Átadtuk az olvasóink gyűjtötte összeget Barbarának, a vak lánynak

Megható jeleneteknek lehettünk tanúi szerdán késő délelőtt Jovány Barbarának a nagymamájától örökölt, frissen felújított lakásában. Még a kívülállók is elnémultak, amikor a hat éves kora óta, súlyos betegség következtében vak lány elragadtottan tapogatta végig az újonnan festett falakat, a vadonatúk sarokkádat, a kis szekrénykével egybeépített mosdót, az új ablakokat, ajtókat, a hibátlan padlót és járólapokat... Barátai, ismerősei, támogatói süteménnyel, CD-lemezekkel kedveskedtek Barbarának a nevezetes alkalomból. Olvasóink sem maradtak ki a bensőséges ünnepségből, hiszen a DH lapigazgató-főszerkesztője, Várkonyi Zsolt ez alkalommal adta át azt az összeget, amelyet olvasóink ajánlottak fel Barbara önálló életkezdésének megkönnyítése érdekében. 246 329 (kettőszáznegyvenhat ezer háromszázhuszonkilenc) forintot...

A pénzátadás pillanatai: balról Várkonyi Zsolt lapigazgató-főszerkesztő, Varga Zoltánné, Virágh Danán, Varga Tamás, Husztiné Pákozdi Gabriella, Jovány Barbara és a szerző Barbara élete első önálló, frissen felújított lakásában

Jó hírekkel szolgálhatunk, így, karácsony előtt, védencünkkel, a húsz éve vakon élő fiatal lánnyal, Jovány Barbarával kapcsolatban!

Először is: elkészült örökölt lakásának felújítása: köszönet érte a város önkormányzatának, amely 1,2 millió forintot szavazott meg decemberben a munkálatok befejezésére - s külön köszönet a DVG Zrt. munkatársainak, akik nem sajnálták a fáradtságot a felújítás befejezésére.

Ráadásul sikeresen zárult gyűjtőakciónk is Barbara számára: kiadónk, a Pannon Lapok Társasága társadalmi felelősségvállalási programja keretében olvasóink 246 329 forintot adtak össze az ő javára. Ezt az összeget (illetve ez ezt jelképező táblát) szerdán adtuk át Barbarának - természetesen a szépen felújított lakásban, barátai s egyben támogatói jelenlétében.

Barbara és az új sarokkád: a felújított lakás új fürdőszobájával való ismerkedés pillanatai

A beköltözés mindazonáltal még várat magára: ugyanis bár kapott különböző bútorokat Barbara jólelkű felajánlóktól - ám a konyhaszekrény nem volt alkalmas arra, hogy az új lakásba beépítsék. Venni kell egy újat. A meglévő bútorok is több helyen, barátok, ismerősök pincéjében, garázsában található: egy fuvarral aligha lehet majd célba juttatni azokat. Így a városi tűzoltók és rendőrök kedves felajánlása, hogy szabadidejükben segítenek Barbarának a költözésben, minden bizonnyal az új év első heteire csúszik. Addig rendbe lehet hozni egy-két szekrényt is a nagymama volt lakásában.

Ami a lényeg: a másfél szobás, konyhás, fürdőszobás, előszobás lakásban újak a nyílászárók, új a kád, a mosdó, kicserélték a vízvezeték- és áram-csatlakozókat, leszerelték a gázberendezéseket, s helyettük elektromos bojler, tűzhely került, szépen kifestettek, előírásszerűen letették a járólapokat és a padlót.

Új a bejárati ajtó is - ami mögött szerdán délelőtt éppen csak elfért az ünneplő összejövetel tagsága. A legfontosabb tudósítanivaló, hogy Barbara teljesen meghatódott, sírva is fakadt a meghatottságtól, holott körülötte mindenki mosolygott. Akadt a barátok között, aki nem hitte volna, hogy idáig eljutunk (ha szabad többes számban fogalmaznunk...), pedig talán éppen az a barát dolgozott a legtöbbet Barbara lakásáért.

Első pillantásra annyi mindenképpen megállapítható, hogy jó helye lesz ott Barbarának. Elsősorban: nem idegen számára a hely, hiszen gyakran vendégeskedett ebben a lakásban, szeretett nagymamájával. Ismerős számára a környék,a szomszédokat sem kell bemutatni.

Barbara már tanulja az utat régi és új lakása között (kisebb forgalmú kerülőket választva). Vakvezető kutyája, Happy ugyancsak ismerkedik a környékkel. Még sokat kell majd tanulniuk, gyakorolniuk, például az üzletek bejáratának működését, a kaputelefon kezelését, a gyalogutak, lépcsők helyét, mint ahogyan a lakásban is időbe telik majd megszokni a közlekedést, a dolgok helyét.

De (ismét!) örömmel írjuk: karácsony előtt, lám elkészült Barbara lakása!