Hírek

2009.08.22. 02:29

Pro Pentele - másodjára

Dunaújváros - Kávéházi beszélgetés az ünnepnap után, egy olyan emberrel, aki állítása szerint nem annyira jó, mint amennyire méltatói állítják. Egy Pro Pentele díjas fia, aki Pro Pentele díjat kapott...

Dunaújvárosi Hírlap

S ez a gesztus is annyira a sajátja. Holott valóban azon kevesek közé tartozik, akikről még politikai ellenfelei is tisztelettel beszélnek. Tisztelettudó, s ezért tiszteletre méltó is - talán ez lehet az a titok, ami ma már egyre kevesebbeknek a sajátja.

- Némi érdekesség: a Pro Pentele díjat Almási Zsolt előtt, még a kilencvenes években az ő édesanyja is megkapta. Az Ófaluban a régiek közül mindenki ismerte Inci nénit, a Szórád iskola egykori tanítónőjét - súgta meg a díjátadón Szabó Tamás, egy másik őspentelei.

- Az édesanyámnak élt itt a rokonsága, a Peretsényiek. A második világháborúban azután meghalt az édesapám. Mi akkoriban a fővárosban éltünk, én is Budapesten születtem. Hatévesen, 49-ben kerültem Dunaújvárosba. A bátyám már korábban idejött, itt kezdte az elemi iskolát - emlékezett vissza a pentelei kezdetekre a város egykori első embere.

Almási Zsolt édesanyja, Tóth Irén később férjhez ment, így került a családba a nevelőapa, Bácsváry István, negyedik testvérük édesapja. A Bácsváry nevet is sokan ismerhetik, ő volt évtizedeken át az egykori Ságvári iskola erőskezű igazgatója.

- Horthysta katonatiszt volt a nevelőapám. Azokban az időkben meglepő is volt, hogy kinevezték iskolaigazgatónak. De megindokolták a választást: katonás, szigorú embert szerettek volna a Ságvári élére.

Furcsa fintora a sorsnak, hogy a rendszerváltást követően Almási Zsolt annak a Dunaújvárosnak lett a polgármestere, amely város az ötvenes években többek között a Peretsényiek, így például az anyai nagymama tulajdonában lévő, majd államosított földeken épült meg.

- Mikor polgármesterként, szinte a teljes közgyűlés támogatásával sikerült elindítani a falu teljes közművesítését, úgy éreztem, valamit visszaadunk az ott élő embereknek. Azoknak, akik az ötvenes években kisemmizve, kénytelenek voltak új szakmát tanulni, megélhetési lehetőséget keresni. Ők megérdemelték, hogy kapjanak valamit - fogalmazott Almási Zsolt.

- Mit tartok még fontos eredménynek a pentelei fejlesztések közül?! Például a Rác-templom felújítását, ami végül hozzájárult a környező terület fejlődéséhez is. De az iskola felújítása is fontos állomás volt - érkezik a válasz a kérdésre.

A Szalki-szigetre akkoriban kevesebb pénz jutott, bár a vágyak, az elképzelések éltek. Egy holland befektető végül azért állt el a nagyszabású terveitől, mert a közgyűlésen nem sikerült átvinni a csatornázást, ami alapfeltétel lett volna. Egy Széchenyi leszármazott is érdeklődött, aki jachtkikötőt álmodott a szigetre, azután abból sem lett semmi. A város egykori vezetője azonban úgy látja: manapság a sziget, a kemping és a strand ügyét jól képviselik.

S szóba kerül temérdek téma: a ma már nyugdíjas éveit töltő volt polgármester, főiskolai titkár a DH-ban olvasta, hogy a volt ruhagyárat megvette egy befektető, aki szállodát alakít ki az épületből. Ez örömteli, tette hozzá Almási Zsolt, megemlítve: annak idején szerette volna elérni, hogy hajógyár épüljön a kikotort öböl mentén. Ami jó lehetőség lett volna a vasműnek, a városnak is.

Búcsúzás közben végletekig makacskodom: a vendégem volt a kávéra és az ásványvízre. Ám végül én lettem az ő vendége, hiszen az mégsem való, hogy egy hölgy fizessen - mondta...

Címkék#pro pentele

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!