Smohay, az egyházmegyei múzeumigazgató

A Smohay név ismerősen cseng a megyeszékhelyen. A kalapos dinasztia néhai sarjáról, Smohay Jánosról sokan hallottak: az 1975-ben elhunyt festőművész végrendeletében az István Király Múzeumot bízta meg, hogy vagyonából alapítványt hozzon létre, mellyel fiatal alkotókat támogatnak.

A Smohay-díjat 1981-ben adták át először: éppen abban az évben, amikor megszületett - meséli Smohay András, aki szintén a híres kalapos família leszármazottja. A műhely pedig éppen abban az épületben volt a város főterén, amelyben most az egyházmegyei múzeum székel, amelynek András az igazgatója. 2004 óta dolgozik a gyűjteménynél, melyet 2011 vége óta igazgat.

Éppen túl a harmincon nevezhető-e az ország legfiatalabb közgyűjteményi vezetőjének? - kérdezem, de ő elhárítja a titulust. Az egykori évfolyamtársai között is van olyan, aki előbb lett múzeumigazgató, mint ő - mondja. Fehérváron a Fiskális úton járt óvodába, a Zentai úti iskolában végezte az általánost, és Szobon, a lazaristák Szent László gimnáziumában érettségizett. A műszettörténész diplomát az ELTÉ-n szerezte, s - ezzel párhuzamosan -elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittudományi karát is -  mondja el magáról.

Smohay András azt szeretné: az egyházmegyei múzeum mindenki számára érdekes legyen, élményt nyújtson. Az intézmény Szent Istvánról kultuszáról szóló, augusztus végén nyíló kiállítása várhatóan ismét sok érdeklődőt vonz majd

Hívő családból származik, vallásos nevelést kapott. Négyen vannak testvérek, Péter öccse a püspöki könyvtár könyvtárosaként dolgozik. Mindezek után joggal gondolhatnánk, hogy egyenesen predesztinálva volt arra, hogy az egyházmegyei múzeumba élére kerüljön. De nem így volt: eredetileg a Szent István Király Múzeumba kívánt elhelyezkeni, de amíg Angliában tartózkodott egy ösztöndíjjal, - mint fogalmaz - ugrott az állás... 

Végeredményben a szemináriumi templomról írt szakdolgozatának köszönhette, hogy az egyházmegyei múzeumba került - tűnt ki mindabból, amit Smohay András erről elmondott. Az egyházmegyei múzeum 1938-ban nyílt, a múlt rendszerben az idős papok fehérvári otthonában szinte fű alatt működött: csak ismeretség révén lehetett megtekinteni. Mostani helyére, a főtéren álló egykori ferences rendházba 1998-ban költözött.

A gyűjtemény most mintegy másfélezer darabból áll, a legnevezetesebb darabja Szent István király fejereklyéje, amely 2009 óta látható a múzeum állandó kiállításán ekként mutatta be munkahelyét Smohay András. A fiatal múzeumigazgató nős, felesége magyar tanár Csőszön - tudtuk meg tőle.

A házimunkából is kiveszi a részét: a porszívózás olyannyira az ő reszortja, hogy egyenesen zokon veszi, ha más elvégzi helyette - meséli. Hobbija a fényképezés. Egyik dédnagyapja fényképészmester volt Békés megyében, talán tőle örökölte a fotográfia iránti vonzódását - jegyzi meg.

Kérdezem, múzeumigazgatóként van-e saját gyűjteménye? Nincs, de is lenne etikus, ha ebben a pozícióban saját gyűjteményt építene - hangzik Smohay András válasza. Művészettörténészként Franz Anton Maulbertsch, a 18 századi osztrák festő a kedvence. A mesternek Székesfehérváron, a már említett szemináriumi templomban is van falfestménye. Amikor azt egy mise alkalmával meglátta, rögtön a hatása alá került: valósággal rabul ejtette - meséli a művészettörténész.