Ötven éve vették át diplomájukat a város felsőfokú végzősei a Kerpelyben

„Őszinte szeretettel és tisztelettel emlékeztetünk arra, hogy 50 évvel ezelőtt államvizsgáztunk, írtuk meg diplomamunkánkat, majd kézhez kaptuk életünket meghatározó, megalapozó, egyben első és nagyon fontos dokumentumunkat itt, Dunaújvárosban.”

Így kezdődik az értesítés, amelyet az egykori Kerpely Antal Kohó- és Gépipari Technikum 1967-ben végzett, nappali tagozatos diákjai küldtek és kaptak a napokban: a meghívó osztály- vagy inkább évfolyamtalálkozóra szól. És jöttek is: Miskolcról ugyanúgy, mint Dunaújvárosból, Budapestről, vagy a környező községekből!

Negyvenhét díszoklevelet állítottak ki az ötven éve végzetteknek az akkori felsőoktatási intézmény utódjában: a Dunaújvárosi Egyetemen. De nem is lehet csodálkozni a régi technikumosok ma már legendás összetartásán: az akkori technikusok közösségi szelleme máig egybekovácsolta a diáktársakat!

Akik közül nagyon sokan igen szép karriert futottak be, közismert és mindmáig tisztelt emberekké váltak szűkebb és tágabb közösségükben egyaránt.

Már az évfolyamtalálkozó forgatókönyve is figyelemreméltó dokumentum: precíz, minden részletre kiterjedő, mégis tömör, rövid és érthető olvasmány!

Látszik, hogy akik írták, alapos képzést kaptak, és azóta sem tétlenkedtek...

Bár ez az évfolyam, amelynek tagjai 1964 és 1967 között végezték el a város első felsőfokú, "csak" a második volt az intézmény életében, mégis: nekik köszönhető egy sor dolog. Például a selmeci diákhagyományok felelevenítése, a kohász és a gépész himnusz első eléneklése Dunaújvárosban, vagy éppen a "sarki tanszék" elnevezés, ami a Bisztró nevezetű műintézményre vonatkozott...

Az ötvenéves találkozó is a kohász és a gépész himnusz eléneklésével kezdődött szombaton délután a Kerpely Antal Kohó- és Gépipari Technikum (ma már: a Dunaújvárosi Egyetem) II. emeleti aulájában.

A szervezők rövid köszöntője után egyperces néma felállással emlékeztek elhunyt tanáraikra és diáktársaikra.

Ezután dr. András István, az egyetem rektora köszöntötte a volt diákokat, hangsúlyozva: nekik megtiszteltetés, hogy bevonták őket a találkozó megszervezésébe és lebonyolításába.

- A fiatalság nem az életkorral jár! - jelentette ki a rektor, végigjáratva tekintetét az egybegyűlteken, hangsúlyozva, hogy 1967 számára is fontos dátum: akkor született. S mivel édesapja bányász volt, ezért is érzi át másoknál jobban, mit jelentettek a selmeci hagyományok.

A díszoklevelek átadása után az ötven éve végzettek egyik tanára, Szlávik Béláné foglalta össze, milyen izgalmas volt kialakult tematika nélkül tanítani - és milyen büszkék voltak arra a tanárok, amikor az új intézmény diákjai kemény munkával, de nagyon magas színvonalon voltak képesek megfelelni!

A találkozó a "sarki tanszék" felkeresésével folytatódott, ahol a két főszervező, Tóth László és Nagy György meghívta társait és vendégeiket egy korsó sörre. Majd a Campus étterem volt a következő célpont, ahol ebéd, s végül estig tartó beszélgetés következett a régi, szép, bár kemény időkről!