Tibetben 62 éve felkelés tört ki a kínai uralommal szemben

1950. október 21-én a Kínai Népköztársaság elfoglalta Tibetet, és ettől kezdve saját területének tekintette. Fél év múlva egyszerűen Kínához csatolták Tibetet, a pekingi kommunista vezetés hatalmas pusztítást végzett a térségben, a 6000 kolostor és templom közül mindössze 26-ot hagytak meg, a többit lerombolták. Felégették a felbecsülhetetlen értékű könyvtárak nagy részét is. Sorra nyitották meg a kínai iskolákat, elnyomva ezzel a helyi oktatási intézményeket, rengeteg kínait telepítettek be, majd egyre több kínai helyőrséget létesítettek a térségben. A kínaiak felszabadításról beszéltek, szerintük a tibetiek inkább köszönettel tartoznak nekik. Mint minden megszálló hatalom, Kína is azt állítja, hogy az általa elfoglalt terület fokozatosan modernizálódik. A tibetiek ezt másképpen látják, nem szeretnének kisebbségbe kerülni, és beolvadni a saját hazájukban, hanem törekszenek arra, hogy megőrizzék hagyományaikat és öntudatukat, ez viszont valódi autonómia nélkül elképzelhetetlen, erről viszont a kínai központi hatalom hallani sem akar. A dalai láma, a tibetiek legfőbb spirituális vezetője, miközben elítél mindenfajta erőszakot, egyben az autonómiáért is harcol, mérsékelt álláspontja a buddhista vallási előírásokkal magyarázható, véleménye szerint a nemzetközi közösség szimpátiáját nem lehet erőszakos tevékenységekkel elnyerni.

Tibet, a világ teteje

Hegyvidéki és fennsíki terület Belső-Ázsiában, a tibeti nép otthona. Az átlagosan 4900 méter tengerszint feletti magassággal, földünk legmagasabban fekvő területe. Tibet valaha független volt, több különböző királyságra osztva, egy része pedig ideiglenesen Kínához tartozott. Napjainkban a terület zöme a Kínai Népköztársaság része, Tibeti Autonóm Terület néven.

A tibeti nyelvet, a Pamírtól kiinduló Himalája és Tien-san hegyvonulatai által körülzárt Tibeti-fennsíkon beszélik. Annak ellenére, hogy óriási területről van szó – 1,22 millió négyzetkilométer – a zord időjárás és a természeti körülmények miatt csak mintegy 5-6 millió ember él itt, akiknek ez az anyanyelve. A tibeti nyelv és történelem nemzetközileg is jelentős kutatója volt Kőrösi Csoma Sándor, az első tibeti–angol szótár megalkotója.

Az ott élők vallása a tibeti buddhizmus, ami a mai napig szálka a kínai hatalom szemében.

A dalai láma

A dalai láma a tibeti buddhizmus iskolájának legmagasabb rangú tanítója, ami gyakorlatilag Tibet államfőjévé teszi. A dalai láma a fővárosból, Lhászából igazgatta az ország nagy részét a XVII. század közepétől, az 1959-es a kínai megszállásig, amikor is a dalai lámának Indiába kellett menekülnie. Gyakran teszik hozzá az „Őszentsége” megnevezést is a dalai láma titulusa elé. A dalai láma idős korára való tekintettel, 2011-ben több éves előkészületek után lemondott az emigrációban lévő tibeti kormány vezetéséről, de vallási tevékenysége mellett továbbra is harcol a tibeti autonómiáért.

Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco, született Lhamo Donrup, a tizennegyedik dalai láma, a tibeti emigráns kormány egykori vezetője. Rezidenciája az indiai Dharamszala városában található. Ő a tibetiek legfőbb spirituális vezetője, akit úgy is neveznek, hogy Gyalva rinpocse vagy Jise norbu. A jelenleg 86 éves egyházi vezető 1989-ben elnyerte a Nobel-békedíjat.

A dalai láma címet a vallási vezető következő reinkarnációjának is adományozzák. A dalai láma környezete a reinkarnációra utaló magatartást vagy közlést már a dalai láma haldoklása során figyeli, hogy van-e valamilyen utalás az eljövendő utód születési helyére, a születendő személy közvetlen környezetére vagy ismertetőjelére. A dalai láma ugyanis maga választja meg a helyet és annak körülményeit, milyen formában és kiben fog újjászületni.

A terület stratégiailag fontos

Kasmír és Tibet stratégiai fekvése miatt, ezek a térségek évszázadokig az ázsiai nemzetközi politika középpontjában álltak. A XVIII. században India brit fennhatóság alá került, amit Oroszország nem nézett jó szemmel, és megpróbált Közép-Ázsiában dél felé terjeszkedni. Nagy-Britannia attól tartott, hogy az oroszok megszállják Tibetet, így katonai expedíciót vezettek a térségbe, elfoglalták a fővárost, Lhászát, a dalai láma pedig száműzetésbe vonult Mongóliába. A britek 1907-ben megegyeztek Oroszországgal egy Perzsiától Tibetig terjedő független ütközőzóna létrehozásáról. Öt évvel később a kínai Csing-dinasztia bukása után a Kínai Köztársaság elismerte ugyan Tibet függetlenségét, de már 1913-ban csapatokat vezényelt a térségbe. A következő évben megbeszélés folyt Nagy-Britannia, Kína és Tibet között, miszerint a britek lemondanak a térségről, és egy mesterséges vonalat húztak meg Kína és Brit-India határaként, amit azonban Kína sohasem ismert el, és Tibetet az elkövetkező évtizedekben mindvégig a saját részének tekintette. 1949. október 1-jén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, a következő évben tárgyalások kezdődtek a pekingi kormány felszólítására Tibet csatlakozásáról. Miután ezek eredménytelenül végződtek, a kínai fegyveres erők bevonultak Tibet fővárosába, Lhászába, ahol a helyiek heves fegyveres ellenállást tanúsítottak, de azt a kínaiak brutálisan leverték.

