Várostörténetek: 1956 - A megtorlás idején

Hogy megtudjuk, vissza kell mennünk október 23-ig. A városból éppen Pesten voltak a DISZ-bizottság tagjai: Fazekas István és Cs. Dezső, valamint Sándor András író emlékezett Zecher János. Részt vettek a felvonuláson, ott voltak a Sztálin-szobor ledöntésénél, de eljutottak a Rádió ostromához is. Este itthon azután beszámoltak a látottakról. Sándor András részt vett a Bartóknál október 25-én megtartott nagygyűlésen. Megszervezte a Nemzeti Bizottság megválasztását, és utána elhagyta a várost, Budapesten az Írószövetségben tartózkodott. Mikor a városban elrendelték a mozgósítást, (ekkor) Cs. Dezső is, mint hadnagy, bevonult és egy szakasz parancsnoka lett.

Ma már nem lehet megállapítani, hogy a szakasz kikből állt, csak azt tudjuk, hogy Cs. Dezső ÁVH-tiszt volt három évig, mielőtt a városba érkezett. Feltehetően azok lehettek a szakasz tagjai, akik már jelentkeztek a pártbizottságon a megalakítandó karhatalmi csapathoz. Ezt támasztotta alá az a tény, hogy Cs. Dezső már november 8-án pufajkában volt. A várost az oroszok november 7-én ember- és anyagveszteség nélkül foglalták el. November 8-9-én igen sokan, mintegy 150-160-an már beköltöztek a karhatalmisták egyenruhájába (pufajkába), majd géppisztolyt kaptak és segédkeztek volt bajtársaik letartóztatásában.

Palotás József 1956-os emlékművét 2001-ben állították föl (Fotó: Zsedrovits Enikő)

Mikor november 6-án Pilter Pál, a vasmű akkori megbízott vezetője, és Horváth Ferenc üzemmérnök felkeresték Padost, és arra kérték, hogy harc nélkül adja át a várost az oroszoknak, nehogy úgy járjunk, mint a pestiek, ne okozzunk bajt és kellemetlenséget a város lakóinak. Pados elutasította a kérést. És ő volt az, aki november 8-án a tanácsházhoz érkezett orosz őrnagyot a következő szavakkal fogadta: De jó, hogy itt vannak az elvtársak, már vártuk magukat. November 7-én az orosz támadás napján a tisztek eltűntek, már előző este megtartott pezsgős vacsorán titokban átadták a város körül elhelyezett lövegek pontos térképét, és így történhetett meg, hogy a Baracson és Adonyban felállított nehéztüzérség pontosan meg tudta sorozni az állásainkat, amit azután a kezelő személyzet elhagyott. Nem voltak tisztek, a legtöbb löveg használhatatlan volt, mert megrongálták. Majd november 8-án Nagyéri és a tisztek jelentkeztek az orosz parancsnokságnál szolgálattételre. Megalakították a tiszti különítményt, székhelyük az irodaház földszintjén volt. Ellátták egyenruhával és fegyverrel a karhatalmistákat. Ők voltak a pokolba vezető út első állomása. A letartóztatásokat általában a karhatalmisták végezték, mindig késő délután, ekkor a rendőrség nem vette át a foglyokat, azok általában egy éjszakát itt töltöttek. Ez csak tisztítótűz volt ahhoz képest, ami másnap a rendőrségen várt rájuk írta Zecher János, 2000-ben a Dunatáj Kiadói Kft. gondozásában megjelent Megtorlás című kötetében.

A csillag lehullt címmel a következő évben látott napvilágot egy újabb dokumentumgyűjteménye, amelynek előszavából kiderült: Amikor 1995-ben engedélyt kértem és kaptam a belügyminisztertől, hogy az 56-os eseményekről keletkezett iratokat tanulmányozhatom, megfogadtam, hogy ha lehetőségem lesz az anyagot publikálni, szigorúan csak azt írom meg, amit igazolni tudok. Eltökéltem, hogy legendákat vagy szájhagyományokat csak akkor publikálok, ha van rá bizonyíték. Igazam volt, mert bizony igen sok legenda megdőlt.

