Emlékezzünk régiekről - A magyar hősök emléknapja Ráckeresztúron

A Hősök kertjében álló világháborús emlékművek talapzatára gyakran kerül friss virág. A községben nem nagyon találni olyan embert, akinek rokona ne lett volna érintett valamelyik háborúban. A ma élők tudják, eleink áldozata, hősies felelősségvállalása nélkül ma más világban élnénk. A hősök napján azokra a családapákra, fiúkra, testvérekre emlékezünk, akik hozzánk hasonló egyszerű emberekként éltek, dolgoztak, ám a parancs hadba szólította őket. A szerencsésebbek hazatérhettek, de sokan messze idegenben estek el, sírjuk sem ismert talán.

Az ünnepi megemlékezésen a Pávakör hátországi dalcsokrot adott elő, majd Bócz Anna mondott verset. Dienes Gábor alpolgármester ünnepi beszédében kiemelte, fontos feladatunk az emlékművek ápolása, rendben tartása és a méltó megemlékezés egyaránt, hiszen sok család ma is fájdalommal gondol arra, hogy hozzátartozójuk idegen földben, netán jeltelen sírban nyugszik. Az elesetteket nem tudjuk kárpótolni, s megjutalmazni sem tudjuk bátorságukat. Köszönetünket, hálánkat tudjuk leróni, s azzal tiszteleghetünk emlékük előtt, ha megbecsüljük nyugalmas hétköznapjainkat, szabadságunkat, boldogságunkat.

Garai Lilla Gyóni Géza Csak egy éjszakára című költeményét szavalta mély átéléssel, majd a kibővült BOR-ÁSZOK Dalárda Egyesület katonanótákból álló összeállítását hallgathatták meg az emlékezők. Varga Lóránt a Feledhetetlen múlt című verssel arra figyelmeztetett: „Szálljon a múlt emléke apáról a fiúra.” A Pávakör a Fogolydalt és a magyarok világhimnuszát énekelte, a megemlékezés a Boldogasszony anyánk ősi himnusszal zárult. Az emlékezők tiszteletük jeléül egy-egy szál virágot helyeztek el, mécsest gyújtottak, jelezve, hogy nem felejtik a régieket, s észben tartják: „a múltból jön a fény, amely a jövőt világítja meg.”