Elhunyt a kórház neurológus főorvosa

Dr. Aszalós Imre Csongor 1959. szeptember 19. született Baján. 1987-ben szerezte orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Első munkahelye a Szent Margit Kórház volt, ahol 1993-ban neurológiából szakvizsgázott. 2007-ben került az Albert Schweitzer Kórház Neurológiai osztályára, Hatvanban. Főállása mellett a Zuglói Rendelőintézet a neurológiai szakrendelés vezető főorvosa is volt. Kórházunk ügyeleti rendszerébe 2015 októberétől csatlakozott. Kollégái víg kedélyű, jó humorú, régi vágású szakembernek tartották szerették. Betegekkel előzékeny, empatikus, korrekt volt.

[caption id="" align="alignleft" width="311"] Dr. Aszalós Imre Csongor Fotó:pantaleon.hu[/caption]

Főorvos úr szabadidejét a művészetnek szentelte. Verseket, orvosi komédiákat írt és könyvei is jelentek meg. Első verseit huszonévesen írta. Medica Commedia – Orvosi színjáték című színpadi művét 2011-ben mutatták be, azóta több alkalommal hangzott el neves művészek előadásában. 2012-ben írta a Hogyan keressünk hálapénzt? című bohózatot, melynek rendezője és főszereplője volt, orvos kollégái alakították a többi szereplőt. Az ország több városában került színpadra és igen nagy sikert aratott. A „Hasonlatok könyve” első verseskötete, ami 2017-ben jelent meg közel négy évtized költeményeiből válogatott verseiből. Megjelent könyvéről a következő kritika olvasható: „A gazdag könyv szerzője nem kezdő, mégis elsőkötetes költő. Sokáig, évtizedekig várt, mielőtt vállalta volna a kitárulkozást, pedig volt, van mit kiterítenie: változatos költői formákat, a soha el nem avuló kötött formák biztos kezelését; a filozofikustól a játékos-ironikusig ívelő hangnemet; a meghitt szerelmi élmény csendjét; Balassi, Weöres és Juhász Ferenc művészi örökségének vállalását. Meditációra hajló személyisége felfelé és lefelé, a pillanatra és a végtelenre is tekint.” Aszalós Csongor gyakorló orvos, költőként 2011-ben lépet a szűkebb, majd 2017-ben a tágabb nyilvánosság elé, idén februárban jelent meg utolsó „Szemed áldó cipruság” című immár a negyedik kötete. Amit a könyvében magáról ír: „Mindent írtam: lírát, elégiát, / rövid dalocskát, eposzt, szonettet, / mert csak így tudtam sugározni át / dús tárházát a dúló érzelemnek.”

Nagyszerű, széles látókörű, mélyen érző, sokszínű ember és alapos, kiváló orvos volt! A temetése 2019. szeptember 4-én, szerdán lesz a Kerepesi úti temetőben.