Hol van Domanyek Tibor? Tavaly nyár óta nem látta senki

A gazda azóta nincs meg.

A tanyán nem járt: a juhász nem kapta meg a vacsoráját. Este haza nem ment: hetvennyolc éves édesanyja azonban akkor még nem aggódott: máskor is előfordult már, hogy fia kinn aludt a tanyán. Másnap azonban a juhász érdeklődött arrajáróktól, hogy mit tudnak a Tibiről: mivel az ételt nem szokta elfelejteni.

Ez szöget ütött a barátok fejébe: végigjárták azokat a helyeket, ahol lehetett volna - de nem lett meg. S nem volt sehol a lovaskocsi sem.

A hétfőt még a határ átnézésére fordították, de hogy aznap este sem ment haza, egyre erősebben aggódó édesanyjához, a baráti kör nem várt tovább: bejelentést tettek a rendőrségen, eltűnés miatt.

- Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy Tibi öngyilkos lett! - mondja egyik barátja, polgárőr társa, Jákli Pál. -Volt ugyan gondja elég, kinek nincs, de közel sem akkorák, hogy kárt tett volna magában miattuk. Édesanyját semmiképp sem hagyja magára, és az állataitól sem szabadult volna meg ilyen kurtán-furcsán. Betegségei voltak, de nem akadt egy olyan nagy és súlyos, ami bármikor végezhetett volna vele.

Milyen a sors: a rendőrségi bejelentés napján, július 27-én erdőmunkások megtalálták Domanyek Tibor lovaskocsiját. Csakhogy nem a bárányjárási úton, vagy annak közelében, hanem attól délre, a parragpusztai volt erdészház közelében. A ló befogva, a kocsi üres.

- Ez még rejtélyesebbé tette az eltűnést! - fogalmaz Jákli Pál. - Elméletben semmi keresnivalója nem lett volna Tibinek Parragpuszta felé. De mégis a faluból arra vezető úton látták a környékbeliek utoljára: akkor még rendben hajtotta a lovat. Gyalog nem mehetett messzire: még régebben megrúgta egy ló, nehezen járt. Ha leesett, baleset érte, akkor a kocsi közelében kellett volna lennie.

A rendőrök, polgárőrök, önkéntesek csatárláncban többször is végigkutatták a közelebbi-távolabbi környéket - eredménytelenül.

Már-már úgy tűnt, hogy soha többé nem hallanak Domanyek Tiborról, amikor tavaly szeptember 3-án emberi csontokat találtak földművesek a Hantos felé elterülő erdő túloldalán, még délebbre attól a helytől, ahol a lovaskocsi állt. A csontokat és a családtagoktól vett mintákat még vizsgálják, a DNS-azonosításnak egyelőre nincs vége.

Azt a hozzáértők lehetetlennek tartják, hogy a ló magától, hajtó nélkül messzire kódorgott volna attól a helytől, ahol a gazda esetleg leesett a kocsiról. A dűlőutak is nagyon rosszak arrafelé, ez is a ló és a kocsi önálló útja ellen szól. S az állat békésen legelt, amikor megtalálták.  

A faluban azonban nem hiszik, hogy Domanyek Tibor csontjait találták volna meg a hantosi réten. Arra végképp nem volt keresnivalója a gazdának. S a csontok már erősen fehérlettek: a perkátaiak úgy vélik, hogy két hónap alatt nem válhattak volna ilyenné. Bár a tavalyi, nagyon esős nyarat követő sok napsütés, és a vadállatok kártevése...

Domanyek Tibor nem volt alkoholista: legfeljebb barátaival, ünnepen ivott. Az eltűnése előtti erős fejfájásra panaszkodott: de ha leesett a kocsiról, akkor hol lehet?

Ha befejeződik a DNS-azonosítás, akkor vagy kapunk egy választ - vagy lesz két még súlyosabb kérdésünk. Kié a csontváz? S hol van Domanyek Tibor?