Valter atya: „Van egy közös nevezőnk"

2018.08.26. 07:00

A megbékélés és az egymásra találás napja volt Nagykarácsonyban

Az illő augusztus 20-i megemlékezés mellett a napi életüket is ünneplőbe öltöztették Nagykarácsonyban. Tartalmas és felemelő délutánt zártak az okkal elégedett lakosok.

Balogh Tamás

Müller Miklós, Nagykarácsony polgármestere ilyennek találta a különleges helyi ünnepet: – A mai ünnepünk nagy megelégedettséggel tölt el. Ezt a napot egyrészt Szent Istvánhoz, az államalapításhoz és a nemzetünk építéséhez kötjük. Ez utóbbinak az alapja a család. Mi az elmúlt három évben ilyenkor ünnepeljük az új állampolgárainkat, akik az elmúlt egy évben születtek. Nagy örömömre tizennyolc kisgyereknek és a szüleinek tudtunk átadni egy-egy, az eseményt megörökítő oklevelet. Ez az elmúlt évtizedek kimagaslóan magas létszáma. Az ünnepségünk egy különleges helyszínt kapott. Kristofory Valter atya, aki augusztus elsejétől a templomunk plébánosa, a vallási felekezetektől függetlenül fogadott bennünket, és az önkormányzati rendezvényünket a községünk templomában. Így még közelebb került egymáshoz az állami és az egyházi ünnepünk. Jó helyet talált itt a közösségünk, mert szívesen fogadtak mindenkit. Az ide ritkán, vagy eddig tán soha nem látogatók is hamarosan feloldódtak, otthon érezhették magukat a templomunkban.

Müller Miklós polgármester okkal volt elégedett fotók:Balogh Tamás

Igaz barátsággal

Kristofory Valter atya a mezőfalvi székhelye mellett előbb Nagyvenyimen, Baracs-Apátszálláson, majd augusztus 1-től Nagykarácsonyban is szolgálatot vállalt. A település katolikus papja lett. A szélesebb közönségnek augusztus 20-án nagyszerű gesztussal, igaz barátsággal mutatkozott be. – A híveinkért rendeztük meg itt ezt az ünnepséget. Azokért, akik egyből visszatértek hozzánk, és azokért, akiket a jövőben várunk ide, a templomunkba. Közösen ünnepelhettük Szent István királyunkat és ez alkalommal megtisztelt bennünket Kovács István parókus is, aki eddig a falunak a hitoktatója volt. Remélem, a jövőben is együtt tudjuk ezt a tevékenységet folytatni a keresztény gyermekeknek itt az általános iskolában. A lehetőségekhez képest nagyon gyorsan meg szeretném ismerni az itteni idősebb és fiatalabb generációt is. Ez a mai szentmisén adott volt. Meghívtam a polgármester urat a templomunkba, hiszen ez nem az én templomom, hanem az itteni közösségé. Ő pedig volt olyan kedves, hogy erre az alkalomra elhozta a helyi fiatal családokat. Kész vagyok őket és azokat, akiknek iskolába járó gyerekeik vannak, külön fogadni, hogy bemutatkozzak nekik, hiszen én vagyok az, aki a falujukba érkezett. Ez a nap a megbékélés napja is volt, katolikusok és más vallásúak mind együtt lehettünk, és ünnepelhettünk. Van egy közös nevezőnk, az első királyunk, aki összefogta az országot. Akikkel ma találkoztam, láttam rajtuk, hogy ők már egy kis közösség. Szeretnék velük együvé tartozni, és az egyik aktív tagjuk lenni mihamarabb!

A nagy folyó, az elefánt és a kisegér

Kovács István parókus székhelye Dunaújvárosban van, de ő egész Fejér megye görögkatolikusainak a papja. Nagykarácsonyban, mint a gyerekek hitoktatója is dolgozik. Közéleti szereplése miatt nagy tisztelet övezi a lakosság körében. – Több mint három éve kerültem ide. Hála Istennek, a diákoknak több mint a fele görögkatolikus hittanra jár hozzám. Most pedig Valter atyával, mint két jó katolikus pap együttműködve tesszük a dolgunkat. Nyilván előtte sokat beszélgettünk az előttünk álló feladatokról. Ebből nem lehet rivalizálás, mert egy hajóban ülünk. Én az egyik, ő a másik lapátot fogja, és egy irányba evezünk, és ha nem összehangoltam tesszük a dolgunkat, nem fogjuk a célunkat elérni. Hogy mit gondolok az ünnepről? Augusztus 20-a sok mindent üzen nekünk. Talán a legfontosabb, hogy István királytól meg kellett tanulnunk a hazaszeretetet. Azt is, hogy nem lehetünk szélkakasok, és azt is, hogy a magyarság nem létezhet a kereszténység nélkül. Ateista ember pedig nincs. A szó ugyanis Istentelent jelent. Mindenki hisz benne, hiszen, ha beüti a térdét, rögtön azt mondja, hogy jaj istenem, segíts! Hívő emberek vannak, akik még talán nem ismerték föl, és nem találták meg maguknak. A szertartásra és az ünnepségre felekezettől függetlenül vártuk az embereket. Ennek így normálisnak kell lennie, hiszen azt szokták mondani, hogy az egyház olyan, mint egy hatalmas nagy folyó, amiben az elefánt is meg tud fürdeni, de a kisegér sem pusztul bele. Mindenkinek ott kell lennie.

