánk látogatók érezzék jól magukat. Ez a hivatalom nem reggel nyolckor kezdődik, hanem egy „kicsivel” előbb – mondta nevetve. – Szívesen veszem föl a koordinátor szerepét is, szeretem irányítani a kitelepülők elhelyezkedését, fogadni a segítőket, szereplőket, és a vendégként a más településről érkezőket is. Évekkel ezelőtt egy nehéz döntést kellett kellett meghoznunk, amikor a korábbi 0,7 hektáros területet kinőttük, de mára már a 4,5-es is megtelt a rendezvénnyel kapcsolatos igénybevétel miatt. A Falusi fesztivál elnevezést jól tükrözi a műsorunk, de faluhelyen tényleg szeretnek mulatni az emberek, ezért lehetőséget adunk rá. Mellette azonban a fiataloknak szóló műsor­elemeket is biztosítottunk.

Novák Péter Pál és felesége, Gelencsér Judit Dunavecséről érkeztek. Közös feladatot vállaltak magukra, de előtte a hölgy megnyerte az íjászversenyt.

– A hagyományőrzők meghívására már harmadik alkalommal jöttünk át erre a rendezvényre. Ötven személyre főztünk ebédet, paprikás krumplit, nokedlival. Ez nem egy vecsei specialitás, egyszerűen így kérték, és mi teljesítettük. (Az étek a főzőversenyen is rangos helyezést ért el!) Azt valljuk, hogy aki jókat akar enni és inni, a lovakat és a jó bulikat is szereti, ­rossz ember nem lehet!

A rekkenő hőségben, délidőben táncoló hölgyek Dunaújvárosból érkeztek. A műsorvezető a program végére mentőtisztet kért hozzájuk a színpadra, aki megállapította, hogy mindenki mehet a dolgára! A csoport vezetőjével, Délczeg Zsófi dance aerobik­oktatóval is beszélgettünk.

– Nem kellett kényszeríteni a lányokat erre a kihívásra, amit mi egyszerűen „riszának” hívunk, szívesen csinálják. A monoton és nehéz hétköznapokon, munka után nagyon jót tesz mindenkinek, mert felszabadít bennünket. Amikor eljönnek az edzőterembe és elindítom a zenét, akkor minden kellemetlenséget elfelejtenek. Ez a mozgásforma tulajdonképpen egy szerelem. Annak kell lenni a mozgásba, a zenébe és a táncba. A bázisunk az Eszterlánc óvoda tornatermében található.

A daruszentmiklósi néptáncegyüttes fellépései minden alkalommal nagy örömöt adnak a helyi lakosok számára. Czuppon Pétertől, a vezetőjüktől ezt is hallottuk.

– A környékbeli tanítványok kiegészítették mára a helyi csoportot. Számomra az elmúlt tanév egy nagyon boldog év volt. Sikerült egy stabil létszámot létrehozni, és a gyerekek becsületesen végigdolgozták az egész tanévet. Őket már „megfertőztük” a tánc szeretetével. Annak látom értelmét, ha a táncosok több korosztálya is együtt dolgozhat, mert úgy a kicsik könnyebben tanulják meg a szükséges dolgokat. Belenevelődnek a táncos életbe.

Vajda Zoltán, akit inkább Ginónak ismernek és szólítanak, nem bravúros ételkülönlegességekkel, hanem finom házias ételekkel várta a vendégeit: – A munkám során megpróbálok a hagyományos ízek világában maradni. Azt tapasztalom, hogy sokan szeretnének ehhez visszatérni, ezért ez lett a specialitásom. Az édesanyámtól és a nagymamámtól tanultam meg a főzés alappraktikáit, és ezeket a mai napig is szívesen használom. Nyilván a saját stílusomra alakítom ezeket a dolgokat, ettől lesz a konyhám egy kicsit más, mint a többi. Szeretem az ilyen kitelepüléseket és a vendégek szeme láttára főzni. Megfigyelem őket az étkezés közben. Azt szoktam mondani, hogy ha csend van, akkor biztosan finom a kaja! – mondta nevetve.

A térségbeli fesztiválok és falunapok szerencsére állandó résztvevői között találjuk Feke Judit Magyar Teátrum-díjas jelmeztervezőt is, aki angyali türelemmel és boszorkányos gyorsasággal, fantasztikus frizurákat készít az arra áhítozó hölgyek számára.

– Itt most csak a hajfonó vagyok, akinél néha többen vannak, mint a hamburgeresnél! Ezt nem lehet megunni, mert ez az alkotás gyönyörűsége. Van úgy, hogy azt mondják, hogy „ugyanolyat szeretnék…” nahát, direkt nem készítek még egyet! A hosszúból a legnehezebb fonni. Mire elkészül, összekuszálódik a vége. A legjobb a vállig érő, egyforma vágású, vékony szálú, szőke, nem tépett. A vörös is nagyon szép, de nagyon kevés van belőle. Amikor látok egyet, őt biztosan levadászom, és ha akarja, ha nem, neki kell legyen egy hajfonata! A fonás közben nem látják, hogy mit csinálok, csak a végén mutatom meg neki a kész eredményt. Panaszt még senki sem tett rá! Boldog vagyok miatta.

Zámbó Katalin a szomszédos Előszállásról érkezett, hogy a kincseivel ámulatba ejtse a kíváncsiskodókat.

– A mandalakészítést soha nem tanultam, magamat képeztem ki rá, és gyakoroltam be erre a szintre. Csodálatos az én világom, azt is mondhatnám, hogy az álmaimat valósítom meg ezzel a tevékenységgel. Nagyon szeretem, amikor idejönnek, és mosolyogva gyönyörködnek bennük. Egy kicsit beszélgetünk, és az sem bánt, ha a végén mégsem vesznek egyet sem. Előfordul, hogy valaki rendel tőlem egy bizonyos színt, de mintát rám bízzák, az bennem születik meg. Mosollyal és a szép álmokkal érdemes élni. Ez egy nekem való pálya, hiszen kiteljesedek benne.