2019.04.30. 20:00
Amikor a köszöntésnek várnia kell egy kicsit...
Nem szűkölködik köszöntésekben Rovó Istvánné, Ilonka kilencvenedik születésnapja alkalmából: előbb a volt kollégák, azután a város...
Szokták mondani, hogy az ember idős korában se veszítse el érdeklődését a világ dolgai iránt.
Ha ehhez kell példa, akkor Rovó Istvánné Ilonánál jobbat keresve sem találhatunk!
Mindenesetre Gombos István humán ügyekkel megbízott alpolgármesternek, Ilona régi ismerősének, Rovó Tibor gyerekkori pajtásának egy kicsit várnia kellett a köszöntő szavakkal, mert az ünnepelt előbb elszavalta maga költötte, sok versszakos versét az öregkorról, olyan szenvedéllyel, hogy azzal könnyeket csalt bizony még élemedett korú férfiemberek szemébe is, majd röpke öt percben sorra vették a közös ismerősök közül a közelebbieket, alig két tucatot, s csak ezután következhetett a rövid, ám hatásos ünnepi beszéd.
S ezután sem sok szó hagyta el a vendégek ajakát. Ilona jöttünket várva már előkészítette az élete fontosabb állomásait jelző dokumentumokat, az 1975-ös Munka Érdemrend arany fokozatától az önkéntes tűzoltóparancsnoki (!) oklevélig, a családi képekig, s mindegyikről volt pár jó szava, megemlékezése.
Volt is miről emlékeznie. A Mosonmagyaróvár melletti Pusztasomorján született és nőtt fel. Hat testvére volt, neki három gyereke született, mind sikeres emberek, szép, nagy családdal: hét unoka és három dédunoka van. Dunaújvárosba 1957-ben érkezett, itt 1984-es nyugdíjazásáig a FÉKON ruhagyárban dolgozott.
S egy percre sem veszítette el érdeklődését a világ dolgai iránt...