Kérdések a Mesternek

2017.10.19. 08:00

Kihasználja a technika vívmányait

Nógrádi Gábor főképp ifjúsági könyveket alkotó író. Ebben a szakmájában az első számú célpontjai a gyerekek. Az országos könyvtári napok keretében lebonyolított író-olvasó találkozóra érkezett Előszállásra.

Balogh Tamás

Nógrádi Gábor előadása magával ragadta a közönséget...

Nógrádi Gábor főképp ifjúsági könyveket alkotó író, alig győzte a válaszadást.

Ebben a szakmájában az első számú célpontjai a gyerekek, és író-olvasó találkozóra érkezett Előszállásra. A Mester 70 évesnek mondja magát. És már fáradékonynak. A gyerekek ebből mit sem vesznek észre. Űzik, hajtják mindenféle kíváncsi kérdésekkel és remek ötletekkel. Pedagógusok legszebb álma az áhítattal figyelő, ragyogó szemű, hiperaktívvá váló, csudaokos és szép lények gyülekezete...Nógrádi Gábor író-olvasó találkozófélére érkezett az előszállási könyvtár meghívására. Ám a kíváncsi iskolások annyian jöttek, hogy a művelődési ház nagytermét is megtöltötték.

A gyerekek reggelig elhallgatták volna Nógrádi Gábor írót az előszállási találkozón Fotó: BAT

Mire a kíváncsi és lelkes vendégei észrevették, egy kényelmesen viselhető tanodában találták magukat. Szerencséjükre a Mester nem megközelíthetetlen, elvarázsolt dolgokról beszélt. Korosabb, kópés társként, ezt a mai és a jövendő világot mutogatta nekik írószemmel, nagy barátsággal.

A Mester 70 évesnek mondja magát. És már fáradékonynak. A gyerekek ebből mit sem vesznek észre. Űzik, hajtják mindenféle kíváncsi kérdésekkel és remek ötletekkel. Magukkal ragadják az előadót? Esetleg a vendég hozott varázspálcát, amitől mindenki begyorsult? Minden pedagógus egyik legszebb álma az áhítatosan figyelő, négyszáz ragyogó szemű, hiperaktívvá váló lény, aki csuda okos, és szép kisgyerekből állt össze erre a délelőttre.

A gyerekek sokat kérdeztek a híres vendégtől

Nógrádi Gábor egy író-olvasó találkozófélére érkezett az előszállási könyvtár meghívására. A kíváncsi iskolások viszont annyian jöttek, hogy a művelődési ház nagytermét is megtöltötték. „Ez nagy menet lesz!” – gondoltuk -, és azzá is vált.

Ez aztán komoly zsűri volt, alaposan letesztelték a Mestert!

- Tulajdonképpen jókedvem van tőle, de azért nagyon elfáradtam. Hetvenévesen már kevesebbet bír az ember. Tegnap kettő volt, ma három, holnap ismét két találkozón veszek részt. Általában nem vállalok ilyet, de Fejér megye esetében kivételt teszek.

El sem hiszem ezt a hetven évet!

- Föltételezem, hogy ez alkati kérdés is, másrészt pedig mindenképen megpróbálok valahogyan talpon maradni. Az egész életemben sok, „jó kis kudarc” ért, ami megtanított arra, hogy ha az embert leütik a földre, akkor fölálljon. Nem szabad hagyni, hogy „rászámoljanak”. Az enyém se egy békés világ, és ezt a harchoz való alkalmazkodást ki lehet fejleszteni. Az embernek gyerekkortól meg kell küzdeni azért, hogy író lehessen. Egyébként, ha a gyerekekkel vagyok együtt, akármilyen bajom van, meggyógyulok. Például volt egy műtétem, és előtte már nagyon rosszul voltam. Akkoriban is túl sok találkozót, talán százat is tartottam egy évben. Amikor közöttük voltam, feléledtem és újjászülettem, de amikor befejeződött az előadás, összerogytam. Az ő jelenlétük, a tanítás, az egésznek a kisugárzása, a szemük ragyogása, ahogy várják, hogy valaki a titkot elmondja nekik, vagy a föl sem tett kérdésükre megadja a választ, nem tudom, hogy miért, de engem életben tart.

Nógrádi Gábor előadása magával ragadta a közönséget...

Nem misztifikálom a szerepemet. Mindig elárulom nekik, hogy az enyém egy ugyanolyan szakma, mint bármelyik másik, amit meg lehet tanulni. Ugyanúgy kell hozzá tíz év, hogy begyakorolja az ember, és persze egy kis tehetség is. Nem is a könyveimről beszélek nekik, talán szóba sem hozom azokat. Általában az olvasásról, a tehetségről és ezek megőrzésének a fontosságáról mesélek nekik. Az ő tehetségükről. Mellette természetesen valamilyen módon az irodalomról és a művészetekről is.

Az e-book a jövő?

- Egy nagyvárosi találkozón jöttem rá, hogy vannak gyerekek, akik még nem ismerik az elektromos könyv fogalmát, és a hozzávaló eszközöket sem. Ezért eldöntöttem, hogy most már mindenhová magammal fogom vinni, hogy segítsek a megismerésében. Jó dolog megmutatni nekik, hogy vannak, akik még hagyományos, igazi könyveket olvasnak, de itt van ez a szerkezet, amiben jelenleg ezerkettőszáz található, de akár háromezer is beleférne, ráadásul, ahogy egy igazi könyvtárban: kategorizálva. Azt is elmondom nekik, hogy az ő gyerekeik már ezt fogják magukkal vinni, és a világ összes könyve náluk lesz az interneten keresztül.

És a kinyitott, pláne új könyv varázsos illata?

- Mindenki az új könyv illatával jön… Elárulom neked, hogy a nyomtatott könyvek Gutenberg úr jóvoltából mindössze ötszáz éve léteznek. Miért nem az agyag,- vagy a kőtáblákért esetleg a papirusztekercsekért sírdogálsz? Jönnek az új dolgok. Nem törhetjük össze az e-book-okat, mint annak idején a takácsok a szövőgépeket. A fejlődést nem lehet megállítani, mert átgázol rajtad.

A mai rohanó világban is üljünk le olvasgatni egy-egy órára?

- Föltétlenül. Az ember valamiféle művészeti alkotással elmélyülten tud foglalkozni, és tőle emberebb lenni. Az, hogy az életem tele van villanásokkal, belenézek ebbe-abba, a hírekből ezt hallom, azt hallom, naponta több ezer média- és egyéb információ is eljut hozzám, lepereg rólam. Ami igazán megmarad bennem, az valószínűleg egy mondat lesz például, amit mondjuk a kedvesemtől, vagy amit anyámtól hallottam, mondjuk hatvan éve. Mélyen megmarad bennem egy film, amire sokáig emlékszem, miközben minden este újakat láthatok, összesen akár tízezret is. Mégis az az egy vagy kettő marad meg. Annak az egy-két embernek a hangja, ugyanennyi művészeti alkotás, könyv vagy film ragad meg benned, mert az bontott ki a csírádból, és tett igazán teljes emberré.

Záporoztak a gyerekek kérdései...

Még egy roham: az író állta a dedikálók ostromát is

- Szinte vég nélkül kérdeztek volna, de elsősorban a kicsik voltak az aktívak. Sajnos a nagyok félnek, és ennek különböző okai vannak. Nem tanulnak meg az iskolában igazán merészen kérdezni. Rettegnek ugyanis a kinevetéstől és a rossz véleményektől. Ez egy több száz éves magyar probléma. Ki kell gyógyuljanak ebből a „betegségből” és ki is fognak, csak sok idő kell hozzá.

A legfontosabb tanács: a tanuljatok?!

- Mindenkinek azt kell csinálnia. Tanulni kell, mert ha az egyén elégedett a saját szakmájával, akkor ő és a családja boldog lesz. Vele együtt a faluja és a városa is. Természetesen mivel egy boldog ember, jobban dolgozik és teljesít, nagyobb GPD-t hoz az országnak, és így valamennyien azok leszünk. Egyszerűen ott kezdődik az egész világ emberiségének a boldogsága, hogy egy ember harmóniában él önmagával, és azt csinálja, amit igazán szeret. És vele együtt mindenkinek arra kell törekednie.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában