Szemétdomb és település

Néha érik kellemes meglepetések is az embert. A Kertvárosba mentünk, lefényképezni egy kialakulóban lévő, egyre növekvő szemétdombot, ami a Kádár-völgybe vezető gyalogút mentén, egy fiatal fenyőerdő szélén csúfoskodik az úgynevezett CS-lakásoknál - és hogy, hogy nem: ezt a szemétdombot nem találtuk ott!

Eltakarították.

Éljenek a városgazdák! Bár szemét azért így is akadt azon a helyen, de mégse egy egész domb.

Amit Zagyva Józsefné, az egyik környékbeli lakó szerint biz nem más, mint éppen a környékbeli lakók teremtettek kidobott bútoraikból, innen-onnan összegyűlt, feleslegessé vált kacatjaikból. Egyszerűen lehajították azokat a mintegy kétméteres dombocskán.

Legyünk igazságosak: Zagyváné azt is megjegyzi, a szemetelők szomszédságában nagyon tiszta, rendszerető emberek is laknak, akik még az utcát is lesöprik, ha kell - csakhogy: ők vannak kisebbségben. S ami a legjobb hírt is képes elrontani: régi kertvárosiak szerint nem kell hozzá sok idő, elég egy-két hét is talán, és a fenyőerdő szélén újra egész szemétdomb fog csúfoskodni...

Mindenesetre kár lenne a város egyik legélhetőbb részét, a Kertvárost elcsúfítani hasonló szemétdombokkal.

Már kevésbé szívderítő látványra leltünk a Kenyérgyári útról nyíló garázssoron, ahol tutira mehet bárki, aki azt akarja bizonyítani, hogy szemetes a város. A keleti garázsok előtt ugyan drótkerítést feszítettek ki, hogy megakadályozzák a hulladék kidobálását az ott húzódó kis völgybe - ám ez a kerítés enyhén szólva is foghíjas lett az utóbbi hetekben. A domboldalt pedig mérhetetlen mennyiségben borítja be a szemre leginkább háztartásinak tűnő szemét, mindenekelőtt a millió műanyagpalack. Ó, hogy én mennyire gyűlölöm a műanyagpalackokat, azt el nem mondhatom...

A garázstulajdonosokat azonban meg kell védenünk. Több, egybehangzó forrásunk szerint (akik viszont nem akarták nevüket adni a riporthoz) nem ők, azaz a gárzstulajdonosok hajítják avítt lomijaikat a szakadékba. Autóval hurcolják azt ide az elvetemült városlakók: kocsijukkal a parthoz tolatnak, s a csomagtartóból többnyire műanyagzsákkal együtt dobják ki szemetüket. Már a partél is megcsúszott kissé a nagy terheléstől...

Ne hagyjuk ki a Szalki-szigetet se. A város talán legszebb helye, ideálisnak ígérkező sétatere most, a tavasz első napjaiban többnyire szebb látványt nyújt a szokottnál: a városgazdák itt is megelőztek minket, hál istennek. Azért nem kell sokat keresni ahhoz, hogy megtaláljuk a XXI. századi létezés elmaradhatatlan bizonyítékát, a gazdátlan szeméthalmokat. Elég a (volt) kompállomástól a folyam partján vezető ösvényen sétálni mintegy tíz métert. Maga az állomás tiszta - az ösvény első méterei mentén azonban kidobott hűtőszekrény, műanyagzsákok, használt papírzsebkendők, és természetesen az elmaradhatatlan, kiürült műanyagpalackok tömege látható.

Szerencsésnek mondhatja magát az a régész, aki egy avarkori ásatáson megleli az egykori település szemétdombját. Az ott talált eszközök sokat elárulnak a letűnt korok embereiről.

Azok a kutatók, akik ránk lesznek kíváncsiak, már kevésbé szerencsések. Vajon mit fog gondolni rólunk, aki a rengeteg szemétdomb között alig talál majd települést?