gyengébbik nem tisztelete

2019.03.08. 07:00

Az ezerféle módon ünnepelt, de soha nem feledhető Nőnap

Nőnap van ma, ahogyan a wikipédia szócikke fogalmaz: a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja. Szótári fogalmazásnak jó...

Pekarek János

Ezt a napot az ENSZ is a világnapok között tartja nyilván, és ez némileg megnyugtató: van olyan jó nap, mint a többi. Szerintem jobb is azoknál, de nyilván nekünk, magukat férfinak tartó embereknek kell megtöltenünk igaz, őszinte tartalommal, különben mit sem ér.

Már ez is milyen érdekes: azt, hogy ki a férfi, ki más, kik mások lennének illetékesek eldönteni, mint a nők?

Ibolya a róla elnevezett virágboltban, ahol a száznál többféle fajta virág mellett igyekeznek mosolyt is adni betérőknek Fotó: Hankusz Kálmán/Dunaújvárosi Hírlap

Ebből is kitűnik, mennyire alapvető részei életünknek. S hogy miért épp ezen a napon ünnepeljük őket 1917-től, Magyarországon 1948-tól kezdve? 1857-ben New York-ban negyvenezer textilipari munkásnő kezdett sztrájkolni március 8-án, egyenlő bérezést és a munkaidő megrövidítését sürgetve. Akár abba se hagyták volna... Az „üvegplafon”, az a láthatatlan, de sokszor nagyon is érezhető határréteg, ami a nőket elválasztja a hasonló beosztásban dolgozó férfiaktól és a karrierlehetőségektől, még akkor is valóság, ha mostanra kiderült, hogy a mai magyar vállalkozások jelentős részében nő a vezető.

Március 8. a nők köszöntése mellett a nők elleni, sokszor családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás és a nők elleni erőszak egyéb formái elleni tiltakozás napja is – s hogy ez így van, önmagában is sokat mutat a nők helyzetéről.

De a mai nap mégiscsak ünnep!

Ezen a napon virágokkal illik köszönteni női társainkat, s huncut, aki ezt elfeledi!

Címlapunkon látható, hogy mi legalább erről nem feledkeztünk el, s ez igazán csak a minimum. Ebben nincsen semmiféle nemi megkülönböztetés, legfeljebb annyi, amennyit a természet tett meg velünk, s jól tette, hogy így tette!

Nem fogjuk most megkísérelni, hogy felsoroljuk mindazokat a dolgokat, amiket a nőknek köszönhetünk vagy amikben teljesen elveszettek lennénk nélkülük. Bizonyára fordítva is igaz mindez.

A legjobb tehát, ha egy hölgyet hallgatunk meg a következőkben.

Mégpedig egy olyan hölgyet, aki nemcsak női vonz­erejével, hanem sok tanulsággal is képes elkápráztatni minket.

Bödök Ibolya nevét évtizedek óta ismeri a város. A keresztnevét egészen biztosan: az Ibolya Virágbolt a kis Vasmű úton, a kórház előtt az egyik legrégibb és legbiztosabb menedéke az ünnepelni készülőknek: magam is odajárok minden lehető alkalommal virágért.

Ezen a helyen 1989 óta működik az üzlet – az a vállalkozás pedig, amelyik működteti, már-már történelmi: 1974-ben alapították.

Kezdetben a régi piacon árulták a virágokat, egy egyszerű faházban, aztán a Temető utcában is nyílott boltjuk, amellett, hogy a családi vállalkozás (amelyben nagy része volt elhunyt férjének, Palkovics Jenőnek, majd gyermekeinek is) igen sok mindennel foglalkozott a virágkereskedés mellett: virágtermesztéssel üvegházban és fóliasátorban, parképítéssel, kertészkedéssel, a temető gondozásával.

Az viszont, hogy az Ibolya Virágüzlet éppen harminc éve működik ugyanazon a helyen, a város egyik legforgalmasabb, legfrekventáltabb pontján, mindenképpen párját ritkító üzleti, emberi siker!

Nem véletlenül használtam a második jelzőt a sikerre: emberi. Ugyanis itt nem csak kereskedelmi fortélyokkal lehetett életben tartani az üzletet. Hiszen minden virágkereskedő leginkább a pesti nagybani piacon szerzi be portékáját: ma, az internet következtében végtelenre tágult igények korában már lehetetlen ezerféle virágot otthon termeszteni.

A lényeg a tálalás! A másság! Az, amit az elfogadható árak mellett ők tudnak hozzátenni a virághoz: csomagolás, a dekoráció, és a legfontosabb kellék: a mosoly! Amit természetesen nem lehet erőltetni. Kell hozzá a családias hangulat, amit megalapoz, hogy minden alkalmazott sok-sok éve, évtizede dolgozik ott, akad, aki több mint negyven esztendeje gyarapítja az üzlet gárdáját.

Az egyre nehezebb körülmények között, egyre nagyobb (olykor multinacionális) konkurenciával működő virágkereskedelemben számukra ez az állandóság és megbízhatóság jelentette a támaszt. Mint alighanem vevőiknek is.

Úgy működnek, mint egy család, mondta Ibolya, hozzáfűzve, hogy az üzletben dolgozó hölgyekkel együtt ő is mindent elkövet azért, hogy e hangulat tartós maradjon.

Akár több napig is.

Mondom: nem csak ezen az egy napon...!

De hiszen értik.

Nőnap van, igaz, hivatalosan csak huszonnégy órán át.

De nem csak egy napig tart a két biológiai nem szövetsége.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában