Hírek

2014.05.02. 11:30

Hack Péter a gyülekezetről, a rendszerváltásról és a jogalkotásról

Dunaújváros - Hack Péter lelkésszel, egyetemi tanszékvezetővel, a magyar közélet egyik meghatározó alakjával beszélgettünk.

Szabó Szabolcs

– Tíz éve vezeti a helyi gyülekezetet, mi hozta Dunaújvárosba?

– A budapesti gyülekezethez 1987 óta tartozom és 1988-tól már az országos gyülekezet diakónusi szolgálatában is benne voltam, 1991 óta tanítok a gyülekezet főiskoláján, amelyet most Szent Pál Akadémiának hívnak. Amikor 2004-ben itteni pásztor elhalálozott, akkor az országos vezetőség javasolta, hogy itt szolgáljak tovább. Ez egy kiküldetés, amelynek örömmel teszek eleget.

– Hogyan ítéli meg az elmúlt tíz esztendőt?

– Én ezt egy sikeres időszaknak tartom. Maga a város is nagy változásokon ment keresztül. Felépült a Hankook, a papírgyár, elkészült az M6-os, a Pentele-híd. A gyülekezet létszáma az elmúlt tíz évben megduplázódott. Felépítettük ezt a gyülekezeti házat, amely a hívek felajánlásából és részben bankhitelből történt. Tehát sem adóforintot, sem bármilyen egyéb közpénzt nem használtunk fel. A gyülekezet egyik alapvetése, hogy a hitéleti tevékenységünket magunknak kell finanszíroznunk. Hat éve vagyunk itt és ez bizonyítja, hogy a hívek készek anyagi áldozatot hozni azért, amit itt kapnak.

Hack Péter tíz éve vezeti a dunaújvárosi gyülekezetet. Fotó: Ónodi Zoltán

– Közéleti szerepvállalása alatt érte támadás gyülekezeti tagsága miatt?

– A politikai életben többször támadtak emiatt, ám az egyetemi életben, a tudományos pályámon ezt soha nem tapasztaltam. Bizonyos értelemben megértem ezeket a támadásokat. A Hit Gyülekezete a kereszténységen belül a viszonylag új karizmatikus mozgalomhoz tartozik. Ez az irányzat alig 114 éves. Magyarországon a II. világháború előtt a pünkösdisták révén volt egy ébredés, főleg a szegényebb sorsú földmunkások, zsellérek között, amelyet az akkor rendszeren üldözött is, nem volt ez másként a háború után sem a kommunista rezsim alatt. Magyarországon a Hit Gyülekezetén keresztül történ egy nagyobb robbanás, másfajta istentisztelti renddel, és ez sokakban idegenkedést, megütközést váltott ki. Ez a modern dunaújvárosi csarnok sem azt a klasszikus képet tükrözi, amely a hitéleti tevékenységgel kapcsolatosan rögzült hazánkban. Ám úgy vélem, ma már az emberek jóval nagyobb része nyitott és elfogadó minderre.

– Részese volt a rendszerváltásnak, miként tekint vissza az elmúlt negyed évszázadra és a tíz évvel ezelőtti uniós csatlakozásunkra?

– A rendszerváltást én egy pozitív folyamatnak éltem meg. A Hit Gyülekezete a 80-as évek végén még illegalitásban volt, ennek megfelelően az akkori hatalom megpróbálta ellehetetleníteni a működésünket, főként vidéken. Az istentiszteletekre is bementek civil ruhás rendőrök, eljárások indultak a tagok és a lelkészek ellen is. Látható volt, hogy amíg ez a kommunista rendszer fennáll, addig mi nem tudunk szabadok lenni. Én a politikába eleve így keveredtem bele, a vallásszabadság és az emberi jogok volt az a két fő téma, amellyel én foglalkoztam. A rendszerváltás első tíz évét összeségében sikeresnek tartom, azzal együtt, hogy történtek nagyon súlyos tévedések. Ha újra kezdhetnénk, akkor a privatizációnál ragaszkodnék ahhoz, hogy az nyerjen, aki munkahelyeket tud megtartani, teremteni. Ez az egész ország számára fontos lett volna. Csehországban, ahol mindezt legalább részben megkövetelték, ott sikeresebb is volt a rendszerváltás. Magyarországon az emberek többsége nem tekinti igazi sikertörténetnek a rendszerváltást. Ugyanakkor azt is kell látni, hogy az elmúlt tíz évben is nagyon sok minden történ, ami az EU nélkül elképzelhetetlen lett volna. Tény, nem népszerű az EU-t dicsérni, magam is euroszkeptikus vagyok, abban az értelemben, hogy a brüsszeli bürokráciát nagyon kártékonynak tartom. Pozitív, hogy Magyarország egyfajta önállóságra törekszik az unión belül, ám azt is látni kell, hogy anyagilag mi profitálunk ebből. Meg kell nézni, mi történt a tágabb térség azon országaival, amelyek kimaradtak. Összeségében rendszerváltást és az EU- csatlakozást is meg kellett lépnünk, ám tény, az ország lakosságának több mint a fele nagyon nehéz helyzetben van, harmada a szegénységi küszöb alatt él. A gyülekezet számára ez egy közéleti misszió, hogy a tagokat a társadalmi felemelkedésben is segítse. Többen vannak nálunk is, akik korábban a társadalom perifériájáról érkeztek. Szolgálunk mind a három városközeli börtönben is.

– Kártékonynak tartja a brüsszeli bürokráciát, mégis az utóbbi négy évben, publicisztikai írásaiban sokszor bírálta a kormány jogalkotási gyakorlatát.

– A kormány politikájában azokat a törekvéseket, amelyek egy karakteresebb nemzeti érdekérvényesítést célozzák meg, támogatom. A jogállam lebontását azonban egy rossz folyamatnak ítélem meg. Miért? Nincs elegendő nemzeti tőke az országban, az államnak nincs pénze, tehát kellenek a külföldi befektetők, akik leginkább azt kifogásolják, hogy nincs átlátható, biztos és kiszámítható jogi környezet. A költségvetési hiány úgy ahogy, de rendben van, a gazdaság makroadatai alapvetően elfogadhatók. A beruházások azonban az amortizációs szint alatt vannak. Ez egy rossz folyamat. Az alkotmány pedig nem szabad, hogy csak egy politikai erő ízlését képviselje. Egy olyan alkotmány kellene, amelyet minden oldal a magáénakt érez. Aztán, a politikában lehetnek viták, de az alkotmányos egységben erős konszenzusra van szükség az előrelépéshez. A politikai elitnek meg kellene találni azokat a pontokat, ahol az érdekek közösek.

– Hallgatói, diákjai ódákat zengenek önről, szeret tanítani?

– Igen. Harmincegy éve tanítok, még képviselőkénti is megtartottam az órákat. Az egyetem mellett tanítok a Bíbó Kollégiumban, a Mathias Corvinus Kollégiumban is. A tanítást ugyanúgy élvezem, mint a lelkészi munkát, mindkettőt Isten áldásának tartom.

Címkék#Hack Péter
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!