Az 1848-as honvédre emlékeztek

Ezután a mindenkori 9. osztályosok nemes kötelessége lesz, hogy ezt a sírt gondozzák - mondta Horváth Viktor tanár úr a városi temetőben, Szávits Sándor 1848-as honvéd családi síremléke előtt, amelyet a Széchenyi gimnázium említett évfolyamának D jelű osztálya hozott rendbe a napokban. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából pedig ugyancsak ez az osztály rendezett rövid, szép ünnepséget a sírnál, megkoszorúzva azt.

A sírt, pontosabban azt, hogy abban egy 48-as honvéd is nyugszik több családtagjával együtt, csak nemrég fedezték fel: a hatalmas sírkőnek azt az oldalát, ahol a hon véd márványtáblája is van, borostyán fedte. Annak pusztulása nyomán derült napfényre a tábla a névvel. A történetet pedig Jakóné Fekete Terézia dolgozta fel s írta meg a gimnazistáknak: a szöveget Horváth Viktor olvasta fel a sírnál. E levélből idézünk most.

Élt Torontál vármegye Páde községében egy fiatalember, akit úgy hívtak, hogy Szávits Sándor. Szerb nemzetiségű családban született és az ortodox vallást gyakorolta. 1848-ban gyerekember volt még, 18 éves, mégis úgy határozott, hogy ő is megy a zászlók alá, beáll honvédnek - önként. Azt nem tudjuk, sajnos, hogyan alakult a fiatal honvéd sorsa? Milyen csatákban vett részt? Megsebesült-e a harcok során? De a csatákból visszatért és hosszú életet élt. Családot alapított, feleségül vette Dreskó Emíliát, felneveltek két gyereket.