Magyar László születésnapján rendhagyó napot tartanak, előadásokkal, bemutatókkal Dunaföldváron

Az iskola 65 éves fennállása az életerő bizonyítéka. Hinni a jóban és tenni a jóért – ez lehet az a vezérfonal, ami irányt adhat mindannyiunknak – írta a rendezvény vendégkönyvébe dr. Kubassek János nemzetközi geográfus a Magyar László-napon.

Az 1952-ben alapított iskola 1957-ben vette fel annak a Magyar Lászlónak a nevét, aki a helyi Nemzeti Oskola elemi osztályából indult Kalocsára, Szabadkára, majd a fiumei tengerészeti akadémiára, aztán a kaland- és tudásvágy Afrika-felfedezővé tette.

Az országban a dunaföldvári gimnázium az egyetlen, amely a 19. századi Afrika-kutató nevét viseli. Hogy a névadás mennyiben határozza meg egy intézményben a tanulók lehetőségeit, azt jól érzékeljük, ha végiglapozzuk az iskola két évkönyvét és a Magyar László-napok vendégkönyvét.

A névadó születésnapján ugyanis csaknem három évtizede rendhagyó napot tartanak, amelyen színvonalas programokban van részük a diákoknak. Elismert tudósoktól, egyetemi oktatóktól, kutatóktól hallhatnak előadásokat a tudomány különböző területeiről. Az iskolavezetés mindig törekedett arra, hogy – a Magyar László iránti tiszteletadásból is – az előadók egy része magyar földrajzi felfedezőkről, vagy friss expedíciók, utazások tapasztalatairól, a tudomány eredményeiről tájékoztassa a tanulókat. Az idén is gazdag kínálatból, tizenkét témából választhattak a diákok. 1987 óta szinte minden évben tart előadást dr. Majdán János történész, a Pécsi Tudományegyetem docense. Most a magyarországi bevándorlásokról beszélt. Az élvezetes előadásban a témát nem aktuálpolitikai értelemben, hanem történelmi visszatekintésben közelítette meg. Dr. Kubassek Jánossal, az érdi Földrajzi Múzeum igazgatójával igazi érdekes felfedezői utazást tehettek a diákok a legendás Eldorádó földjére, Brazíliába. Tóth-Szöllős András operatőr, filmrendező Almássy László utazó személyiségét és szaharai útját mutatta be, Velekei Balázs pedig az anatóliai vulkánokról beszélt felelevenítve kerékpáros útja személyes élményeit is. Kustár Rozália régésszel a honfoglalók nyomában jártak a fiatalok. Hankusz Kálmán, lapunk fotóriportere a Földközi-tenger körüli expedícióról adott ízelítőt. Kovács Sándorral, a Kiskunsági Nemzeti Park természetőrével a Duna völgyében jártak, Farkas Sándor, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjaként, a szitakötők fajtáit és jellemzőit mutatta be, Tóth Sarolta pedig sejtbiológiai előadást tartott.

A Magyar László-napon hagyomány, hogy egy-egy régi tanítvány is megmutathatja a mostani diákoknak, hová jutott, milyen témával foglalkozik. Most dr. Kőrösi Andrea, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum archaeozoológusa sok furcsa csonttal érkezett egykori osztálytermébe, hiszen a háziállattá vált állataink történetéről mesélt a padban ülőknek. Dr. Kuti István ezredes, paksi rendőrkapitány iskolájába visszatérve tartott előadást Merjünk önmagunk lenni – a lehetőségeink korlátai címmel. S vendégkönyvi bejegyzésében azt írta: maradjon meg tisztán és szerényen ez az alma mater.

Az iskola működésének 65. évfordulóján rendezett ünnepségen szó esett a múltról is. Fehérné Keserű Katalin tagintézmény-vezető beszédében felidézte a változásokat, a nagy mérföldköveket, de szólt mindarról, ami mégis megmarad igazi Magyar László-hagyománynak. Dr. Krizsán László történész, az iskola néhai szellemi-tudományos patrónusa 1985-ben ezt írta az emlékkönyvbe: Egy afrikai törzs, az elmolo hite szerint a jó emberek haláluk után csillagként világítanak. Ha hihetünk ebben, Magyar László csillaga Dunaföldvár felett ragyogott e napon is.