Hírek

2009.07.04. 02:29

Optimistább, mint fél éve

Mi lesz a vasművel?! - gyötör a kérdés minden dunaújvárosit, akár a gyárban dolgozik, akár nem. Hiszen aligha van család a városban és környékén, amely ne lenne érintett a Dunaferr-ben.

duol.hu

S a vasmű nélkül a város se lenne - legalábbis ugyanaz... Már nem is Ózd:  Diósgyőr példája lebeg a szemek előtt. Vagy inkább a fejek fölött? Régi szakembert kérdeztünk erről.Az ukránoknak jól jött, hogy megvehették a vasművet: jó üzletet csináltak

- Drága az idő! - mondja dr. Schmidt Tibor, a vasmű nyugdíjas igazgatóhelyettese, a Magyar Népköztársaság egykori kijevi kereskedelmi képviselője, amikor a vasmű helyzetéről, kilátásairól kérdezzük. - Drága az idő: 1989-től, a gazdasági rendszerváltás kezdetétől sokat elvesztegettünk belőle, túl sok időt fordítottunk rossz megoldásokra, a válság most időszűkében ért minket! - jegyzi meg a hetvenkilencedik évében járó, de még mindig sokat töprengő kohászati szakember.

Dr. Schmidt a szlovákiai, de magyar Ragyolcon született, az ukrajnai Dnyepropetrovszkban szerezte meg kohógépész-mérnöki diplomáját. 1956-ban került a vasműbe, karbantartással kezdte pályafutását, volt fejlesztésvezető, majd 1977-ben elvégezte a Budapesti Közgazdasági Egyetemet. Feleségével 1984 és 1988 között éltek Kijevben: később a házaspár mindkét tagja megbetegedett Csernobil miatt.

- Az ukránoknak jól jött, hogy megvehették a vasművet: jó üzletet csináltak, bekerültek az unióba, megkapták a Dunaferr jó hírét, a minőségi termékeket. Ukrajnától közvetlenül nem szívesen vesznek készárut Nyugaton. Mást ne is mondjak: az 1920-as évek kohászati technológiáját, amit a szovjetektől vettünk 1950-ben, annyira továbbfejlesztettük, hogy elsők között voltunk a félig csillapított acélok gyártásában, az egymeleges hengerlésben, a DX-minőségű csőszalag-gyártásban. Ha 2004-ben megkérdeztük volna az Európai Unió szakértőit a vasműről, akkor azt mondják, hogy le a kalappal! Erre föl eladják... Nagy marha volt, aki elhatározta, hogy Európa egyik legjobb acélgyárát privatizálja! - sóhajt a volt gazdasági igazgató.

- Az ukránok már kezdenek belejönni a dologba, kezdik megismerni a vasművet, az európai kereskedés szabályait és szokásait. Mi azzal jártunk jól, hogy itt mindig lesz munkahely, mert az ukránoknak megéri nem bezárni. Ők mindig benn akarnak lenni az unióban! A helyzet persze megváltozna, ha Ukrajnát is felvennék az EU-ba, de erre ismeretlen ideig nem kerül sor - mondja Schmidt Tibor. - Az pedig az ukránok elévülhetetlen érdeme, hogy majd a duplájára fejlesztik a hideg- és meleghengerműi kapacitást! Közel négymillió tonna évente: ehhez kell munkaerő, tudás, és sok alapanyag: a hiányzó betétet Ukrajnától hozzák be. Ez a szállításnak, kereskedelemnek is ad munkát nálunk.

- Ami viszont a válság kezdete utáni megszorításokat illeti: többet kellene tudni a valós helyzetről ahhoz, hogy véleményt formálhassak. A vasmű túléli a válságot, ez biztos. Szerintem újabb elbocsátások sem várhatók. Valamilyen megszorítás indokolt volt - de hogy pontosan ilyen, vagy más, azt kívülről nem lehet eldönteni. Tavaly elvittek innen osztalékot, de legalább annyit be is fektettek a fejlesztésekbe. Az államnak is jutott volna a vasmű korszerűsítésére, ha nincs némi fosztogatás az egymást követő kormányok és híveik részéről... Ha nem kótyavetyélnek el sok pénzt meggondolatlanul például Ózd és Diósgyőr hiábavaló fenntartására is... A jó üzemeket kellett volna megtartani: Ózdon a drótsort, Diósgyőrben a konvertert és a középsort. A többit azonnal be kellett volna zárni! Most az egész odavan... A Lőrinci Hengermű helyett is egy korszerű durvalemez-hengerműre lenne szükség... Az unió megindult kifelé a válságból: nálunk még tart a félelem, hogy meddig tart és mi lesz utána? Most optimistább vagyok, mint fél éve, de ezt a bizonytalanságot elkerülhettük volna...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!