Aggasztó hírek érkeztek: létszámleépítés a Dunaferrnél

Ez nem jó hír. A cég hatékony működése, a foglalkoztatás, az adóbevételek kérdése minden érintettnek érdeke: a tulajdonosoké, a munkavállalóké, családtagjaiké, a városé, az országé egyaránt. Azt, hogy segítségre szorul a cég, azt eddig is tudtuk. Azt is, hogy ennek a segítségnyújtásnak milyen hivatalos lehetőségei vannak. Erről lapunkban többször is írtunk, és arról is, hogy van megoldás.

Belengetett létszámleépítés

Keresletcsökkenés, a termelés visszafogása, magas alap­anyag­árak, elhúzódó acélpiaci válság, finanszírozási gondok, kötelező környezetvédelmi beruházások (ezeket már korábban végre kellett volna hajtaniuk – a szerk.), írja a dolgozóknak írt levelében a cégvezető. Állítása szerint eljutottak arra a pontra, ahol már nincs más választásuk, mint a létszámleépítés végrehajtása, ami főleg az adminisztratív állományt és a karbantartás területét érinti.

Köztudott, hogy az acéliparban az uniós előírások gátat szabnak annak, hogy a cég közvetlen állami támogatást kapjon, mert ezt Brüsszelben piactorzító hatásként értékelnék. A költségvetési támogatás éppen ezért csak munkahelyek megtartására, képzésre, környezetvédelmi célokra adható. A néhány éve bejelentett leépítéseket pedig épp a térség korábbi országgyűlési képviselője, jelenlegi miniszterelnöki biztos, dr. Galambos Dénes, a város előző polgármestere, Cserna Gábor és a Magyar Kormány összehangolt tevékenységének köszönhetően – nyilván a tulajdonosokkal együttműködve – lehetett elkerülni, amit egy 480 millió forint összegű munkahely­megtartó támogatással, az Országos Foglalkoztatási Alapon (OFA) keresztül biztosított az állam. A cég ezt követően visszavonta a leépítésre tett nyilatkozatát a munkaügyi hivatalnál. Mindez pontosan tudjuk, hogy szükséges, de nem elégséges feltétele egy cég működése fenntartásának, különösen akkor nem, ha a céget a környezetvédelmi előírások be nem tartása miatt folyamatosan tetemes környezetvédelmi bírságok is terhelik. És azt is tudjuk, hogy egy vállalat működőképességének fenntartása sok mindentől függ. Az időben elvégzett fejlesztésektől, vagy azok hiányától, ideértve a környezetkárosító tevékenységek megszüntetéséhez szükséges, ám meg nem valósult – a levegőtisztaságra vonatkozó – környezetvédelmi fejlesztéseket, vagy a talajkármentesítésre vonatkozó intézkedéseket.

Kérdés a környezetvédelemről

A környezetvédelmi előírások teljesítése neuralgikus pontja a Dunaferr működésének. Ezzel kapcsolatban egy ellenzéki országgyűlési képviselő, az LMP-s Ungár Péter írásbeli kérdéssel fordult („Hogyan lehetséges a cég működése, ha folyamatosan nem felelnek meg a környezetvédelmi előírásoknak?”) a környezetszennyezés kérdéskörében ezt a területet felügyelő agrárminiszterhez, Nagy Istvánhoz. A képviselő levelében azt írja, hogy „a Dunaújvárosban működő vasmű évek óta nem veszi figyelembe a környezetvédelmi előírásokat, és a kiszabott tetemes bírságok ellenére sem tartja be azokat. A hatóságok felé rendszeresen nem teljesítették a bejelentési kötelezettségüket például arról, hogy az érctömörítő kéményén kibocsátott károsanyag mértéke meghaladja a megengedettet. A monitoring kutakból vett mintákban új komponenseket mutattak ki, amelyek határérték felettiek a cink, a molibdén, a cianid, az arzén, az ón, a higany, a bór, valamint a fluorid tekintetében. Ezenkívül a levegő szennyezettsége folyamatosan magas értéket mutat a városban a szálló por miatt.”

„Valódi segítség”: Lehet és van is megoldás

A cégvezető a nehéz gazdálkodási helyzetre hivatkozva jelentette be a létszámleépítést. Igaz csak a 2017-es pénzügyi adatokat ismerjük, amelyek viszont közel 18 milliárd forintnyi eredményről szólnak, legalábbis a hivatalos adatok szerint. A 2018-as mérlegadatok még nem ismertek, ezeket az év közepéig le kellett volna már adniuk, de mind ez idáig nem történt meg. A cégvezető a munkavállalóknak írt levelében bízik abban, hogy „a kormány valódi segítséget nyújt, de nekik maguknak is sok mindent fel kell áldozniuk azért, hogy a Dunaferr a jövőben is működhessen”. Többször írtunk arról is, hogy korábban is a munkavállalók teherviselése lett feltételül szabva a kohóátépítés megvalósításának, amely teherviselés része volt a menedzsment által belengetett drasztikus létszámleépítés is. Ez év nyár elején is a dolgozók teherviselését, a szabadságos bér kifizetésének átütemezését kérte a szakszervezetektől a cégvezetés, akik ebben nem voltak partnerek. A mostani helyzetben – hogy Tankhilevich szavait idézzük „valódi segítségre” van szükség. Régóta tudjuk, hogy ez költségvetési támogatás formájában érkezhetne, ez azonban – az európai uniós szabályozás miatt – csak akkor kerülhet szóba, ha a magyar állam részesedést szerez a Dunaferrben, és mint tulajdonos tőkeemelést hajt végre. A Magyar Kormány – hogy segíteni tudjon – a Dunaferr vonatkozásában vételi szándékát több alkalommal jelezte. Ez minden esetben üzleti ajánlat volt, és nem „államosítás”, ahogy azt a Dunaferr a korábbi, október 4-i sajtóközleményében írta.

Nyilvánvaló, hogy a Dunaferr, az ott dolgozó emberek helyzete nem közömbös egyikünk számára sem. Tankhilevich munkavállalóknak írott levele utolsó mondatában azt írja: „… feltárjuk a tartalékokat a Dunaferr működőképességének fenntartása érdekében.” Talán nem veszi tolakodásnak, ha azt írjuk, jó lenne, ha ez utóbbival kezdené!

Dunaújváros MJV jelenlegi polgármestere, Pintér Tamás az önkormányzat honlapján tette közzé, hogy az önkormányzat nevében a helyzet kezelése érdekében felvette a kapcsolatot az ISD Dunaferr Zrt. menedzsmentjével.