Lezuhant a vadászgép, léggömbbel ütközött

Az idősebb káloziak közül néhányan talán még emlékeznek arra, amikor 1944. június 27-én egy súlyos találatot kapott német Messerschmitt 109-es vadászrepülőgép pilótája, Heinrich Strissel ejtőernyőjével a falu közelében kiugrott, de földet éréskor olyan koponyasérüléseket szenvedett, hogy nem élte túl a zuhanást.

Harangozó Gyula – aki immár hatvan esztendeje fodrász és a szakma patinás múltjának őrizője Kálozon – azt is elmeséli, hogy a pilóta még vizet kért, mielőtt meghalt volna. Elmondja, hogy máskor – de még ugyanabban az 1944-es évben – egy német postagép próbált meg leszállni a közeli szántóföldön, de a gép a rossz talajon megpördült és felbukfencezett. A személyzet szerencsére túlélte a balesetet.

De nem ezek voltak azok a repülőesemények, amelyek miatt elkísértük őt a Fejér megyei település határába, egy olyan helyre, ahol jóval a második világháború befejezése után, de csak kevéssel a forradalom kitörése előtt lezuhant egy magyar vadászrepülőgép. Harangozó Gyula egy olyan nemzeti zászlót is elhoz, amit akkor varrtak, amikor még élt a szabadságharc győzelmébe vetett remény. És azon már – vagy éppen még, ez nézőpont kérdése – nem a kitépett Rákosi- címer helyén a „lyuk”, hanem a Kossuth-címer látható.

Az idős mester egy cikket is mutat, amely 1957. augusztus 6-án jelent meg lapunkban, s ez a kálozi forradalmi hangulat következményeit idézi fel egy ítélet kapcsán. Íme a tudósítás részlete: „A megyei bíróság szombaton hirdetett ítéletet azoknak a kálozi fiataloknak az ügyében, akik piros festékkel és mésszel, arasznyi betűkkel izgató, uszító jelszavakat írtak kerítésekre, házak falaira, majd később rádióadás alapján sokszorosítottak egy 16 pontos ellenforradalmi követelést és nagyrészt tagjai voltak a nemzetőrségnek is. A bíróság a nyolc vádlott közül négyet 7 hónaptól másfél évig terjedő letöltendő börtönbüntetéssel sújtott, két fiatalkorúnak az 1-1 éves börtönbüntetés letöltését 3 éves próbaidőre felfüggesztette.”

De térjünk vissza az 1956. július 19-én, Káloz mellett lezuhant vadászgép történetére, s itt adjuk át a szót Richnovszky Sándornak, a veterán repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Szövetsége elnökének, gyémántkoszorús ejtőernyősnek.

– Egykori sorkatonák kérésére derítettem ki a történteket. Olyanok kerestek meg, akik annak idején őrségbe voltak a roncs mellé beosztva. Többet azóta sem tudtam meg a szerencsétlenségről, de legalább sikerült tisztázni a tragédiát, hiszen rengeteg mendemonda járta. Sokan még ma is úgy tudják, hogy egy Jugoszláviából berepült pilóta lőtte le a magyar vadászgépet, mások inkább az oroszokra gyanakodnak. De nem így volt.

(Harangozó Gyula azt is megemlítette: hivatalos források szándékosan terjesztették azt akkoriban, hogy egy lengyel szállító repülőgép mögött berepült lengyel vadászgép támadt rá a magyarokra. Ezt a vádat az akkor kialakult nemzetközi helyzet indokolta.)

De nézzük, mit tudott meg Richnovszky Sándor egy taszári repülős tiszttől.

– Érsek József hadnagy és Gál Gyula főhadnagy 1956. július 19-én kiképzőrepülést hajtott végre a Taszár-Székesfehérvár- Szekszárd-Taszár útvonalon, géppárban. A MiG 15-ösök sebességét 600 kilométer, per órában, magasságukat 3 ezer méterben határozták meg. Gál Gyula volt a géppár parancsnoka, Érsek 150-200 méteres térközt és 15-20 méteres távközt tartva kísérte a vezért.

Gál Gyula így emlékezett vissza bajtársai kérdésére a történtekre: „Még Székesfehérvár előtt nagyobb magasságban léggömböket észleltem Érsek hadnagy fölött. Nem tulajdonítottam ennek jelentőséget. A fordulópont előtt rádión figyelmeztettem a fordulóra, de többszöri hívásomra sem válaszolt. Ezt rádión jelentettem a repülésvezetőnek. Keresni kezdtem, de üzemanyag hiányában hazarepültem. 

Nemsokára értesítést kaptunk, hogy Káloz község határában lezuhant egy repülőgép”.

– A vizsgáló bizottság kiszállt a helyszínre – folytatta Richnovszky Sándor. – Szemtanúk szerint a gép összeütközött valamivel, kigyulladt és lángolva zuhant le. A térséget átkutatva léggömbmaradványokat találtak.

A második világháború után megromlott a viszony az egykori szövetségesek között. Miután a nyugati államok elkövették Közép- és Kelet-Európa népei ellen azt a történelmi bűntettet, hogy odadobták a térséget a hitleri bűnöket túlszárnyaló Sztálinnak, a hidegháború jegyében már igyekeztek destabilizálni ezeket az országokat. Ennek érdekében olyan (miként ítéljük ezt meg?) tettekre ragadtatták magukat, hogy egy nem létező ellenállási mozgalomra hivatkozva lázították a magyar fiatalokat. Ez a fiktív szervezet nálunk a NEM (Nemzeti Ellenállási Mozgalom) elnevezést viselte. Nyugaton sem volt tehát drága a magyar vér.

Eisenhower elnök tanácsadója, az 1953-ban létrehozott Pszichológiai Hadviselés Stratégiai Tanácsának vezetője, C. D. Jackson volt a léggömbös akciók „atyja”. A Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország felé irányított, nagyjából a szél járására bízott légballonokról automatika szórta 1951 októbere és 1956 novembere között a propagandaanyagot, röpcédulát. Mintegy 300 ezer (!) léggömböt eresztettek fel és 300 millió kiadványt küldtek kelet felé, a korábban elárult, feláldozott népek „felvilágosítására”.

A taszári reptéren úgy tudták, Érsek hadnagy gépe egy 18 méter átmérőjű léggömbbel ütközött össze, amelyre egy, körülbelül 5-6 méteres, henger alakú fémkazetta volt felfüggesztve. Az ilyen propagandától befolyásolva harcoltak aztán oroszlánként és haltak meg az utcákon a tizenéves magyar fiatalok, hiába bízva a nyugati katonai segítségben.