2016.12.22. 20:05
Műhely és múzeum
Dunaújváros - Még Ausztráliában is hallották hírét ennek a pentelei múzeumnak, ami legendás műhelyként szolgált.
Ma is patkókkal teli a gerendasor.
Ez az épület, ami előtt a legutóbbi tulajdonos, Kelemen Gyula nyugdíjas főiskolai tanár, számos kitüntető cím és rang birtokosa áll, jó háromszáz esztendeje kovácsműhely. Ennek az időnek nagyobb részében a Kelemen-családban öröklődött apáról fiúra, a mesterséggel együtt - amíg a legkisebb fiú, az említett tanár úr meg nem szakította ezt a sort. Ám arra ő is gondosan ügyelt, hogy édesapja, az utolsó kovácsmester 1984-es halála után, annak végakarata szerint a műhely ne zülljön szét.
A háromszáz éves pentelei kovácsműhelyben minden eredeti, abban az értelemben, hogy Kelemen Gyula (a képen kalapban) édesapja, az utolsó kovácsmester még használta e szerszámokat, felszereléseket, a három évszázados eszközöket is. Régen nem volt itt begyújtva, ezért kabátban néztük meg a párját ritkító berendezést. Fotó: Ady Géza
Sőt: világhírűvé vált magánmúzeumot nyitott belőle 2004-ben!
Az, hogy egy világlátott tanárember ilyen, működtethető és csodálható emlékké varázsolja ősei kovácsműhelyét, még a BBC World riportereinek figyelmét is megragadta: így jutott el a híre Ausztráliába, mert még onnan jöttek ide, Pentelére turisták, megbámulni, hogyan patkolták egykor a lovakat.
A tanár úr szívesen tartott bemutatókat, hiszen gyerekkorában, a városépítés idején fújtatta eleget a kovácstűzhelyet ebben a műhelyben: 360 kordét vezényeltek ide akkoriban, minden lovat rendszeresen patkolni kellett, s három kovácsműhely volt összesen Pentelén. Hajnali négytől este tízig ment a munka Kelemenéknél, az alsó úton végig álltak a kordék.
Ahogyan később a látogatók autói sorjáztak itt. Három kovácsmestert is felfogadott a tanár úr, mutassák meg az érdeklődőknek, főként a gyerekeknek, milyen nehéz, nagy szakértelmet kívánó, de szép munka volt ez. Amely munka, egyáltalán nem mellesleg, a kohászat alapja, hiszen ma is vannak helyek, ahol a bucavasból kovácsolással távolítják el a szenet, acélt formálva belőle.
Az ajtó fölött látható az édesapa fényképe Fotó: Ady Géza
Írt erről nagy tanulmányt a tanár úr többet is.
Így ment ez sokáig. Az idővel azonban van egy nagy baj: elmúlik. A három kovácsmesterből kettő meghalt, egy szintén nyugdíjba ment, s a tanár úr is megöregedett.
Se erővel, se idővel, se pénzzel nem győzi fenntartani a műhelyt. Különösen, hogy vannak, akik kihasználják a ház elhagyatottságát: többször is betörtek ide már. A tettesek nem lettek meg, de az értékek fogyatkoznak.
Kelemen Gyula tanár a legendás pentelei kovácsmúzeum előtt Fotó: Ady Géza
Így a tanár úr azt fontolgatja, hogy bezárja a múzeumot, a kovácsműhelyt, eladja az ingatlant, a többnyire háromszáz éves szerszámokkal és felszerelésekkel együtt. Ami Pentele e nevezetességének végét jelentetné.
Megkérdeztük az ügyben Izsák Mátét, a városi közgyűlés kulturális, ifjúsági és sportbizottságának elnökét. Azt mondta: olyan kulturális értéknek tartja a műhelyt, amit meg kellene tartani. Megvizsgálják ennek lehetőségét.