Hírek

2010.02.01. 03:29

Nótás kedvű polgármesterként ismerik

Nagyvenyim - Rauf Pál a polgármesterek doenje Fejér megyében. De nem az életkora okán, hanem azért, mert február elsején, vagyis ma 35 éve annak, hogy lakóhelye első emberének választották.

nincs nev

- Viszont tudni kell abbahagyni - mondja mosolyogva Rauf Pál. - Örülök, hogy kétezerhatban, amikor ketten indultak ellenem, nem azt mondták a nagyvenyimiek, hogy köszönjük, elég volt. Hanem én mondhatom azt: köszönöm szépen ennyi volt.

- Mondják azt is, hogy a csúcson érdemes abbahagyni, de ne szaladjunk előre, őszig még sok minden történhet. Meséljen arról, hogyan lett tanácselnök?

- Villanyszerelőként, erősáramú technikusként dolgoztam a vasműben, később magánzóként, azután az AFIT-nál. Megválasztottak tanácstagnak, hetvenháromtól pedig megyei tanácstagnak is. Hetvenöt januárjában Lénárt Józsi bácsi, aki a nagy kollektivizálástól a helyi téesz elnöke volt, hetvenháromban ment nyugdíjba, most kilencvenhét éves..., szóval, odaszólt nekem az utcán: Ide hallgass te gyerek, megkeresnek majd, hogy te legyél a tanácselnök, de vállald ám el, hallod, majd tolom a szekeredet! Napokkal később így is lett. A disznókat etettem hátul, amikor megállt a sarkon egy fekete Volga, kiszállt belőle két elöljáró, gyalog jöttek be a mi utcánkba, mert akkora sár volt, hogy autóval kockázatos lett volna. Jöttek agitálni. Tudtam, tanácselnökként kevesebb lesz a fizetésem, nem is biztos munkakör. Három napot kértem. Az apám azt mondta: el ne vállald fiam, mert beletörhet a bicskád! A felesegem rám bízta a döntést, és úgy voltam vele: ha megválasztanak, akkor tanácselnök leszek.

- Megérte?

- Nem voltam a pártbizottság kegyeltje. De úgy vélem, sokat elértünk. A falunak egyetlen járható útcája sem volt, lakossági összefogással elkezdtük a salakozást. Később kiépítettük a vezetékes vízhálózatot, a járásban nálunk lett először gáz, valamint Nagyvenyim vált elsőként város környéki településsé - később Kisapostag, majd minden község város környéki lett. Az iskolánkban pottyantós vécé volt, a fejlesztési tervek a nyolcvanas évek végére készültek el, úgynevezett téglajegyet bocsátottunk ki, megkezdtük a korszerűsítését. Később tornateremmel bővítettük az iskolát, fejlesztettük az óvodát, a községházát, az orvosi rendelőt, kerékpárutat építettünk, folyamatosan aszfaltoztunk, felújítottuk a ravatalozót, parkosítottunk, most csatornázunk...

- Tehát mégsem tört bele a bicskája...

- Kellett hozzá a háttér. A családra, a feleségemre mindenben számíthattam. Illetve, ahogy mondani szoktam: ez csapatmunka. A lakók, a képviselők, az intézményvezetők és a hivatali dolgozók együttműködésének, segítségének az eredménye. De tény, én voltam a kormánykeréknél három és fél évtizeden át. Ha valamit elhatároztunk, akkor nem volt más hátra, mint előre, gyorsan és hatékonyan - mindig ennek a híve voltam. És talán van látszata...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!