Ma már más vagyok! Beszélgetés Bódy Magdival

Mai szemmel nézve a színpadi életútját egy kicsit „furcsán” kezdte, komoly énektudással lépett a pályára. - A Rádió Gyermekkórusába jártam, és ott ez nélkülözhetetlen volt, és tanulni is kellett hozzá. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az ember ezen a pályán tudjon énekelni, sőt… Hosszabb ideig kint éltem Amerikában, és amikor hazatértem, és élőben léptem fel, egy fiatal pályatársam azt mondta nekem, hogy „te jó Isten, te élőben is tudsz énekelni?!” Akkor nagyon szomorú lettem, mert micsoda dolog ez?! Nekünk ezt tudni kell, mert ez a dolgunk. Igaz, hogy manapság elég sokszor elfeledkeznek róla. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy tanítsak is, tovább adhassam azt, amit én tudok. A növendékek mit szeretnének megtanulni: a szakmai alapokat, vagy a siker titkát?- Annak idején természetes volt, hogy először az éneklést kell megtanulnunk, és ezért most velük is úgy kezdem, hogy előbb azt csináljuk most is. A sikercsinálás is fontos dolog, de az egy másik történet, amit én nem tanítok. Szerintem az vagy van, vagy nincs. Néhány szó az amerikai évekről...- Kanadában éltem, és ott mentem férjhez. Végig színpadon töltöttem a kint töltött időt. Rögtön az elején egy saját zenekart alapítottam, és tizenöt évig végig együtt dolgoztunk. A fellépéseink folyamatosan váltották egymást Kanadában és az USA-ban.

Tudom, mindenki azt kérdezi, hogy miért jöttem haza? Édesanyám miatt, akinek szerencsére tudtam plusz tizenöt évet adni az életéhez. Lehet, hogy visszatérek, mert most is hívnak, de egyenlőre, itthon teszem a dolgomat.Hogy sikerült Embernek maradni és nem popsztárként élni az életét?-Ezen sem gondolkodok. Fontos, hogy jól és kellemesen érezzem magam a saját életemben. Ugyanezt szeretném adni a barátaimnak, az ismerőseimnek és a közönségnek is. Ezért igyekszem mindig kihozni magamból a maximumot. Az elmúlt években visszatekintő albumokkal jelentkezett. Ki segített a válogatásban?- Régen azért besegítettek, hogy ez, vagy az jó lenne, de most már más világ van. Ma már én vagyok a magam producere, és mellette sok minden mást is meg kellett tanulnom. Például dalokat írni, és a stúdióban a felvételek elkészítéséhez a technikai dolgokat. Ugyanígy a sminkelésemet, a magam öltöztetését, vagy az ilyen színpadon történő élő, beszélgetős szerepléseket is. Nem bánom, hogy így történt. Örülök, mert nagyon izgalmassá vált vele az életem. A mi korunkban már nem úgy van, hogy jönnek a hozzáértő emberek és megmondják, hogy mit csináljak. Az az igazság, hogy már nem is hagynám. Ezért ez így jó, ahogy van. Azt viszont látom, hogy a fiataloknak nem könnyű, mert mindenki jön, hogy elárulják nekik a „tutit”. Biztos, hogy a megmondók a szívük szerint a legjobbakat akarják, de amikor sok helyről jön az ötlet, hogy mit kell csinálni, hogy kell kinézni és ahhoz felöltözni, akkor az egy kemény döntés lesz, hogy melyiket válasszam?! Ilyen zsongásban nehezen találják meg önmagukat. Hogy visszasírom-e a régi időket? Az az igazság, hogy valójában örülök az éveimnek és annak, hogy abban a korban éltem, mert nagyon sokat láttam, hallottam és megéltem. A fellépéseimen azonban már inkább az új zenéimet mutatom be a közönségnek. Nem szeretek a retróval azonosulni. Az szép volt, jó volt, de már túl vagyok rajta. Mára már más lettem. Előre nézek. A Sting se a régi nótáit játssza.