Hírek

2013.07.26. 17:14

Hétlövet - Sofibák a finisben

Az étkezési rítusokról, az e-útdíjról és a buszsofőr vizsgáról.

Boda András

* Az étkezési rítusokkal kapcsolatosan végzett kutatássorozatot egy pszichológuscsoport.

Régóta tudjuk már, Arany Jánossal szólva: jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek - mostantól viszont a tudománynak köszönhetően azt is elkönyvelhetjük, hogy finomabbnak érezzük a torta ízét, ha elfújhatjuk a gyertyákat, vagy ha elhangzik a hepibörszdéjtubandi. Étkezési rituálék - ti egyébként hogy álltok velük? Nekem van egy pár, gyerekkoromtól hurcolom... kellemesen a kényszerbetegség határán mozgok például az evőeszközök-tányérok birodalmában... itthon ugyebár nem viszek túl nagy háztartást, így tudom könnyen kordában tartani a problémát, viszont otthon, ahol boldog gyermek- és ifjúkoromat töltöttem, azóta is csak egyfajta evőeszközzel vagyok képes bármit elfogyasztani; kint a kertben van egy tányérom, egy bíbor falevél van ráfestve, simán csak megőrülnék, ha egyszer is másból kéne ennem...

Ott vannak aztán a gyümölcsök: a cseresznye vagy a meggy magját nem egyesével köpöm ki, hanem összegyűjtöm, mint a hörcsög, és a végén egyszerre géppuskázom a szemétbe; az almát körberágom az egyenlítője mentén, utána a két sarokrészt fogyasztom el, mindig előbb a délit, csak aztán az északit, persze ugyanannyi harapással; a paradicsomot nyolcba vágom, a zöldpaprika erét letépem, és mindezek mellett teljesen külön rituáléja van a különféle magvak fogyasztásának, különös tekintettel például a makadámdióra, bár azt, itt nem részletezendő okokból, az utóbbi mondjuk egy évben kezdem kissé feledni, legnagyobb bánatomra, de muszáj volt, elértem ugyanis a teljes függőség mezsgyéjére, bölcsebb volt lejönni róla. A rítusok hatékonyságához - mutatott rá a kutatást vezető pszichológus - elengedhetetlen, hogy személyesen is részt vegyünk bennük: ha valaki kavargatja a limonádénkat, attól nem fogjuk finomabbnak érezni, ám ha mi tesszük ugyanezt, a megfelelő irányba, a megfelelő számú citrommaggal, isteni lesz. A rítusokkal egyébként, viccen kívül, semmi baj: ráirányítják figyelmünket az apróságokra, színesítik a hétköznapokat  és nem csak az étkezés terén...

* Kirúgták az Állami Autópályakezelő Zrt. vezér- és üzemeltetési igazgatóját.

Az e-útdíjjal már az előkészítéskor akadtak gondok: januárban a nyertes pályázó végül köszönte szépen, visszalépett, majdnem négy hónappal később találtak (?) egy kis céget, a jelek szerint alapvetően mégis bekövetkezett a legrosszabb, a kormány megkezdte a szakértést, tekintettel a szűkös határidőre, hiszen kaszálni kellett, mihamarabb - nagyjaink erre az évre 75 milliárd forint bevételt irányoztak elő. Érezhető is volt az induláson az időszűke: bátran kimondhatjuk, teljes volt az országos káosz a teherfuvarozók körében - még szegény magyarok se tudták, mi a teendő, hát még nyomorult külföldiek... csak egy dolog volt biztos, mindenkinek fizetni kell, bármi áron.

A számlázással egyébként az égvilágon semmi gond: már az első héten közel hárommilliárd folyt be. Összességében, ha jogosan, ha nem, ismét milliókkal károsodnak az amúgy is évek óta sárba sarcolt fuvarozók - egyes becslések szerint végül a szektor cégeinek akár fele is bedobhatja a törülközőt. Igaz, mint tudjuk, a kormány általános rezsivadász álláspontja, avagy a legújabb mechanizmus szerint ez nem gond, sőt, nagyon is kívánatos a cégek haszonmentes működtetése: annyit talán megkockáztathatunk, a fuvarosok jellemzően eddig se barbadosi nyaralásaikat, vastag szivarjaikat, sokkal inkább a halaszthatatlan szervizeket, az ezerféle kötelező vizsgát, engedélyt, a rájuk rótt bírságokat finanszírozták nagy nehezen megmaradó pénzecskéikből. Ennek a dőzsölésnek azonban alighanem vége. S ha netán valaki megkérdezné, ki is fizeti a végponton ezt az egészet, hát javasolnám, gondolkodjunk, Béláim...
Hadd osszak meg veletek egy egyszerű közgazdasági tételt: amikor a fuvarozás drágul, értelemszerűen drágul minden, amit fuvaroznak. Azaz, kétségeid ne legyenek, szó szerint minden.

* Levizsgáztunk buszból - többek mellett a Körte, a Lecsó meg én is...

Hatvankilenc kilométert kellett megtenni, azért az szerintem elég alapos ellenőrzés, délben kavartunk egy kicsit a városban (külön köszönöm a kedves gyalogosoknak, hogy ilyen szép számban otthon maradtak), aztán Dunaföldváron át lementünk Soltra, majd az 51-esen és a hídon vissza, volt minden, mint a keceli búcsúban, olyan koncentrált voltam, mintha egy kétfedeles vadászgéppel kellett volna légi csatát vívnom báró von Richthofen ellen és szerencsére nagyobb hiba nélkül, szép nyugalmasan végignyomtam a két órát. Már megjártam az okmányirodát is, nincs más dolgom, mint kivárni, hogy a nagyvárosban elkészítsék az új jogsimat, azután leküldjék... és akkor már csak egy engedély, egy aprócska GKI-vizsga, és... és elmehetek valahová azzal a nagyszerű hírrel, hogy nullkilométeres sofibá vagyok, nincs-e nagyságos cégvezető uramnak véletlenül kedve rám bízni valami kis húszmilliós kacatot meg pár tucat emberéletet mellé...

Hm... egészen tegnapig éltek bennem ilyesfajta kétségek: ám akkor Lecsó mesterrel elgurultunk a főváros mellé, egy buszos vállalkozás telephelyére, ahol a tulajdonos és egy tíz éve a cégnél vezető senior sofibá várt minket. És, vesztemre, megmutatták a két Mercedes Tourismót, ami gazda nélkül szomorkodik a telep mellett... és... no de egyelőre nem mondok semmit - csak azt, hogy akár pillanatok alatt fordulhat fenekestől fel az élet: de azt legalábbis semmiképpen sem zárhatjuk ki, hogy hamarosan egy kis magaslati levegőt szíva igyekszünk gyakorlatot szerezni... Vigyázz, világ, hamarosan megindulunk!

(Bővebben: www.hetlovet.com)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!