A tibeti felkelés

A központi kommunista hatalom Tibetet Kínával összekötő utat épített, így gyorsabban mozgathatta haderejét a térségben, majd egyre több kínai helyőrséget létesítettek, valamint sok kínai iskolát nyitottak meg, az odatelepített több száz ezer kínai számára, ami egyre nagyobb elégedetlenséget váltott ki a helyi lakosságból. Az egyre szegényebb és elnyomott Tibetben gerillaharc kezdődött, majd 1959. március 10-én általános felkelés robbant ki a kínai kommunista uralom ellen. A lázadók csak napokig tarthatták magukat a hatalmas túlerővel szemben, a pekingi hatalom brutálisan leverte a lázadást, több mint 200 ezer ember halt meg az összecsapásokban, majd az azt követő megtorlásokban. Több tízezren kerültek börtönbe, és közel 80 ezren emigráltak külföldre, a dalai láma is elmenekült. Tibetbe egy 180 ezer fős kínai hadsereget telepítettek, majd évekre hermetikusan elzárták a térséget a külföldiek előtt. A hatóságok az eseményeket úgy próbálták megmagyarázni, hogy egy szélsőséges nacionalista és feudális elit lázadt fel a tibeti nép sorsán javítani kívánó kommunista reformok ellen.

Peking miután leverte a felkelést, feloszlatta a tibeti kormányt, a dalai láma helyére pedig Kína-barát riválisát ültette. A tibeti helyzet kiváltotta a szomszédos India haragját, ez okozta a kínai–indiai háborút, ami Peking győzelmével ért véget, és még jobban felbátorította Mao Ce-tung kínai kommunista vezetőt, hogy folytassa tibeti hódító politikáját. A világ közvéleményét akkor a kubai rakétaválság foglalkoztatta, a Szovjetunió nem tudta jelentősen befolyásolni az eseményeket, az Amerikai Egyesült Államok viszont nem lépett fel kellő eréllyel a pekingi vezetéssel szemben, így Mao Ce-tung gyakorlatilag szabad kezet kapott. A kommunista vezető ezután Tibetben megtiltotta a vallásgyakorlást, minden ez iránti kérést nacionalista szeparatizmusnak bélyegzett meg, sőt még a dalai láma fényképének a birtoklásáért is súlyos börtönbüntetést rendelt el.

Tibet napjainkban

Tibet 1979 után megnyílt a turisták előtt, de az 1989-es, Tienanmen téri dráma után a hatóságok jó időre újra betiltottak minden odautazást. A kínai vezetés továbbra sem akar hallani Tibet függetlenségéről, minden ilyen megnyilvánulást, akár Kínában, akár külföldön ellenséges lépésként értelmez. 2006-ban elkészült Tibetben a világ legmagasabb vasútvonala, amely turisták milliót viszi a térségbe, a helyiek azonban ma is úgy látják, hogy a kínai hatalom őket másodrangú állampolgárként kezeli. A tibetiek az odalátogatóktól féltik kultúrájukat, és ugyanakkor a saját szülőföldjükön, munka és a fizetések terén is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve. Tibet fővárosa, Lhásza utcáin ma is vannak összecsapások a tibeti tüntetők és a kínai rendőrök között, amelyeket a hatalom a tőle megszokott módszerrel ver le.

A kínai vezetés továbbra sem akar hallani Tibet függetlenségéről

A dalai láma indiai száműzetéséből ma is folyamatosan üzen Kínának. Azt mondja, hogy Tibetnek „értelmes autonómiára” lenne szüksége, amit a kommunista hatalom rendre úgy értelmez, hogy a vallási vezető a tibeti terület elszakadását hirdeti, és szinte minden incidensért a dalai lámát vádolja azzal, hogy ő áll az események hátterében, amit a vallási vezető rágalomnak nevez.

Kína gazdasági dominanciája egyre erősebb a világon, és ez háttérbe szorítja a tibeti kérdést. A profit a nagypolitikában fontosabb az emberi jogoknál, ezért amíg Peking a világ számára biztosítja az olcsó nyersanyagot és munkaerőt, a tibeti nép szabadsága csak másodrangú kérdés marad a nemzetközi közösség számára.

A tibeti kérdés megoldását talán a dalai láma által meghirdetett úgynevezett középút megközelítése jelentené, ami valódi autonómiát biztosítana Tibet számára. Olyan megoldást keresnek, amellyel mindkét fél nyertesnek érezhetné magát, igaz, ehhez még nagyon hosszú utat kell bejárnia minden érintett félnek.

Felhasznált irodalom

Gánti Bence: A buddhizmus lélektana, spiritualitása és irányzatai. (hely nélkül): Kossuth, 2012.

Helmut Hoffmann: A tibeti műveltség kézikönyve. Terebess Ázsia E-tár.

https://hu.euronews.com/2015/08/31/tibet megszallas es autonomia.

Nagy Károly: Buddhizmus, misztika, Tibet. Budapest: Press Publica, 2000.

Diószegi István: A nagyhatalmi politika másfél évszázada 1789–1939. Budapest 1994.

Roland Barraux: A dalai lámák története. Tizennégy fénysugár a Látomások taván, Budapest, Ferenczy, 1995.

Tibet rövid története. tibet.hu.

https://cultura.hu/aktualis/amikor tibetet kinahoz csatoltak/