Nem is volt szovjet modell! - Nemzetközi konferencia Dunaújvárosban

Ezt Jérome Bazin, a Dunaújvárosi Főiskolán kezdődött Új ipari városok a szocialista országokban 1945 után című kétnapos nemzetközi tanácskozás szakmai vezetője mondta, aki nem először jár városunkban, s az ő ötlete nyomán jött létre a konferencia, amely nem kizárólagosan a közép-kelet-európai, egykori szocialista blokk új ipari városairól szól...

– A konferencia egyik célja, hogy ráirányítsa a figyelmet Dunaújvárosra és a Dunaferr gyártörténeti gyűjteményére, amely a téma iránt érdeklődők kiaknázatlan kincsesbányája – mondta Jérome Bazin, a tanácskozás szakmai vezetője, aki nem először jár városunkban. Elsősorban, de nem kizárólagosan a közép-kelet-európai egykori szocialista blokk új ipari városai közötti kapcsolatokról, építészetükről, azonosságaikról és különbözőségeikről, társadalmi mobilizációról, migrációs folyamatokról, a falvak és városok viszonyáról osztják meg tudásukat a kutatók a kétnapos tanácskozáson szakmai berkeken belül és kívül.

Molnár Mihály a konferenciát szervező.

A francia történész bevezető előadásában elmondta, hogy az 1920-as évektől az 1980-as évekig kétezer ipari- és agrárváros épült fel a Szovjetunióban. A szovjet jelenlét 1945 után uniformizálta Közép-Kelet-Európát, s valójában nem is volt szovjet modellje az új városok építészetének. Hasonló épületekkel találkozunk ugyan ezekben a városokban, de alaposan megvizsgálva őket, egymástól eltértek. Az építészetben jól megfértek egymás mellett a modernista, konstruktivista és neoklasszicista stílusirányzatok. Sztálinvárosban nehezen meghatározható a városközpont és a főtér, Nowa Hutának pedig két főtere és öt főutcája volt.

A konferencia résztvevői a várostörténeti sétán, amikor végigjárták Dunaújváros szocreál Tanösvényét. Fotó: Zsedrovits Enikő, Ady Géza

Ezek az iparvárosok az ipar számára léteznek, az ipari létesítmények közötti távolság változatos képet mutat, például Eisenhüttenstadtban az ipartelep közvetlen közelébe épült a város. Izgalmas azt is vizsgálni, milyenek a lakóegységek, hol a helye a természetnek, a zöld övezetnek? A lakosság összetétele hogyan alakult? Vajon megállapítható-e a munkásosztály egységes képe a korabeli ábrázolásokban? A tervek és a valóság közötti különbségek miből adódtak?

Csütörtök délelőtt szó volt a szovjet minta követésének esetlegességéről, a sztálinista új városokról, Magnitogorszkról, olasz, német, román, cseh és lengyel példákról, valamint a szovjet szilicium-völgyről, Zelenográd városáról, ahol a finn és a brazil építészet hatásai nyilvánvalóak.

A délután folyamán városépítészet és várostervezés köré szerveződtek az előadások, amik után várostörténeti sétán tekintették meg a szakemberek a belváros nevezetességeit, este pedig a Bartók Színház Kamaratermében vetítették le számukra Keleti Márton, 1963-ban bemutatott filmjét, A hattyúdalt – angol nyelvű felirattal.

A konferencia szervezői, alkalmazkodva a konferencia szelleméhez, panelekben szakaszolták az igen erős nemzetközi előadói mezőny által feldolgozott témákat. Az első napon értelemszerűen az Panel I. előadásai hangzottak el, többek között a német Thomas Flierl, a francia Fabien Bellat, az orosz Olga Kazakova és az ukrán Ievgeniia Gubnika jóvoltából. Ma délelőtt a szerb Djurjija Borojniak és a koszovói (pristinai) Marta Vukoti Lazar, a német Ana Kladnik, az olasz Oana Tiganea és Liliana Luga, a francia Nadege Ragaru, a német Ulf Brunnbauer tart igen érdekesnek ígérkező előadásokat, amelyekről a http://pepperartprojects.com/new/projektek/konferenciak/ honlapon tájékozódhatnak.