85 éves lenne Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű egykori vezérigazgatója

A HÍD Egyesület jubileumi ünnepségén 2005-ben, a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában. Az egyesület elnöke, Rauf Pál megköszöni elődje, dr. Szabó Ferenc munkáját. A képen szerpel (jobbról) Horváth István, aki dr. Szabó Ferencet követte a Dunaferr Dunai Vasmű vezérigazgatói posztján

Voltak évek, amikor a gyár- és a városépítés több mint húszezer embernek adott munkát a pentelei löszháton. Az ideirányított szakemberek, valamint a jövőjüket itt kezdő fiatalok népes közösségéből fokozatosan kivált az a csapat, amelyik hitt az új gyár, az új város megszületésében. Ez utóbbiak egyike dr. Szabó Ferenc, a Dunai Vasmű nyugalmazott vezérigazgatója – olvasható a „HÍD” Egyesület első 10 éve, 2005-ben megjelent jubileumi kiadványában.

A kötetben közölt interjúban kifejtette, „természetes volt, hogy együtt gondolkozzunk, együtt működjünk a város és a gyár fejlesztésében, hiszen a cél közös volt, segíteni az emberek gazdasági, szociális, kulturális életének javítását. Így született meg a gyár segítségével több ezer lakás, több bölcsőde, óvoda, iskola, sportcsarnok, kulturális és egészségügyi létesítmény, amelyek a város és környéke lakóinak életkörülményeit javították. Hozzászoktunk, hogy mindig épült valami, de a lendület, a közös cselekvés, a városi célok kitűzése, összehangolása, az erők összefogása a rendszerváltás nyitásakor megakadt, a város és a vasmű együttműködése alaposan visszaesett. A város és a vasmű vezetői, szakemberei, az idősek és a fiatalok, látva ezt, kiutat kerestek, ennek eredménye a „HÍD” Egyesület megalakulása, amelynek elnöki tisztségére az alapítók engem választottak.”

Dr. Szabó Ferenc 1991. december 31-i nyugdíjba vonulása után a térségfejlesztésben kamatoztatta tudását. „Korrajz” címmel 1994-ben jelentette meg a Dunatáj Kiadói Kft. az egykori vezérigazgató visszaemlékezésit. A kötet utolsó fejezetében több évtized tapasztalatának mérlegét vonta meg: „Hosszú ideig az eredményesség szempontjából a DV-t együtt kezelte a minisztérium az ózdiakkal illetve a diósgyőriekkel. Több év harcának eredményeként könyvelhettük el azt, amikor végre külön elemezték a nagyvállalatok gazdasági mutatóit. Ekkor kezdtek rájönni, hogy a DV eredményei milyen szépek. A Dunai Vasmű önmaga évente 2-5 milliárd forinttal járult az állami költségvetési bevételhez, viszont a kohászati átlagot nézve, ugyanaz jóval kisebb mértékűnek tűnt. Sajnos, későn értük el, hogy az eredményeinket ne átlagolják a borsodiakkal, mert ha az elkülönítés időben történt volna, az ottani térség problémái hamarabb felszínre kerülnek, és sikerült volna megfelelő döntéseket hozni.

Személyes sikeremnek is érzem azt, hogy 1989/90-re Magyarország egyik legnagyobb termelő vállalatává fejlődött a Dunai Vasmű, meg-előzve minden gépipari vállalatot. Ráadásul azokban az időkben, amikor a vaskohászat nem igen kapott támogatást, sőt, elmarasztalóan vélekedtek róla. S annak ellenére, hogy időközben Diósgyőr, Ózd termelése visszafejlődött, és a nagy gépipari vállalatok, úgy, mint a Győri Vagon- és Gépgyár, az Ikarus, a Ganz-Mávag, súlyos gondokkal birkózott, mi talpon maradtunk, sőt, tovább tudtunk lépni.”

Dr. Szabó Ferenc - névjegy

1930. november 28-án Szentesen született. Az elemi és polgári iskolák után a szentesi közgazdasági gimnáziumban, majd Budapesten a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult. A diploma megszerzését követően 1954 júniusától az Országos Tervhivatalban állt munkába. Hatvan évvel ezelőtt, 1955. május 5-én került a Sztálin Vasmű Nagyolvasztó Gyárrészlegébe munkaügyi előadónak. Munkaügyi osztályvezető, számviteli vezető, a vállalat ár- és utókalkulációs osztályvezetője, közgazdasági főosztályvezetője, a vállalat főkönyvelője, majd 1973-tól gazdasági igazgatója. Ebben ez évben védi meg közgazdasági doktori értekezését. A Dunai Vasmű vezérigazgatójaként 1976. január 1-től 1991. december 31-i nyugdíjba vonulásáig tevékenykedett. 2004-ben Dunaújváros Díszpolgára lett. Életének 82. évében, 2012. február 14-én hunyt el. Pályatársai, tisztelői, a Dunaferr Dunai Vasmű és Dunaújváros vezetői, a hazai kohász szakma valamint társadalmi szervezetek képviselői a Dunaújvárosi temetőben kísérték utolsó útjára.