illendően, meghatottan

2017.10.24. 07:00

Aranylakodalmas párt köszöntöttek a hétvégén

DUNAÚJVÁROS Alapon kezdődött, városunkig ért az az ötvenéves történet, aminek szép folytatásában bízunk mindannyian!

Pekarek János

A fehér csokrot tartó aranylakodalmas feleség mellett balra a gyermekek párjukkal, a férj oldalán a két unoka – és a rokonok, barátok, ismerősök a pálhalmai étteremben rendezett szombati ünnepség alkalmával Fotó: Ady Géza

Alapon kezdődött az a történet, közel ötvenöt esztendeje, amelynek legújabb fejezetét szombaton délután ünnepelték a családtagok és barátok, ismerősök.

Tóth József és neje, Sági Julianna ugyanis Alap községben ismerkedtek meg, egy unokatestvér lakodalmán, és ebből az ismeretségből nem egyszerűen szerelem, hanem házasság, sőt: tartós és kölcsönös megbecsülés sarjadt, ami mind a mai napig él és példát adhat sokunknak, nem csak a leszármazottaknak!

Három és fél év telt el a jegyességig, újabb egy esztendő a házasságig, két és fél év a saját, önálló lakásig...

Valószínűleg nagyon sok történet kezdődött így, ilyen egyszerűen és mégis szépen – ám csak kevés ért meg ilyen szép kort, ötven évet úgy, hogy a történet alaptényezői változatlanok maradtak. Az alaptényezőket pedig két ember jelenti: Tóth József és Sági Julianna, akik éppen ötven esztendeje házasodtak össze Alapon. Leírni egyszerű ezt – ám akkoriban nem úgy mentek a dolgok, hogy csak úgy ripsz-ropsz megtartották az esküvőt! Nem, a megismerkedés után még három és fél év udvarlás következett az eljegyzésig, majd azután még egy kerek esztendő, amíg megvolt az a bizonyos, máig emlékezetes (mert ugyancsak tartósnak bizonyult) lakodalom! Motoros szerelem volt ez: Tóth József nagyon sokat járt Sági Juliska után és vele együtt is motorral, még a sárbogárdi iskolához is, az alapi lányos házhoz is – igaz, ennek a motorosszerelemnek, idézték fel az ismerősök a szombati ünnepségen, nem mindig örült Alap virágültető közössége, mert az árokparti virágágyások sokszor megsínylették, hogy Tóth Jóska merész ívekben kanyarodott...S a házasság után is kemény vállalásokkal folytatódott a közös élet. Két és fél évet éltek például albérletben (ez akkoriban sem volt túlságosan vidám), míg végre...Míg végre beköltözhettek abba a családi házba, a dunaújvárosi Frangepán utcába, ahol azóta is élnek! Nem mondhatnánk, hogy Tóthék kapkodó, nyughatatlan lelkek lennének... Ez a kitartás, türelem és a tartós érzelmekre alapozott kölcsönös megbecsülés később is jól kamatozott, amikor a férj központifűtés-szerelő lévén, sokat járta az országot a 26. Állami Építőipari Vállalattal, amíg a feleség előbb a Fékonban, majd az Agrospeciál Kft.-nél dolgozott irodistaként. Házasságukból két, ma már felnőtt gyermek és két szépen cseperedő unoka származott. Aligha lehetne szebb aranylakodalmat elképzelni, mint hogy a fél évszázaddal (leírni is sok!) ezelőtti fogadalom megerősítésénél két gyermekük volt a tanú, az ismételten egymás ujjára felhúzott aranygyűrűket pedig a két szép unoka tartotta a nagyszülők elé, ahogyan kell, hófehér párnácskán.

 

A fehér csokrot tartó aranylakodalmas feleség mellett balra a gyermekek párjukkal, a férj oldalán a két unoka – és a rokonok, barátok, ismerősök a pálhalmai étteremben rendezett szombati ünnepség alkalmával
Fotó: Ady Géza

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában