Nagy igény a szépre, jóra

Pattogós élete lehet Iker Józsefnének: a bogyiszlói születésű, ám Pakson élő hölgy tizenhét (!) táncegyüttessel foglalkozik köztük az adonyiak öt csoportjából hárommal: az aprókkal, a pendelyesekkel, és a felnőtt Salina táncegyüttessel.

Mindemellett még egy vállalkozást is működtet, amely bedolgozókkal régi népviseleteket állít elő (ahogyan ő mondja: viseleteket), amihez a gyűjtő- és kutatómunkát is ő végzi, hogy autentikus, azaz hiteles viselettel láthassák el hazánkon Kanadától Ausztráliáig és Európáig az érdeklődő magyarokat.

No, és családja is van mindemellett: igaz, tizenhárom éves lánya több együttesbe is követi anyját, hogy együtt táncolhassanak.

Mi a péntek esti adonyi próbát látogattuk meg, s beszélgettünk közben egy kicsit Ikernével, aki tömör, ám sebes beszédével nem cáfolt rá a róla hírből alkotott képünkre talán csak annyit tudunk még hozzátenni az elhangzottakhoz, hogy nem csak szerfelett nagy munkabírású, érdeklődési körében nagy tájékozottsággal bíró ember, hanem mosolygós asszony is.

S kitűnő táncpedagógus! Amit többek között az is bizonyít, hogy a közelmúltban (mint már beszámoltunk róla) az ajkai XIX. Bakony Néptáncfesztiválon a Salina táncegyüttes elnyerte a Martin Ferenc emlékdíjat. Mégpedig A Dunamenti népek a bogyiszlói olvasókör sorában című koreográfiával (ami, mondanunk sem kell, Ikerné alkotása).

A kissé szokatlan idézet egy népdalból: A bogyiszlói olvasókör sorában,/ elakadt a szoknyám egy rózsában...

Ikerné a népszokások gyűjtője, egész Nagy-Magyarországot járja, hogy megtarthassa e hagyományokat. Húsz éve vezeti a Csámborgó néptánctábort, hogy tanítványaival mindig más vidéken táborozva, velük is megismertethesse ezt a munkát. Még templomba is viseletben járnak a lányával: hisz régen is az volt az ünneplő ruha...