A vasműs freskó a munkás-paraszt szövetséget , a szocialista társadalmat egységgé kovácsoló erőt jelképezi

A jelenet a munkás-paraszt szövetséget, a szocialista társadalmat egységgé kovácsoló erőt jelképezi.

Sasvári Edit a freskóról a következőket írta: Bizonyos tekintetben a téma előtanulmányának tekinthető az a hét darabból álló, nagyméretű pannó, amelyet a moszkvai mezőgazdasági vásár magyar pavilonja részére festett a művész. Sokan úgy vélték, a freskó bizonyítéka annak, hogy a falfestészet képes beilleszkedni a korszak építészeti környezetébe, és az építészettel való konstellációban akár vezérszerepre is törhet. Végvári Lajos a festőt dicsérve úgy fogalmaz, hogy Domanovszky kivette az építész kezéből a karmesteri pálcát , de nem titkolta az architektúrával való viszonyának zavaró momentumait sem: Domanovszky freskójának eleven ritmusába zavarólag kopog bele a mennyezet kazettás díszítésének merev metrikája. Ez fékezi a festmény lendületét. Ugyanakkor a falkép megjelenését nem készítették elő architektonikus eszközökkel, még egy halvány profil sem választja el, illetve kapcsolja össze a kép világát az architektúra világával. A hatvanas évek végén Pátzay Pál is hangot adott annak a véleményének, hogy a freskó nem freskónak való helyen van.

Domanovszky Endre Munkás-paraszt szövetségének restaurálása 1974.10.17.

Mások szerint a falkép nem bírta az időjárás viszontagságait: Az én (Domanovszky Endre) dunaújvárosi freskómra is kijelentették, hogy a kén-dioxid megette a falat, nagy harangozás történt, Bernáth (Bernáth Aurél festőművész - a szerk.) jött nekem ezt újságolni. Ez nem igaz. Egyszerűen hitelrontás. Én minden évben lemegyek ellenőrizni a freskót, annak semmi baja sincs.

A FRESKÓ VÁZLATAI

Az 1955 decemberében megrendezett VI. Magyar Képzőművészeti Kiállításon Domanovszky Endre sztálinvárosi freskójának kartonjait és kisebb vázlatait is bemutatták. Cseh Miklós az elutasított értékek miatt emelte fel a szavát: Domanovszky sztálinvárosi freskóját írások egész sora ünnepli. De néhány évvel ezelőtt csak fanyalgó megjegyzéseket kapott munkáira - azokra a művekre, amelyekben mostani eredményei fogantanak. Domanovszkynak a Sztálin Vasmű bejárati oszlopsorai mögé készített, egyszerre plasztikus és festői megoldását, gondosan kiegyensúlyozott csoportfűzését, a munkásság és a népi alakok találkozását a várva várt szocialista monumentalizmus első példájaként üdvözölték, amelyért a művész Kossuth-díjat is kapott. Domanovszky 1957. január 1-étől a Képzőművészeti Főiskola főigazgatója lett, közreműködött a Brüsszeli Világkiállítás magyar pavilonjának belső dekorációjában, 1959. október-novemberében pedig önálló kiállítást rendezett neki a Műcsarnok. (A szocreál Magyarországon, Corvina, 2010)

VASMŰ TÉR 1-3.

Az épületegyüttes három funkcionálisan elkülönülő egységből áll, igazgatósági épület, díszkapuzat és kultúrterem. Az egykori Sztálin Vasmű D1 jelű igazgatósági épületének és kultúrtermi szárnyának első terveit 1951 márciusában készítette Szendrői Jenő és Lauber László (IPARTERV). A megvalósítást több ütemben tervezték, a kivitelt a 3 szintes irodaépület építésével kezdték meg 1951-ben. A második ütemben megvalósított kultúrtermi szárny kiviteli terveit az 1951. októberi építészkongresszus után át kellett dolgozni szocreál irányba. Az áttervezés elsősorban a főbejáratot érintette, oszloppáros, 3 tengelyes monumentális diadalkapu készült a Vasmű út reprezentatív lezárására.

Az oszlopcsarnok mennyezetét gerendázat tagolja, a csarnok hátfalán a kapuk felett Domanovszky Endre 1954-55-ben készült háromrészes, munkás-paraszt szövetséget ábrázoló seccoja díszíti. (Dunaújvárosi építészeti kalauz, 2007)

ERŐSZAKOS KULTÚRPOLITIKA

A képzőművészeti alkotások létrejötte az építészeti beruházásoktól függött, a teljes beruházási összeg 5 százalékát szánva erre a célra - olvasható az Acélecset - Művészet az ország közepén 2006-ban napvilágot látott kötetben. Az építészek és a festők még a hatvanas években sem heverték ki azt a sokkot, amit az ötvenes évek erőszakos kultúrpolitikája okozott a szakmai élet normális menetébe való beavatkozásról. A könyv Képzőművészet az ötvenes évek Sztálinvárosában című fejezetében Sasvári Edit ennek kapcsán Domanovszky Endrét idézi: az építésztársadalom begörcsölt abba az állapotba, hogy a régi szocreál-emlékekből egy olyan képzetet alakított ki magában, hogy a magyar képzőművészet pillanatnyilag nem alkalmas arra, hogy az építészettel társuljon, mert annak naturalisztikus formáit az épületek falai ledobják magukról. A probléma tehát lényegében az, hogy nincs lehetőség arra, hogy képzőművészeink legjobbjai megmutassák vagy kikísérletezzék azt a formát, amelyben egy humánus és teljes értékű képzőművészeti ábrázolás lehetősége alakul ki.

MŰVÉSZTELEPEKET VEZETETT

Domanovszky Endre 1907. január 23.-án Budapesten született. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa volt. Az 1920-as évek végén hosszabb tanulmányutat tett Olaszországba, ahova 1939-40-ben visszatért, mint a Római Művészeti Akadémia ösztöndíjasa. 1929-ben mutatta be első ízben festményeit. 1935-től kezdett gobelintervezéssel foglalkozni. Tanított, művésztelepeket vezetett. Az 1950-es évek elejétől egyre inkább a monumentális -dekoratív feladatok vonzották.

Domanovszky Endre 1957-től a Budapesti Képzőművészeti Főiskola főigazgatója volt

Építészeti objektumok díszítését célzó murális munkái évekig a műfaj iskolapéldáiként szolgáltak. A Kossuth-díjak mellett Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész címben részesült. A Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöki tisztét is betöltötte. 1974. május 15-én hunyt el. (Új magyar életrajzi lexikon)

NEM IGAZI FRESKÓ

A Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakvéleménye szerint húszévente esedékes a felújítás. A freskó 1990-es restaurálását Przudzik József festőművész-restaurátor végezte. A műleírás szerint a pontosan 16,9 méter hosszú és 3,1 méter magas alkotás felépítése a következő: A homlokzati falmező tufa kőzetlapokból kialakított felület. A képmező alá dróthálót rögzítettek.

A Dunai Vasmű Igazgatósága és főbejárata a Dunaújvárosi Építészeti Emlékek Tanútjának első állomása

Egyrétegű képvakolatot hordtak fel, átlag 15 mm-es vastagságban. Anyaga kőpor, kb. 90%, igen durva márványzúzadék, plusz mész. A nagyszemcséjű zúzadék a képréteg felületét teljesen kitölti. Felépítését tekintve nem igazi freskó. A képvakolat nyitott felületi rétegben van felhordva, ezért a széleken rögzítő tömések vannak. A szakvéleményből azt is megtudhatjuk, hogy korábban Dénes Jenő főiskolai tanár és társai restaurálták.