Pecsét István nem adta fel a küzdelmet - elszántan harcol a rák ellen

Pecsét István most huszonnyolc éves. Legközelebbi életcélja az, hogy megérje harmincadik születésnapját. Ez igen kockázatos vállalkozás, lévén a bánya- és geotechnikai mérnökként végzett fiatalember tizenöt éves kora óta tartó, megdöbbentő betegség-sorozatának legújabb fejezete a rák egy különösen agresszív fajtája.

Mintha ez még nem lenne elég, azt is el kell mondanunk, hogy belső-epeúti májrákról van szó. István mája pedig friss máj: két éve ültették át belé, mivel eredeti szerve felmondta a szolgálatot, a fiatalembert másfél évtizede gyötrő Crohn-betegség miatt.

A rák már nyirokrendszeri áttétekkel is jelentkezett, sem operációval, sem sugárkezeléssel nem sikerült eltávolítani a fiú szervezetéből. A hazai orvostechnikai lehetőségek ezzel kimerültek. István nem vállalta a kemoterápiát annak hatalmas kockázatai miatt, mivel új májának kilökődését megakadályozandó olyan gyógyszereket kell szednie, amelyek gyakorlatilag leállítják az immunrendszerét.

Szervezetének így most, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, nincs védekezőképessége.

Egyetlen reménye maradt: egy kínai klinika, ahol az úgynevezett kriosebészeti eljárással (gyors megfagyasztással és felmelegítéssel pusztítanák a rákos sejteket) lehetséges javulást elérni.

Ehhez azonban szükség lenne tíz és fél millió forintra. Istvánnak és szüleinek, akikkel albérletben él a Béke városrészben, nincs ennyi pénzük. Ezért kéri: aki teheti, segítse őt pénzadománnyal.

A Dunaújvárosiak Életéért Közalapítvány ehhez felajánlotta bankszámláját.

A csoda bennünk van - Várkonyi Zsolt jegyzete

A fiatalember, akiért egy közösség fogott össze, az életéért küzd. Hosszú évek óta. Összeszoruló szívvel akarjuk, hogy meggyógyuljon. Sokszor halljuk, hogy ez a küzdelem döntően fejben dől el. Ez a fiatalember pedig nagyon akar. Először azt, hogy harmincéves legyen. Rajta nem múlik, ő mindent megtesz a gyógyulásáért. A többiért meg egy város közössége mozdult meg.

A lapunkat megkereső alapítvány kuratóriumának elnöke kért meg bennünket, hogy segítsünk a magunk eszközeivel. Nem volt kérdés számunkra, hogy megtesszük. A gyilkos kór, amely kegyetlenül szedi áldozatait, nem válogat. Mindig bízunk az orvostudományban és a csodában. Ebben a sorrendben. Az összefogás, amely lapunk hatására elindult sokakat cselekvésre késztetett. Az élő szóban, telefonon, e-mailen segíteni akaró emberek mind azt kérdezték, hova adhatják forintjaikat. Van aki többet, van aki kevesebbet, de adni akart. Segíteni, hogy a lélekben erős fiatalembernek sikerüljön. Nemcsak az, hogy harmincéves legyen, hanem az, hogy harmincegy, aztán harminckettő és így tovább. Tegnap eldőlt. Rajtunk nem múlhat. Mert István harca most már a mienk is. Ez nem jótékonykodás, ez kőkemény harc. Önmagunk lelkiismeretével, azzal, hogy miért nem tudunk másban is együtt, egymásért cselekedni. Pedig mennyivel könnyebbek lennének mindennapjaink, mennyivel erősebbek lehetnénk lélekben is. István ebben is példát mutat. Sajnos nincs egyedül ebben a harcában, sok hasonszőrű ember küzd ilyen betegséggel. Talán nekik is erőt adhat az, ha látják: nem szabad feladni! Segítsük ezt a fiatalembert, mert a csoda bennünk van!

Ne várjuk, tegyünk érte!

GYŰJTSÜNK ISTVÁN MŰTÉTJÉRE!

Sok olvasónk érdeklődött az ügyben, szeretnének hozzájárulni István gyógyulásához adományaikkal.

A Dunaújvárosiak Életéért Közalapítvány felajánlotta számlaszámát a gyűjtéshez.

A bankszámlaszám: OTP 11736037-20550332. A csekken a közlemény rovatba írják be: Pecsét István javára.