A bombázás ellentmondásos volt, nem övezte konszenzus

Történelem

1999. március 24-én kezdte meg a NATO Kis Jugoszlávia (Szerbia és Monte­negró) bombázását. A transzatlanti szervezet történetének második legösszefogottabb akciója, az Irgalmas Angyal (Allied Force) hadművelet, amely 78 napig tartott. Mintegy 2300 légicsapás alatt 4000 bombát dobtak le, ezek 1002 jugoszláv katona, szerb források szerint további 2500 civil halálát okozták, és tízezren sérültek meg. Kiemelt célpontok voltak gazdasági, katonai és közlekedési objektumok mellett az áramellátó, víz­ellátó és tévéadó cégek épületei is. Támadás érte a belgrádi és az újvidéki televízió épületét is, az utóbbit a földig rombolták. Itt dolgozott a vajdasági magyar szerkesztőség is, és e sorok írójának is itt volt az első munkahelye. A Belgrádi Televízió éppen adást sugárzott, amikor találat érte, a helyszínen 16 munkatárs vesztette életét. Újvidék valamennyi Duna-hídját lerombolták. A vajdasági magyarok lakta városokat is érte találat.

Az akció

A légicsapás célja a jugoszláv haderő Koszovóból való kivonulása volt. Az Észak- Atlanti Szövetség tartott attól, hogy szerb részről megismétlődik a vukovári és a srebrenicai vérengzés, aminek elszenvedői a koszovói albánok lettek volna, így gyorsan döntöttek a katonai akcióról. A szerb célpontok bombázásáról szóló döntés igen ellentmondásos volt. Nem övezte nagyhatalmi konszenzus, és formálisan nem volt összhangban a nemzetközi jog normáival sem. Koszovóban 1998-ra a tartomány függetlenségéért küzdő félkatonai szervezet, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) és a szerb biztonsági erők összecsapásai következtében a végletekig kiéleződött a feszültség. Koszovóban a többségben lévő albánok régóta küzdöttek jogaikért, a ´90-es évek elejétől a jugoszlávval párhuzamos, saját intézményrendszert is kialakítottak a délszláv állam legelmaradottabb régiójában. Az évtized végére az albán szeparatizmus is megerősödött, így létrejött az UÇK. Szerbia a mai napig saját területe részének tartja Koszovót, és nem ismeri el függetlenségét, annak ellenére sem, hogy a koszovói lakosság több mint 95 százaléka albán nemzetiségű. A szerb megszállók különös, kegyetlen akciói során az albán civil lakosság tömegei hagyták el otthonukat, és a szomszédos Macedóniába és Albániába menekültek. Mindez komoly nemzetközi felháborodást váltott ki nemcsak az európai országokban, hanem az Egyesült Államokban is. Félő volt, hogy az összecsapások a szomszédos országokra is kiterjednek – Milošević egyik célja ez is volt –, veszélyeztetve az amúgy is törékeny balkáni stabilitást. A békés rendezésre irányuló külföldi kísérletek, Richard Holbrooke, az USA balkáni megbízottjával az élen, rendre kudarcba fulladtak.

Az első légicsapásokat 1999. március 24-én, este 19 óra 45 perckor hajtották végre cirkálórakétákkal és repülőkkel, több szerbiai és montenegrói stratégiai jelentőségű célpontok ellen. Pár órával később a jugoszláv állami tévé bejelentette, hogy közvetlenül veszélyezteti a NATO Jugoszláviát, ezért mozgósítják a hadsereget. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az orosz vétó miatt nem tudott határozatot hozni, ezért annak felhatalmazása nélkül döntöttek. Este hétkor robbantak az első bombák. A repülők az olasz Avianóból, Németországból és a Theodore Roosevelt repülőgép-hordozóról szálltak fel. Tomahawk rakétákat hajókról és tengeralattjárókról indították. A német légierőnek ez volt a második világháború után az első éles bevetése külföldön. A támadásokban teljesen megsemmisítették a jugoszláv légvédelmet és a kiemelt katonai célpontokat.

Vak tyúk is talál szemet

Komoly nemzetközi feszültséghez vezetett, miután találat érte a belgrádi kínai nagykövetség épületét, amikor is három újságíró életét vesztette. A kínai kormány komoly provokációnak minősítette az esetet, és sürgős magyarázatot kért, a NATO elismerte a sajnálatos hibát és navigációs problémára hivatkozott. A légicsapásokban, Szerbiában és Montenegróban körülbelül 25 ezer lakóépület semmisült, illetve rongálódott meg, 470 kilométernyi közút és 595 kilométer vasútvonal vált használhatatlanná, 14 repülőtér, 19 kórház, 69 iskola és 44 híd rongálódott meg vagy dőlt romba. A légitámadások által okozott anyagi kár nagyságát akkor körülbelül 100 milliárd dollárra becsülték.

A légitámadások mintegy százmilliárd dolláros anyagi kárt okoztak az országnak

Az összecsapások során a korszerűtlen és silány szerb légvédelemnek sikerült egy F-117 Lopakodót lelőnie, ami akkor szenzációnak számított. A szerb egység parancsnoka a magyar nemzetiségű Dani Zoltán alezredes volt, akit nemzeti hősként ünnepeltek és ünnepelnek a mai napig Szerbiában. A Pentagon sem értette, hogy hogyan sikerült a lopakodót lelőni, majd jóval később a délszláv válság után Dani alezredes kiutazott az Egyesült Államokba, ahol erről az esetről faggatták. Az amerikaiak nem akarták elhinni, hogy véletlen esetről volt szó, és a „vak tyúk is talál szemet” történet illik legjobban az akcióhoz.

Szerbiában nem volt olyan város, amely a 11 hétig tartó NATO bombázásoknak ne lett volna a célpontja. A közép-szerbiai Aleksinac városát például hatszor bombázták. A légicsapásokban 1031 katona és rendőr halt meg, mintegy hatezer civil személy pedig könnyebb vagy súlyosabb sérüléseket szenvedett, köztük csaknem 2700 gyerek. 5173 katona és rendőr sebesült meg, legalább 10 személyt továbbra is eltűntként tartanak nyilván.

Hiábavaló az ellenállás

Slobodan Milošević, szerb diktátor belátta, hogy az ellenállás hiábavaló, és meghátrált. Egy évvel később megbukott, majd a hágai nemzetközi bíróság elé állították.

A NATO június 9-én leállította a bombázásokat, és azonnal megindult a menekültek hazatérése. Az egy nappal később született ENSZ BT-határozat alapján a szerb hatóságoknak és fegyveres alakulatoknak távozniuk kellett Koszovóból, amely azonban akkor jogilag továbbra is a Kis-Jugoszlávia része maradt.

Tíz évvel később Koszovó kikiáltotta függetlenségét.

A szerbiai országos rákellenes egyesület adatai szerint a háború óta megnőtt a daganatos megbetegedések száma az országban, aminek oka az, hogy a bevetett lövedékek szegényített uránt tartalmaztak.

Felhasznált irodalom: https://mult-kor.huhttps://hu.wikipedia.org

Gál Csaba mk. alezredes: Az Allied Force hadművelet néhány érdekessége. https://pannonrtv.com/rovatok/politika...

https://www.vice.com

https://www.alo.rs