Nézni szabad, simogatni tilos az állatokat - így viselkedjen az erdőben

Mindez nem mese, hanem a keserű valóság: még ha Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című versében kissé máshogy (is) szól a fáma

A probléma évről évre aktuális minden májusban, mivel a hónap elején ellenek a suták, a dám- és a gímszarvas tehenek. Kicsinyeikbe akár egy erdei kirándulás alkalmával vagy a mezőket járva is belebotolhatunk. Észrevenni ugyan nehéz őket a természetbe olvadó színük miatt, s a magas fű is betakarhatja a parányi kölyköket

- Első pillantásra valóban tűnhetnek árvának, netán sérültnek az említett vadfajok alig párhetes utódai, ha nincs mellettük az anyjuk - bocsátotta előre Egle Zoltán, a Zalaerdő Zrt. Bánoszentgyörgyi Erdészetének vadászati műszaki vezetője. - Azonban fontos tudni, hogy a suta, a tehén, de még a koca sem azért van távol, mert magára hagyta a gidáját, borját, malacát. Hanem, mert éppen táplálékot keres, a szoptatás után pihen vagy közeledtünk miatt veszélyt érzékel, ezért elbújik. Bár a vaddisznók esetében ez némileg másként van: ha az anya észleli az emberek közelségét, fel is támadhat benne a védekező ösztön - fűzte hozzá a szakember. - Semmilyen esetben sem szabad a kölykökhöz nyúlni - folytatta. - Ha megsimogatjuk, akár csak egy elejtett kézmozdulattal, az anyjuk visszatérvén megérzi rajtuk az emberszagot, és végleg elhagyja őket. Akkor pedig biztosan pusztulásra vannak ítélve, tekintve, hogy még nem tudnak gondoskodni magukról. Ha nagyon muszáj, mert egy munkafolyamat, például kaszálás miatt "útban" van a kis állat, egy marék fűvel, lombbal - természetes anyaggal - meg lehet fogni, hogy biztonságos helyre tegyük. Hazavinni szintén tilos, ez egyébként lopásnak számít, ami pedig büntetendő.

Azt sem árt tudni: a vad nem háziállat. Ahogy cseperedik, illetve, miután felnő, nem úgy viselkedik, mint az otthon tartott jószágok, szögezte le a vadászati műszaki vezető. Ahogy azt is: megcsodálni az egyébként aranyos, szeretnivaló állatokat természetesen szabad, fotózni is lehet őket, de ennyi a legtöbb, amit megtehetünk. Ezzel nem ártunk nekik. Amivel viszont már igen, mi több, a szülőanyjuknak is, ha kutyák prédájává tesszük őket.

- Havonta találkozunk olyan vaddal, amit széttéptek a kutyák vagy súlyos sérüléséket ejtettek rajta. Előtörhet a kutyákból a vadászösztön, ezért cselekedhetnek ekként. Erre nem pusztán a kóbor ebek képesek, azok is, amelyekkel ott a gazdájuk, aki póráz nélkül szélnek eresztette a négylábút.

A jog nem tiltja, ugyanakkor szabályozza, pontosabban keretek közé fogja a kutyasétáltatást az erdőben. A szabálysértési törvény kimondja: aki a felügyelete alatt álló kutyát természeti és védett természeti területen vagy vadászterületen - a vadászkereső és a triflakereső kutya kivételével - póráz nélkül elengedi, kóborolni hagyja, az szabálysértést követ el, amely miatt bírság szabható ki. Amennyiben pedig tényleg vadászat történik, abban az esetben a vad keresésére, felkutatására, valamint elfogására csak olyan vadászkutya alkalmazható, amelyet igazoltan vadászatra képeztek.

Tehát szabad, mi több, vigyük is ki a természetbe a házi kedvencet. De csakis pórázzal. A kutya érdekében is, mivel számukra a vad által terjesztett bizonyos betegségek ártalmasak lehetnek. Ha pedig sebesült erdei állatot találunk, jelen esetben a csülkös vadra értve, mindig értesíteni kell az illetékes vadásztársaságot. Egle Zoltán megjegyezte: nem a kutya, a gazdája hibáztatható azért, ha ilyen eset előfordul. Sajnos gyakran van rá példa.

Az erdei viselkedésről nem ártana többet tudniuk az embereknek...