Megújul az épület: olyan lesz, mint régen, csak korszerűbb

Szalai Attila az operatív történésekben kevésbé vesz részt, ugyanis Észak-Amerikában egy kínai vállalat igazgatói feladatait látja el, ám napi kapcsolatban van Verasztó Sándorral, a mozit üzemeltető cég másik vezetőjével, így a döntésekben folyamatosan részt vesz. Mint mondta, határidőre átadták a Dózsa téri épületet az önkormányzatnak, mint tulajdonosnak. Azt az információt kapták, hogy a felújítás nyolc-tíz hónapot vesz igénybe, akkor kaphatják vissza üzemeltetésre, de ők úgy készülnek, hogy akár egy év is lehet belőle. Tudják ugyanis, hogy még a zöldmezős beruházásoknál is könnyen lehet ekkora csúszás. Ez viszont messze nem zöldmezős beruházás, hiszen egy lassan hetvenéves épületről beszélünk, amelyben ez lesz az első felújítási munka, így egészen biztosan előkerülnek majd olyan pótfeladatok, amik nem voltak előreláthatóak.

A felújítás nem a Mozicentrum Kft. feladata, de a kivitelezőkkel napi kapcsolatban állnak, tulajdonképpen azóta, hogy felmerült a felújítás lehetősége. Szalai Attila úgy látja, óriási pozitívum, hogy meghallgatják az ő véleményüket is. Mindemellett a vártnál jóval több segítséget kaptak a támogatóktól és a hivatalos szervektől, hatóságoktól is, beleértve az önkormányzatot, a város és az egyetem vezetőit, a tervezőket, kivitelezőket. A közgyűlési jegyzőkönyvek is igazolják, hogy a mozi felújítása, egyáltalán léte teljes támogatást élvez. A megfelelően előkészített előterjesztések tárgyalásánál csak a legelsőnél volt egy tartózkodás, de azóta végig egyhangúlag támogatták ezt az ügyet. Külföldről is azt látta, hogy jelenleg is így van, ami nagyon nagy könnyebbség számukra. Úgy látja, nagy szükség volt már a felújításra, és a lehető legjobbkor tudták ezt elkezdeni.

A mozi mindenkié – ebben az egyszerű mondatban látja Szalai az okokat, ezt érzik a közreműködők és érzik ők maguk is. Ahogy mondta: „Tudjuk, hogy a mozi kincs a városnak, vigyázunk rá!”. Kiemelte, hogy a dedikált csapat három hét alatt építette fel szinte nulláról a mozit az egyetem épületében. Hatósági engedélyekkel, szabályzatokkal, a vetítési jogok átszerkesztésével, a büfé, a pénztár megépítésével, a szellőztetőrendszer, a villamos hálózat, a hangrendszer kiépítésével. Ez dicséri a csapat tehetségét elszántságát, a tervezést, főként a hozzáállásukat. Mint mondta, Észak-Amerikában az ottani hozzáállással egy évbe is beletelt volna egy ilyen munka. Biztos benne, hogy a felújításban a lehető legjobbat fogják megvalósítani a város lakói számára.

Verasztó Sándor az új hely eddigi üzemeltetési tapasztalatairól tud beszámolni, amik meglehetősen vegyesek. Jól sikerült a terem, úgy látja, a városlakók szeretik, a beüzemelt technológia jól működik, és a kialakítás is úgy tűnik, működőképes lesz. Az eddigi tapasztalatok után is még mindig vannak olyan dolgok, amikkel foglalkozniuk kell, esetleg át kell alakítani, hogy még gördülékenyebben menjen a vetítés. Mint mondja, az egyik legnehezebb feladat nem is a vetítéshez fog kötődni, hanem a terem vegyes használatához. Napi szinten egyeztetnek az egyetemmel, hogy mikor, ki használja a termet. A vetítéshez bizonyos technikai elemeket be kell rakni a terembe, le kell takarni a pulpitust, a reklámokat, ám ha másnap reggel konferenciát tartanak, akkor ezeket a takarásokat el kell bontani, és természetesen minden alkalommal ki kell takarítani. Amíg a Dózsa téren percre pontosan tudtak tervezni, itt napi szintű változások vannak. A műsorrenden is látszik, hogy a vetítések közötti szünetek is hosszabbak, ugyanis a közel kétszáz 3D-s szemüveget ki kell osztani, és a végén össze is kell gyűjteni, így más a beléptetés és a kiléptetés ideje.

Komoly nehézséget jelent, hogy akadnak olyan nézők, akik nem megfelelő kulturáltsággal szórakoznak, zavarják a többieket azzal, hogy felállnak, elmennek a vászon előtt. A tapasztalat ugyanis az, hogy kijárnak telefonálni, dohányozni. Verasztó Sándor elmondta, nagyon nehéz az ilyen helyzeteket kezelni, hiszen ma már nincsenek jegyszedők a teremben, így nem is mindig veszik észre. Azt javasolja a nézőknek, hogy ha hasonlót tapasztalnak, jelezzék a személyzetnek. Már a Dózsa téren is úgy oldották meg az ilyen helyzeteket, hogy a mozigépész megállította a filmet, bement a terembe, és megkérte az illetlenül viselkedőket, hogy hagyják el a termet. Ha incidens történne, a személyzetnek joga van rendőrt hívni. Furcsa tapasztalat, hogy az egyetemi helyszínen sokkal több szemetet hagynak maguk után a nézők. Talán az egyetlen, ami miatt az új helyszín más gondolkodást igényel, hogy talán egy kicsit hamarabb érdemes elindulni, hogy biztosan kényelmesen elfoglalhassák a helyüket.

A város filmszínháza mindenkié: Vigyázzunk rá!

A tervek szerint nemcsak kívül, de belül is megújul a mozicentrum épülete, de még a környezet is megszépül majd. Persze mindezt úgy, hogy a műemléki jelleg megmarad, sőt, még jobban hasonlítani fog az eredetire. Annyiban, hogy a galéria falait lebontják, hogy a nyitáskori állapot visszaálljon, amikor is még a korláton át kilátás nyílt a térre. A régi épületben az eredeti jelleg megmarad, a nagy világítóablakok, a markáns andráskeresztek, a jegypénztár, a ruhatári pultok tovább hordozzák majd a ­szocreál ­jelleget.

Energiahatékonyság szempontjából lényegesen jobb lesz a helyzet, ugyanis az egész épületet „becsomagolják”, tehát hőszigetelést kap, és egy fűtéskorszerűsítés is a terv része, amitől komfortosabb érzetet és a fenntartási költségek csökkenését várják. Mindemellett kicserélik a villany- és vízvezetékeket, és a kamaratermet teljesen átépítik. Bővítik a férőhelyek számát, növelik a vászon méretét. A nagyterem mozgatható vászonszerkezetet kap, mindenhová új székek is kerülnek, és modernizálják a hangtechnikát.