Egy kezdőrúgás erejéig visszatért fiatalkori álmai helyszínére

Gombos István, Dunaújváros alpolgármestere a lengyel Lesno futsalcsapatának vendégjátéka alkalmával végezte el a kezdőrúgást. Ennek alkalmából elevenítette fel sportos emlékeit lapunknak:

– Igazság szerint akár fönt is maradhattam volna a pályán, hiszen nagyon jó kondiban érzem magamat. Persze egy kicsit bátortalan vagyok két térdprotézisműtét után, és ezért nem szívesen vállalnék be kockázatos dolgokat a futsalpályán. Egész gyerekkoromtól örömmel fociztam, a grund ördöge voltam – kezdte a beszélgetést.

Hiteles nézővel beszélgettünk az imént, aki tanúsítja a régi futballista erényeit!

– A Kohász korosztályos csapataiban szerepeltem. Katonaként (nagyon fiatalon vittek be) a Toldi SE NB III-as együttesében játszhattam, hiszen az akkori klubelnök és laktanyaparancsnok jó előre kiszemelt a csapatába társaimmal együtt. Egy sajnálatos sérüléssel ugyan, de végigjátszottam a 1971–73-as éveket. A szépen induló felnőtt karrieremet a jobb térdem külső és belső szalagjainak szakadása állította meg, aminek a következtében leváltak a porcok. Ez aztán nagyon nehézkessé tette a további életemet a sport területén. Hazatérve kénytelen voltam feladni a labdarúgó-élvonalról szőtt terveimet. Egymást követték a műtéteim, a profi játékról lemondtam, a kispályás foci felé fordultam és ott lettem sikeres. Szép korszak volt. Ez az amatőr sport akkor is híres volt, nagyon sokan rúgtuk a labdát a városi bajnokság első osztályú csapataiban. Híres és emlékezetes derbiket játszottunk a főiskola pályáján, a Makszimenkó közben, a valamikori Lenin téren és az azóta már feledésbe merült helyszíneken.

Kibeszélem: ragyogott, ahogyan a pályára lépett.

– Dekázgattam volna még jó néhányat, de jelezték, hogy kezdődne a mérkőzés! – mondta nevetve. – Valóban a labda szerelmese voltam. Úgy éreztem, hogy megy nekem a futball, és egy kis szerencsével valóban abba az irányba indultam volna el az életem során. Akár a válogatottságig is küzdök, ha tehetem. A sérülés okozta váltáson nem bánkódok. A sportban, előbb a kenuban, majd a labdarúgásban, a munkámban, a művészetemben és a politikai tevékenységemben is sikerült megállni a helyemet. Ezek miatt itt a városomban, ahol gyermekkorom óta élek, ismert és elfogadott ember lettem. Szívesen találkoznak és beszélgetnek velem az itt lakók. Az utóbbi idők műtétei után pedig különösen.

Egy titkos Leszno-szurkoló lett?

– Ez szó szerint igaz. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a várost képviselve, humán alpolgármesterként kétszer látogathattam Lesznóba, a testvérvárosunkba. Kitűnő vendéglátók, mindenhová elkísértek, és számos ötletet adtak, amit mi Dunaújváros életében is meg tudunk valósítani. Futsalcsapatuk egyik bajnokiján pedig a vezérszurkolójuk lehettem, amit azóta is nagyon hálásan és vállveregetve köszönnek meg.