Sziklakertvázlat az oviban

Ez egy pályamű: kiadónk, a Pannon Lapok Társasága idei önkéntes társadalmi felelősségvállalási akciójának keretében ugyanis nem csak Erdővédő programot hirdetett, hanem gyerekrajz-pályázatot is!

Ennek egyik alkotása Eszteré. Mivel a pályamunkák elbírálása egy független zsűri dolga lesz, s természetszerűleg az ezután bérkező rajzok ugyanolyan eséllyel vsznek részt a pályázaton, mint az eddig elkészültek, most minősítés helyett egyszerűen megjegyezzük: június 3-ig várjuk az óvodások és kisiskolások rajzait a Dunaújvárosi Hírlap szerkesztőségében. (Vasmű út 39. II. emelet 204.)

Azért, mint kiragadott példát, érdemes megnézni a hatéves Eszter rajzát. Dús lombú fák látszanak rajta, madarak, a távolban házikó, az előtérben pedig fákat ültető, gondozó gyerekek. Szerszámok, öntözőkannák társaságában.

Ilyen képet a valóságban, sajnos, a kelleténél kevesebbszer láthatunk.

Eszter Kisapostagon él szüleivel és bátyjával. A leányka, aki kérésünkre alig negyedóra alatt felvázolta az óvoda udvarára, színes krétával a sziklakertet növényeivel (próbálják utánozni: nehezen fog menni!), elmondta: hazafelé menet sok fát és erdőt lát az autóból. Kertjükben is áll fa, és a család gyakran megy kirándulni erdős vidékekre, aminek ő nagyon örül.

Egyik óvónője, Vácz Ádámné szerint Eszter nem csak most, hanem legalább egy éve olyan szinten rajzol, hogy (több társával együtt) számos pályázatra benevezték munkáit. A gyerek pedig a környezeti nevelésre különösen sokat adó óvodában (tanúsíthatjuk) igen jól érzi magát.

Az intézmény hangulatról az is sokat elárul, hogy mihelyt Eszter kérésünkre, édesapját várva is időt szakítva, elkezdte a sziklakertet ábrázoló rajzát, párosával sereglettek körénk a többi csoport gyerekei, hogy ők is rajzolnának.

- Lehet? - kérdezték Vácznét. - Hogyne lehetne! - nevetett az óvónő, és alig győzte szétosztani a krétákat.

Tanulságos, de egy másik (ráadásul: hozzáértő) elemzést igényelne, hogy a gyerekek egyáltalán nem téglalap határolta keretek között, mint a rajzlap, hanem számos kötetlen formában kezdték felvázolni a rajzokat - amiknek elkészültét, sajnos, nem minden esetben volt időnk megvárni.

Ez az óvodai egység, mint már említettük, különös hangsúlyt fektet a környezetvédelemre. Még előbb: a környezet megismerésére. Hiszen egyik a másiknak feltétele. Egy városi óvoda esetében pedig ez nem is olyan könnyű dolog, amint azt első pillantásra hihetnénk. Ám a Gábor Áron utcai épület-csoportban, s különösen annak udvarán, a (panel)városi adottságokkal szemben olyan feltételeket teremtettek, amilyenekkel, állítom, még egy magánóvoda is boldog lehetne.

Szóltunk már a sziklakertről. De van veteményes is. Mellette komposztáló. Virágágyás. S mindezek gondozásából a gyerekek a maguk erejéhez mérten, de azt jóval meghaladó lelkesedéssel jócskán kiveszik részüket!

Mondanom sem kell, mennyit számít az, amikor mondjuk nem csak A kis vakond című mesekönyvből ismerik a lenvirág sóhaját: Szomjazom! - hanem saját kezükkel és öntözőkannájukkal igyekeznek csillapítani minden növény szomját.

Megtanulják s látják, hogyan gereblyézik össze a lehullott leveleket. S beléjük ivódik, hogy a növényekre ugyanúgy vigyázni kell, mint egymásra!

Minden ilyen ismeret talán eggyel kevesebb kitört facsemetét jelent...

Tar László, alkotónk, Eszter édesapja, megérkezve az óvodában végzős lányáért, még megerősíti a gyerektől hallott információinkat.

- Sokszor jár a család kirándulni, leginkább a Balaton-felvidékre, mert azokat tartjuk a hozzánk legközelebb eső, szép erdőségeknek! - mondja a fiatalos kohómérnök. - De túrázunk a Zempléni-hegységben vagy a Mecsekben is: gyakran előfordul, hogy arrafelé sátorozunk. A mi családunkban már az én gyerekkoromban is szokás volt a rendszeres kirándulás, és ezt nincs is szándékunkban abbahagyni. Eszter és tízéves bátyja nagyon élvezik ezeket a túrákat: talán nem véletlen, hogy mindez nyomot hagy a rajzain. Sajnos, ma már inkább csak a megszállottak túráznak: az erdők elhanyagoltak, turistajelzés alig van, a tisztaságról ne is beszéljünk...

Amellett, hogy egyetértünk ezzel, azért megjegyezzük: nagy baj akkor lesz, ha már a megszállottak se mennek el az erdőkbe!