Az eredményeket kell közös gondolkodással fejleszteni

– Az Innovációs és Technológiai Minisztérium első körben kiírta a kancellári pályázatokat a szakképzési centrumokban, majd megpályáztatták az összes főigazgatói pozíciót is május elsejei határidővel. Ahol tagintézmény-vezetők kerültek a centrumok élére, ott két hónapos átmeneti időszakot hagytak, hogy a tagintézmény-vezetők még lezárhassák az aktuális tanévet, az éppen kezdődő érettségi és szakmai vizsgákat le tudják vezényelni. Így aztán július elsejei határidővel kerülhettek a főigazgatói pozícióba. Ezért történt nálunk is e hó elsején a váltás.

– Nagy tervekkel érkezett?

– Vannak terveim, igen, de mivel még csak pár napja vagyok itt, először türelmet kértem mindenkitől, hogy megismerhessem azokat a folyamatokat, amiket eddig csak tagintézmény-vezetőként láttam. Teljesen másfajta gondolkodást igényel hét tagintézmény felett irányítási, szervezési jogot gyakorolni, mint egyetlen tagintézmény felett.

– De nem teljesen ismeretlen a terület.

– Nem, abszolút nem ismeretlen, hiszen benne vagyok a szakképzésben már huszonkét éve. Kezdtem óraadóként, folytattam tanárként, majd igazgatóhelyettesként, végül igazgatóként, vagyis tagintézmény-vezetőként. De más gondolkodást igényel, úgy látom.

– Vannak meglepetések? Vagy erre számított?

– Erre, igen. De ha leülünk szeptemberben beszélgetni, akkr már többet tudok mondani. Az elmúlt pár napban a főigazgató-váltáshoz kötődő adminisztrációs feladatokat intéztük. Ismerkedem az új környezettel, kollégákkal, folyamatokkal. Piros Mariann kancellár asszonnyal közösen megtartottuk az első értekezletünket a tagintézmény-vezetőkkel. Kiértékeltük és lezártuk az elmúlt tanévet. Ezek alapján kialakítunk egy közös koncepciót. Úgy gondolom, a szakképzési centrum eddig is jól működött, és a meglévő eredményeinkre büszkék lehetünk. Ezeket szeretnénk megtartani, és közös gondolkodással továbbfejleszteni. Megkeresni, mi az, ahol még javulhatunk, mi az, ahol még nagyobb jelenlétre van szükségünk, mi az, ami már magától jól megy. Többféle terület van, ahol otthon kell lennünk.

– Csapó Gáborral milyen volt az átadás-átvétel?

– Zökkenőmentes volt.

– Hogy érzi, nőként könnyen elfogadják a tagintézmény vezetők? Felhőtlen lesz a viszony?

– Annak, hogy valaki nő vagy férfi, nem szabadna befolyásolnia a munkát. Én nem látom ennek a hátrányát. A Lorántffyban is egy nagyon jó csapatot alkottunk. Úgy gondolom, hogy a tagintézmény-vezetők segítik a munkámat, nem hátráltatják. Nekünk együtt kell dolgoznunk, együtt kell előretolnunk a szekeret, és nem hátrafelé húzni. Most, hogy átalakult a centrum felépítése, és bekerült a kancellár intézménye, most két vezető van az intézmény élén. Kettévált a szakmai és a gazdasági terület. A kancellár felel a szakképzési centrum gazdasági jellegű tevékenységeiért, amíg a főigazgató a szakmai folyamatokat irányítja. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kancellár asszonnyal meg tudjuk érteni egymást, egy legyen a célunk és az akaratunk. Úgy néz ki, hogy ez sikerül. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

– Az elmúlt időszakban komoly forrásokhoz jutott a centrum. Ez a tendencia várhatóan folytatódik?

– Nyilván nincs egy üveggömböm, amibe belenézhetek, de hiszem, hogy a tendencia folytatódni fog. Meg kell keresnünk minden olyan pályázati forrást, amit az intézményeinkre tudunk fordítani. Minden forrást felkutatunk, ami a mi profilunkra és működési területünkre lehívható, és azt le fogjuk hívni. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ebből ne csak a diákjaink, tanáraink, de a város is profitálni tudjon. Hiszen valamilyen szempontból mindenki kapcsolódik a szakképzési centrumhoz. A szakképzés szerepe erősödik, és szeretnénk, ha tovább erősödne. Ezt csak így tudjuk. Abban a környezetben, ahol élünk, nem csak elvárásaink lehetnek, de kötelezettségünk is van a város felé.

– Tervezi a duális képzés erősítését?

– Nem hogy csak tervezem, de kötelező jellegű is. A szakképzés jövője a duális szakképzés. Ez már elkezdődött, és tovább erősödik.

– Mennyire volt nehéz otthagyni a Lorántffyt?

– Huszonkét év azért huszonkét év. Ott lettem pedagógus, ott kezdtem el dolgozni. Az iskola jó kezekben marad, az igazgatói feladatokat megbízással Marczona Tamás szakmai igazgatóhelyettes látja el. Én úgy gondolom, hogy megerősítettük az iskolát, az iskola szerepét azokkal a kollégákkal, akik most ott maradtak és folytatják a megkezdett munkát. Ha úgy gondolják, hogy módosítanának, megvan a lehetőségük, hogy máshogy csinálják. Nem volt egyszerű elválni, de egyszer minden véget ér, és ha egy ajtó bezáródik egy új kinyílik. Jött egy lehetőség, amivel élni kell, és ki kell használni, hogy megmutathatjuk, hogyan is tudjuk csinálni. A kihívás, a szakmai elismerés mindenkinek jólesik. Ha érzel magadban erőt, energiát, hogy kipróbáld magad, hogy megmutasd, hogy erre is képes vagy, akkor miért ne? Még bennem van a tenni akarás.