KIHALLGATÁSOK CSŐRE TÖLTÖTT PISZTOLLYAL

A megtorlás tulajdonképpen már 1956. november 8-án megkezdődött, amikor is az oroszoknak megadott névsor alapján kezdték meg letartóztatni a forradalomban tevékenyen részt vevőket. De igazán csak 57 elején kezdődött el, amikor Csoltó Dezsőt javasolták, mint politikai tiszt (hadnagy) a rendőr helyettesnek. Ekkor felgyorsultak a letartóztatások. Éjjel-nappal csattogtak a gumibotok és jajgatásoktól volt hangos a rendőrség épülete. Általában a következőképpen zajlott le egy kihallgatás: a kihallgató hadnagy úr először bemutatkozott, mintha nem ismernénk, majd kiszólt az ott kint várakozó volt ÁVH-soknak, akik a forradalom alatt elbújtak, és most azt a szégyent itt akarták letörölni. Általában 4-en voltak a verőlegények, körbe állták a delikvenst, de vigyázva, hogy egy rés szabad legyen, ami arra kellett, hogy a hadnagy úr kibiztosított és csőre töltött pisztollyal közbe tudjon lépni, ha a kihallgatott személy esetleg visszamer ütni. Akkor az élet nagyon olcsó volt, nem kellett vele elszámolni. S amikor a megtorlás befejeződött, a jó munka jutalmául a hadnagy úr a kenyérgyár igazgatói székébe ült részlet Zecher János: Sztálinváros ´56 című, 1998-ban megjelent kiadványából.

Zecher János

Fejér megye díszpolgára, Zecher János 2004. november 1-én, 84 éves korában hunyt el. A Dunaújvárosi Hírlap november 10. számában így emlékeztek róla: Zecher János eredeti foglalkozása szerint MÁV forgalmi szolgálattevő volt. 1951-ben került az egykori Sztálinvárosba, a gyár építkezéséhez, ahol főművezetőként a szállítás irányításával foglalkozott. Később a vasmű karbantartó részlegének öntöde üzemében dolgozott, 1956 októberéig.

2007-ben Dunaújváros Közgyűlése Zecher Jánosnak posztumusz Dunaújvárosért Díjat adományozott

Az októberi forradalom dunaújvárosi eseményeinek aktív, cselekvő részese, mint az öntöde, majd a karbantartó gyárrészleg munkástanácsának elnöke, a gyári munkástanács tagja. E testület megbízásával a vállalat védelmét ellátó 32 tagú őrszolgálat parancsnoka. Forradalmi elkötelezettsége a szélsőségektől való elhatárolódással párosult, egyike volt azoknak, akik megakadályozták a város és a laktanya ivóvízrendszerének megmérgezését, a Görbe utcai lakóépület felgyújtását. A forradalom leverését követően letartóztatták és 18 havi börtönbüntetésre ítélték. A rendszerváltást követően a POFOSZ alapító tagja, a forradalomhoz méltó dunaújvárosi évfordulós események szervezője. Hihetetlen energiával, kutatói igényességgel dolgozott az októberi forradalom eseményeinek forrásértékű feltárásán.

Előadás

Miskolczi Miklós: A százados Egy sortűz sorsa című drámájának díszbemutatója 2006. december 9-én volt a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában: 1956. október 25-én a Sztálinvárosi Laktanya előtt sortűz dördül. Halottak maradtak a betonon. N. K. századost, a tűzparancsot kiadó laktanyaparancsnokot a forradalmárok november 1-én mint bűnöst letartóztatják. November 4-én azonban előhozzák a pincéből és kinevezik a szovjetektől szorongatott város katonai főparancsnokának
A színházi darabot Smuck Imre rendezte, a dramaturg Dobák Lívia volt.