DAC: egy kis segítség kellene, és átvennék a sportiskola játékosait

A DAC vezetése balról jobbra: Csikós Imre, Szabó László és Csermák Gábor
Fotó: Ady Géza

Az NB II-es bajnokságban tavaly sokáig dobogós helyen tanyáztak, ám végül a negyedik helyen futottak be. És ezt az eredményt – ismerve a működésük körülményeit – meg kell becsülni. De a juniorok negyedik helye is megsüvegelhető. Viszont már nagyon közeledik a szeptember vége, amikor beindul a következő bajnoki év. Tehát lehet készülni, tervezgetni, sokat edzeni.

A DunaújvárosiAC jelenlegi helyzetéről, jövőjéről, a munkáról beszélgettem Csermák Gábor edzővel, Szabó László szakosztályvezetővel és Csikós Imre sportmunkatárssal.

– Majdnem egy hónapja alapozunk – kezdte a beszámolót Csermák Gábor. – Együtt edzett a junior és a felnőtt először heti két edzéssel, de rövidesen áttérünk a heti ötre. Tizennyolc junior és ugyanannyi felnőtt játékos gyakorol. Távozott tőlünk Priol Balázs, Zubai Gábor, és jött három új kézilabdázó. Tóth Tamás Rácalmásról érkezett, Dabasról jött Ulicska Milán, Százhalombattáról pedig Kővári Balázs igazolt hozzánk. Az erőfejlesztés után most már fontos a játék, az új kézilabdázók beépítése a csapatba. Az a tíznél is több régebbi játékosunk, akik élnek-halnak a csapatért és a sportágért nagy segítséget jelentenek nekem a munkában – tudtuk meg a csapat szakmai irányítójától.

Az új bajnokság sem lesz sétagalopp, de mindhárom beszélgető partnerem optimista. Szabó László szerint egy újabb negyedik hellyel megint elégedettek lehetnénk, de hátha elcsíphető a dobogó. Ne feledjük, egy amatőr csapatról van szó. Ő az összetartó erőt abban látja, hogy a játékosok egyszerűen imádják a kézilabdát.

– A csapat tagjai dolgoznak, tanulnak a kézilabda mellett, de lokálpatrióták, és mivel látják, hogy van igény a férfikézilabdára, mindent megtesznek a sikerért.

Természetesen a szakosztályvezető a jövőről is beszélt. – Az önkormányzat pályázatot hirdetett, amelyen először nem nyertünk, de most egy második pályázat jelent meg, amelyen szintén elindulunk. Bízom benne, hogy ezen sikeresek leszünk. Ahhoz, hogy merészebb terveket szövögessünk nagyobb városi támogatásra, segítségre lenne szükség.

Beszélgetésünkből persze nem maradhatott ki az a helyzet sem, amit a sportiskola megszűnése jelentett. Szabó László így látja:

– Százhúsz fiú héttől tizennégy éves korig került tanácstalan helyzetbe. Hol folytassák a kézilabdát? Menjenek el a városból? Hagyják abba? Nos, a szülők is ostromolnak bennünket, hogy vegyük át a legtehetségesebb fiúkat. Mi ezt meg is tennénk, mert nagyon logikusnak látszik, hiszen a Dunaújvárosi AC-nál megvan a szaktudás, a szellemiség, a fejlődési lehetőség. Ez a klubnak is jó lenne, mert a biztos alapokra szükség van.

Természetesen megint eljutottunk odáig, hogy egy kis anyagi segítség kellene az egyesületnek. Nagy luxus lenne elveszíteni azt az értéket, amelyet a sportiskola éveken keresztül eddig megteremtett. A DAC ezt a munkát tudná folytatni a fiatalok, a dunaújvárosi (!) fiatalok javára.

A sportmunkatárs, Csikós Imre nagyon bízik abban, hogy a DAC érvei meghallgatásra találnak.

– Hiszek a józan, pozitív gondolkodásban. Mivel van igény a férfikézilabdára, látogatják a mérkőzéseinket, megéri támogatni ezt az ügyet. Én ebben a tevékenységben is szervezni, segíteni, építeni szeretnék.

A képlet tehát tiszta, s mindenki a gyors és kedvező döntésben bízik. Ami változatlan, hogy Csermák Gábor lelkes, akaratos, küzdeni tudó, mindig nyerni akaró, gyors, futós, eredményes csapattal szeretné elkezdeni az új bajnoki sorozatot.