Kézművesek Kulcson - Igazi ritkaságokból csemegézhettek a vásárlók

Megint gazdagodott valamivel a környék, elsősorban persze Kulcs, de a város is: a falu kereskedelmi kamarája Kézműves vásárt rendezett vasárnap a 6. főúthoz közeli íjászpályán.

Éppenséggel rendezhették volna a szomszédos, de sokkal nagyobb futballpályán is, lévén, hogy az érdeklődés megfelelő volt a nagyobb területhez is. Ám az első ilyen vásár esetében valószínűleg a biztonságra törekedtek a szervezők.

Mindenesetre sokkal többet hoztak össze, mint egy szokásos, faluvégi kirakodóvásárt! A vasárnapi rendezvény központi témája a kézművesség, a biotermék, a háztáji volt. Ennek mindenképpen megfelelt a vásár, bár természetesen akadt néhány olyan árus, aki nem a központi gondolatot erősítette, hanem a vevők gyerekeinek próbált a kedvében járni egy kis vattacukorral vagy luftballonnal. Annyi baj legyen. A törökméz-árust viszont már biotermék helyettesítette a kulcsi vásárban!

Az előzetes hírek nyomán rögtön a szürkemarha-, mangalica- és vízibivaly-termékeket: szalámikat, kolbászokat kínáló standot kerestem. A szemre is igen szép kiállítású, csomagolt húskészítményeknek nem csak az alapanyaga, hanem (a kóstoló nyomán tanúsíthatom) az íze is egzotikus, enyhén csípős. Azonban, bevallom, túl nagy különbséget nem fedeztem fel a hagyományos sertéshús-termékekhez képest. Árban mindenesetre a téliszalámi alatt vannak, és azt a színvonalat (különösen a nemes penésszel érlelt változatnál) hozzák is. Érdekes volt, hogy a szomori húsgyár termékeihez a Kiskunsági, illetve a Fertő-Hansági Nemzeti Parkok szolgáltatták az alapanyagot, míg az árusító hölgy, Balogh Alexandra, Tiszalökről érkezett Kulcsra.

Nem tudom, mennyire bizonyult népszerűnek a kulcsi és környékbeli, a vásárra kilátogató gyerekek körében az a fajta bio-édesség, ami cukor és liszt nélkül készült, aszalt gyümölcsökből és csokoládéból – de az biztos, hogy a vattacukor-árus sokat tartotta karbafonva a kezét, miközben az Érden készült bionyalánkságok standja előtt mindig voltak érdeklődők. Noha nem feltétlenül az egészséges, tudatos táplálkozás jegyében.

Itt csiszolt üvegtermékeket árultak. Balra Markó Viktor

Az elmaradhatatlan húsosstand

S ami a biotermékeket illeti: a kölesgolyó még ízesített változataiban sem tudta feledtetni vele kapcsolatos szörnyű emlékeimet. Igaz, a gyerekek szeretik. A felnőttek szemében pedig sok mindent jóvá tehetett a mellette kínált kézműves sör.

Amely sörökből nagy volt a kínálat, és a sörösök kenterbe verték az egyszem borost, aki halálra unta magát hozzájuk képest. Pedig nem volt nagyon meleg... A Mátyásföldön készült, ír, barna, világos és meggyes sörök igen keresettek voltak.

A legnagyobb forgalom viszont egyértelműen a Siba Sajtporta standjánál adódott! Nem csoda: fokhagymás sajtjuk hét nyelven beszél, de füstölt termékeik bármelyike is állja a versenyt akármilyen neves sajttal. Mit beszélek: e sajtporta nyugodtan nevezhetné magát sajtháznak is, mert a bejáratnál már régen beljebb vannak: nem ők kopogtatnak a tekintélyes megrendelőknél, hogy ugyan, próbálják már ki, hátha ízlik a sajtunk – hanem őket hívják egyre-másra a neves szállodák, éttermek. Megérdemelten.

Muszáj megemlíteni még az egzotikusnál is egzotikusabb máriatövismag-olajat és a szőlőmaglisztet, amelyek sokféle betegségre jók, de önmagukban is érdekesek. Meg azt is, hogy a házi kemencéslángost árulók standját meglepően kevesen keresték. Igaz, ebéd előtt jártam ott, talán ez is közrejátszott. Vagy inkább az, hogy cseppet sem tűnt könnyűnek, bionak a jószagú termék? Ki tudja...

Vidéki vásárok

Nagyon kedvelem ezeket a vidéki vásárokat, amelyek messzetűnt gyerekkorom piacaira emlékeztetnek. Külsőségeikben is: a feltétlenül szükségesnél semmivel sincs több bennük, viszont mindent bedobnak, ami a lényeget illeti! Rokonszenves álláspont. S mivel manapság egyre kevesebb az olyan vásár, ahol valamilyen újdonsággal találkozhatunk, igazi meglepetésnek bizonyult ez a kulcsi összejövetel: itt bizony rengeteg új dolgot nézhetett, próbálhatott a vásárló!