Olyan gazdag a kínálat a piacon, hogy nem tudjuk, mit is vegyünk

Ó, de sokat elárult, amikor lassacskán ötven éve a katowicei piacnál kapualjakból borostyán nyakláncot, príma lepedőt, markazit köves ékszereket kínáltak megvételre a mi jó forintunkért, vagy amikor Drezdában (ahová egyébként lengéscsillapítóért vonatoztunk) utolsó pfennigjeinkből étkészletre alkudtunk. Pozsonyból pelenkát és ólomkristályt, Déváról vásznat gyapjúfonalat hoztunk.

Miért lenne a mi piacunk a kivétel?

Elég végigsétálnunk a standok között, avagy inkább mellett. Nem kell rendszeres piacra járónak lenni ahhoz, hogy feltűnjön: mindig bezár egy-egy üzlet. Megnyílik nagy rössel, a nóvum élteti egy ideig, aztán a hanyatlás a nyitásnál is látványosabb: csak egy cetli jelzi, hogy itt bolt volt. Vagy fél tucatnyi ilyen „üzlet” van a piacon s környékén, ami a kíváncsi elmét gondolkodásra készteti. Hogyan mehet csődbe egy jó forgalmú vendéglátóegység, ha mellette másik három megél? Hogyan maradhat talpon az a talponálló, ahova ember nem lép be? Ahányszor meglátok egy „Kiadó” táblát, valami azt súgja – bár tudom, nem minden esetre igaz –, nem kedvez a közeg a vállalkozásnak, avagy talán megint gyorsan akart valaki meggazdagodni.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a lépcső feletti fedett placcon egyre nagyobb teret hódít (szó szerint értve) a kirakodóvásár, ahol ruhát, cipőt, fehérneműt vehetünk. Lám, még mindig megéri ezzel üzletelni, nagykertől megvenni, kicsiben eladni. De vajh miként zárul majd az ázsiai áruval való konkurenciaharc?

Mondom én, hogy csupa izgalom ez a piac

A tegnapi szeles, hűvös reggelen persze a legkevésbé ilyesmin tépelődtek a háziasszonyok, ők a főznivalón rágódtak, hogy stílusosak legyünk. Mert a bőség is okot adhat a vacillálásra: szavamra, oly’ gazdag a kínálat, hogy már azt sem tudjuk, mit vegyünk…

Nálunk feltétlenül (de­hogyis, feltéttel persze) lesz valami zöld, főzelék gyanánt, talán spenót, vagy inkább egy laza kelkáposzta, mert a 400-500 forintos ára már elfogadható. A pirosat is kívánja a szem: paradicsomleves, töltött paprika… Ezek a mostani paradicsomok már megértek erre a nemes feladatra, zamatosak, édesek, s az áruk is megfelelő. Salátának bőven elegendő a répa, karalábé szálasra gyalulva, uborka, póréhagyma, piros paprika karikára vágva cseppnyi olívaolajjal megspriccelve. Reggelinek ropogós-puha töpörtyűt rendeltek, hegyes erős paprikával, jégretekkel, ezt mind megkapom a kofáknál. A gyümölcsök között a sárgás-lilás ringló tetszett meg, de nem adjuk fel az álmaink sárgadinnyéjéért való harcot: bár több kilónyit megvettünk, megettünk, még mindig nem értük el a vágyaink zenitjét jelentő minőséget. Hol vannak még a darazsak, amik rajokban zümmögve jelzik, hol a legérettebb, s legédesebb dinnye? No, az lesz majd az igazi.

A gyümölcslével nem hibázhatunk

A következő napokban nagy melegre kell készülnünk, egy görögdinnye jól áthűl a pincében, uzsonna helyett felüdít majd egy szelet édes csemege. Este főzzünk meg pár liternyi teát, éjszakára tegyük a hűtőbe, akár egy nagy lábasban, majd másnap öntsük át csinos kancsóba, és garantáltan rájár majd a család. A fagylaltgombócok mellé is csempészhetünk pár szem gyümölcsöt: vaníliához barackgerezdet, csokihoz ribizlit, puncshoz banánt, dinnyét, de ez esetben helyénvaló a bármit bármivel recept. A legnagyobb sikert a turmixolt italokkal arathatjuk, ezért legyen otthon banán, dinnye, citrom, kevéske málna, áfonya és jégkocka. A gyümölcsök önmagukban édeni gazdagságot nyújtanak, ezért a koktélokat nem szükséges tejjel vagy tejszínnel nehezíteni. Az ízeket (és főként a színeket!) érdemes előbb összehangolni, kísérletezni, kóstolgatni, de rettentő nagyot nem tévedhetünk, bármilyen hideg, jégszilánkos gyümölcslét kínálunk is.