Karácsonyi ajándékok akkor és most

Karácsonykor megajándékozzuk szeretteinket. Ez gyakorlatilag az első Karácsony óta élő hagyomány. Ekkor a napkeleti bölcsek, aranyat, mirhát és tömjént vittek az újszülött Jézusnak. Ettől fogva pedig az ünnep összefonódik az ajándékozással.

Ez a szokás pedig – magával a karácsonnyal együtt – még a történelem legkilátástalanabb időszakaiban is megmaradt. Az első világháború idején, a fronton harcoló katonák ebben az időszakban fegyvernyugvást rendeltek el és megajándékozták egymást valamint az ellenük küzdő bakákat is.

Ajándékozás Pentelén

Az első világháborún túllépve, ugorjunk előre az időben egészen az 50-es évek Dunapenteléjéig. Akkoriban sokkal másabb volt nemcsak az ajándékozás, hanem maga a Karácsony is. Erről Szabó Tamás a Pentele Hagyományörző Egyesület elnöke nyilatkozott:

„Édesanyánk szaloncukrot készített a saját kezével. A fát együtt díszítettük fel almával, dióval és a kézműves szaloncukorral... A karácsony a család ünnepe volt. Szent estére mindenki hazajött, az iskolások és a vidéken dolgozók is. Este, vacsora után kártyáztunk és utána együtt indultunk a katolikus templomba a misére. Budapesti rokonunk, nagynéném, Irma néni, többször hazajött. Mivel nagy hívő volt, vele kötelező volt az éjféli misén részt venni.”

Természetesen az ajándékozás illetve maguk az ajándékok is teljesen mások voltak. Manapság nem ritkaság a több tíz- esetenként százezres meglepetések. Az 50-es években azonban jóval szerényebben teltek az ünnepek.

„Az ajándékok szerények voltak és a karácsonyfánk sem volt nagy...Néha volt csak játék, vagy mesekönyv a fa alatt. A szegénység ellenére nagy volt az öröm. ”

Akkoriban vidéken sem ünnepelték ettől eltérően a Karácsonyt. Gyermekként minden évben megkértem a nagymamát meséljen az ünnepről, hogyan zajlott akkoriban az ünnep. „Huszonpárév” távlatából is tisztán emlékszem arra amit mondott. Annak idején amikor Ő gyerekeskedett hasonlóan a fent leírtakhoz, nem sok minden került a karácsonyfa alá. Sőt, olyan is volt, hogy az ünnep előtt néhány héttel fatális véletlen folytán eltűnt néhány játék, hogy aztán december 24-én újra előkerüljenek. Az ünnepi asztalra pedig főként olajos magvak, aszalt gyümölcsök, na meg halból készült finomságok kerültek. Így telt akkoriban vidéken és a városban egyaránt az ünnep.

Éles váltás

Manapság azonban gyökeres változás állt be az ünnep valódi megünneplésében. A bevezető szövegben leírtak arról tanúskodtak, hogy a keresztény kultúrkörben Jézus születése a valódi ünnep és a kisded megajándékozása pusztán egyfajta grátisz volt.

Mára ez megfordult. Napjainkban sokkal inkább ez a gesztus, az ajándékozás kerül előtérbe, ahelyett, hogy örülnénk annak amink van, legyen szó a már meglévő társas kapcsolatokról, vagy az anyagi javakról. Erről tanúskodik egy, az oldalunkon nemrég közzétett szavazás eredménye, amelynek tanulsága szerint rengetegen költenek 50-100 esetenként még ennél is többet ebben az időszakban azért, hogy a lehető legtökéletesebb ajándékkal kedveskedjenek azok számára akiket szeretnek.

Nem szabad pálcát törni egyik attitűd mellett sem. Ugyanis ebben az időszakban mindenkit egy dolog mozgat: mégpedig az örömszerzés.