Hírek

2010.12.13. 10:29

Régészeti lelőhellyel együtt élni

Talán még uniós támogatásokat is lehet majd szerezni ahhoz a párját ritkító programhoz, amellyel évek óta dolgoznak a a hazai szakemberek: a római limes-t, az ókori végvári védővonalat szeretnék a világörökség részévé tenni. E tervhez sok magánkezdeményezés is kapcsolódhat: olyan is akad, amelynek keretében bemutatóhelyeket építenének a turistáknak.

Dunaújvárosi Hírlap

Remélem, hogy válasza: igen! S még sokan remélik azt, hogy sokak válasza pozitív erre a kérdésre. Már csak azért is, mert a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Világörökség címre kívánja felterjeszteni az egykori római birodalom határerődítési rendszerének (a limes-nek) magyarországi emlékeit.

Márpedig római őrtoronyból akad mifelénk szépen: csak Dunaújváros és Baracs között nyolc darab állt - de ez a torony-láncolat a Duna teljes magyar szakaszát végigkísérte.

Egy ilyen állt például Áron József kisapostagi földjén is, a 6-os főút szomszédságában, a mai benzinkút északi oldalán, vagy ezerhatszáz évvel ezelőtt. Sajnos, akkor fából építették: tehát mára aligha maradt belőle valami, legfeljebb a nyoma. De a helye mindenképp megvan, hála a rómaiak precíz nyilvántartásainak és a régészek kitartó kutatásainak.

- Valószínűleg ennek a toronynak darabjait forgatta ki a mélyműveléskor használt eke a téesz-időkben - mondta Áron József. - Ami kifordult a földből, azt meg hazavitték tüzelőnek, vagy tudomisén! Úgyhogy magából a toronyból már valószínűleg nem sok minden van meg. Viszont az egész parcellát, ami nagyjából hét hektár, azaz hetvenezer négyzetméter, művelési tilalom alá vonták, miután régészeti lelőhelyként nevezték meg a földhivatalban. Holott az őrtorony talán ha kétszáz négyzetmétert foglal el az egészből... A friss légifelvételeken csak annyi látszik, hogy ott valamilyen okból mindig kiszárad a talaj.

- Ám legyen, én és a családom nem vagyunk semminek az elrontói! Jelöljék ki a torony helyét, mi hajlandók vagyunk akár a másolatát is felépíteni. Talán még turisták is jönnének a kedvéért, hadd lássák, milyen volt a limes! Már felajánlottuk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak, hogy egy forintért eladjuk azt a telekrészt: de nekik nincs pénzük a rekinstrukcióra. Hát megcsináljuk mi.

- Cserébe mindössze azt kérjük, hogy pontosan mérjék ki, melyik terület esik védettség alá: a leválasztást mi majd elintézzük a földhivatalban. Aztán lesz egy római emlékjel a főút mentén!

Való igaz, az embernek nem könnyű egy történelmi emlékkel együtt élni. Már csak azért sem, mert természetesen izgatja mindenki fantáziáját, mi lehet a föld alatt, hol és hogyan éltek eleink elei.

Így van ezzel Csigi József is Baracson. Az Annamatia Templomosért Alapítvány egyik létrehozója természetesen elfogult: már nagyszülei is a közeli Szitányi-pusztán születtek. Ő maga most egy olyan házban él Baracson, amelynek kertje végétől alig kétszáz méterre, egy dombtetőn rejtőznek a római őrtorony-hálózatból az Áron-féle telken porladótól dél felé következő példány maradványai. Az a telek egy fővárosi ember tulajdona: kérdéses, hogy azzal a toronnyal lesz-e valami?

- Viszont a kisapostagi lovarda mellett, részben annak a területén fekszik az egykori római katonai tábor, Annamatia, amelynek maradványait 1996-tól igyekeznek feltárni a Pázmány Péter Egyetem régészei, Kovács Péter professzor úr vezetésével! - mondja Csigi úr, aki három műszakban dolgozó műszerész a kokszolóban. Nem mellesleg: a római emlékek szenvedélyes kutatója.

- A feltárást elsősorban a pénzhiány lassítja: az önkormányzat és az alapítvány csak néhány tízezer forinttal tudja támogatni a kutatókat - sorolja. - De talán majd sikerül létrehoznunk ott egy korrekt bemutatóhelyet: hiszen alig huszonöt-ötvenmillió forint kellene rá! - jegyzi meg a jövőt illetően kissé kesernyésen Csigi József.

Bár a lovarda tulajdonosa, Kakas Antal nem szándékozik a bemutatóhely felépítésébe pénzt fektetni, a régészek munkáját nem akadályozza, sőt: segíti őket.

De nem csak ókori emlékek bemutatására vállalkozhatnak és vállalkoznak magánemberek.

Egy családi ház Bodajkon: kívülről teljesen olyan, mint a többi. A bejárathoz közeledve aztán belátni az udvarra, s a kép már egyáltalán nem hétköznapi: egy magyar gyártmányú, kétéltű páncélozott harcjárművet veszünk észre, mellette második világháborús tankszörnyetegek lánctalpai fekszenek. És akkor még be sem léptünk a gyűjtő és fegyverszakértő otthonába. Amely - ha nem is szó megszokott, hétköznapi értelmében - múzeum is egyben. Nem lehet e terjedelmi korlátok között felsorolni mindazt a ritkaságot, amit ő mutatni képes: még az őt meglátogató veteránok is csodálkozva könnyezték meg az egykori harcok tárgyi emlékeit. Amit Fülöp Attila létrehozott a semmiből, nem mindennapi, teljesítményét ezért is ismerte el kitüntetéssel a város.

A magángyűjtemények felett az illetékes megyei múzeum gyakorol felügyeletet. Minden magánjellegű gyűjteményt be kell jelenteni és nyilván kell tartani a múzeumnál. Demeter Zsófia, a Fejér Megyei Múzeumok igazgatója elmondta: minden lelet, ami a föld alatt van, az állam tulajdona, ami kijelöli a megyei szervezeteket ezek feltárására, megőrzésére, bemutatására.

- Természetes személy is alapíthat muzeális intézményt - mondta az igazgató, - de ennek több feltétele van. Rendelkezni kell megfelelő szakemberekkel, leltárt kell vezetni a leletekről, ezenkívül biztosítani kell a megfelelő feltételeket ezek tárolására, őrzésére és bemutatására.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!