A közösségért díjazottak

Az idén a Nagykarácsony Közösségéért Díjat Várai Anna és Várai Tamás, a helyi néptáncegyüttes vezetői kapták, akik egy ragyogó és sikeres néptáncos közösséget építenek.

Várai Anna nem leplezte a boldogságát. – Nagyon örülünk, mert meglepetésként ért bennünket az, hogy a munkánk elismeréseként nekünk ítélték a díjat. Nem ezért a nagyszerű pillanatért, hanem a gyerekekért csináltuk. Nem volt könnyű ez az út, amit itt bejártunk, de megérte a fáradságot. A feladatunk az, hogy a néptáncot megszerettessük a gyerekekkel, akiket azután meg is tanítunk rá. A fontosabb az, megszeressék, mert az a legjobb dolog, amikor egy táncos úgy megy fel a színpadra, hogy látjuk rajta, hihetetlenül élvezi ezt az egészet. Hogy milyen hosszú az út a színpadig? Az csak a gyerekeken múlik. Lehet rövid is, ha örömmel csinálják. A mai gyerekek a friss popzene minden ágát jól ismerik, és elvileg nagyon messze áll attól a népzene. Sok lehetőség van a feldolgozásokkal közelebb hozni hozzájuk. Itt akár a Csík zenekarról is beszélhetünk. Egy kis változtatás is könnyen megérthetővé teszi a régi idők népzenéjét.

Az idén a Nagykarácsony Közösségéért Díjat Várai Anna és Várai Tamás, a helyi néptáncegyüttes vezetői kapták

Várai Tamás bele sem bújt a szigorú tánctanár jelmezébe:

– Három éve jöttünk ide Nagykarácsonyba. Nem ismerve a gyerekeket és a körülményeket azt gondoltuk, belevágunk és lesz, ami lesz. Sokat dolgoztunk és szép eredményeket értünk el az eltelt idő alatt. Vannak még előttünk álló lehetőségek, és van bennünk hozzá elég ambíció. Ez a tevékenység nem feltétlenül agyonszabályozott, fegyelmezett gyakorlatokból áll. Amikor élvezi az ember, nincsenek korlátok, feszültség és kötöttségek benne. A hozzánk érkező gyerekeket arra az időre igyekezünk felszabadítani minden gátlásuk alól. Nem feltétlenül a szigorú tanár szerepét játsszuk, inkább egy kis túlzással a „barátjuk” akarunk lenni. Szeretnénk közéjük beilleszkedve terelgetni őket a helyes úton. Nálunk nincs kemény beszéd, sarokba állítás és más rossz emlékű fegyelmezés. Minél jobb a hangulat, annál jobban élvezik a táncot. Nincs zenei korosztályos szakadék, mert akár Avicire is lehet ezt a táncot járni. Nincs annál vagányabb, mint egy nagy diszkóban „csapásolni”, vagy más innét megtanult figurát megcsinálni! Lehet vele csajozni. Sok jó módszer van az autentikus népzene megismertetésére is.

Mészáros Nándor és Mészárosné Sági Melinda az ikrekkel, ilyenkor ünnepelik a település új „állampolgárait”, akik az elmúlt egy évben születtek

A nagykarácsonyi ikrek

Az apuka, Mészáros Nándor, a Dunaferr kokszolójában dolgozik, Mészárosné Sági Melinda korábban az Aikawában minőségellenőrként végezte a munkáját. A két ünnepelt kis hölgy: Mészáros Flóra és Zselyke.

Mészáros Nándor már rutinos apukaként nyilatkozott: – Látom, hogy nagyon csodálkozol, hogy milyen szorgalmasan ringatom, toligálom oda-vissza a babákat, de ha megállok, azonnal felkelnek, így viszont nyugodtan beszélgethetünk. Amióta megszülettek (február óta) teljesen megváltozott az életünk. Semmi nem olyan már, mint régen. Csak örömöm van bennük. Boldog apaként szívesen beállok babázni. Megosztjuk a tennivalókat, segítek a feleségemnek. Megismerik a hangomat és nekem is örülnek. Büszke vagyok rájuk. Ikreink születtek, de szerintem vannak közöttük különbségek. Minden nap valami új dolgot mutatnak, ami nagy örömünk. Most már „nagyok”! Most már meleg a kávénk, a szülőknek való ételt is készítünk, sőt most már újra sütemény is került az asztalunkra!

Mészárosné Sági Melinda örökmozgó lett:

– Nagyon éber babák a mieink, most hat hónaposak. A nyári meleg dacára inkább kint a friss levegőn szeretnek kocsikázni. Amióta megszülettek, nekem is gyökeresen megváltozott az életem. Most már mindenben ők az elsők. Eleinte az én kávém is gyakran kihűlt, volt úgy, hogy este fél nyolckor reggeliztünk, de most már rendbe jönnek a dolgaim, sikerül mindenre időt szakítanom. A titok nyitja az, hogy hajnalban négy-öt óra körül kelnek, az etetés után már nem fekszem vissza, és megcsinálom a teendőimet. Most már normál módon éljük az életünket, nem járunk lábujjhegyen és a háztartási gépeket is nyugodtan használhatjuk. Zavartalanul, nyugodtan élik az életüket, reméljük, hogy ilyenek is lesznek nagy korukra is. Boldogok vagyunk velük!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában