Együtt egymásért – Kerekesszékes hokibemutató a Dunaújvárosi Acélbikákkal

Már megszokhattuk, hogy a dunaújvárosi jégkorongcsapat rendszeresen jótékonykodik, jótékonysági eseményeken vesz részt, sőt, önmaguk is szerveznek ilyen összejövetelt. Kedden a Jószolgálati Otthonnal és a Mozgássérültek Együtt Egymásért Ifjúsági Egyesültével közösen kerekesszékes hokibemutatót tartottak.

– Az ötlet Azari Zsolttól, a klub elnökétől jött, mivel az idén nincsen Nationalliga, csak a MOL Ligában indult acsapat, nem olyan sűrű a program, mint egy évvel ezelőtt. Azari Zsolt úgy gondolkodott, hogy az esetleges szabadnapokat is tegyék hasznossá. Minden hónapban valami mellé áll a csapat: októberben a Vasvári iskola elsőseinek avatásán vettek részt a játékosok, múlt hét szombaton a McDonald´s-ban gyűjtöttek adományt, most pedig a mozgássérülteknek szerettünk volna élményt nyújtani. Már gondolkodunk a decemberi eseményeken is, de ez még legyen meglepetés – mondta el lapunknak Balázs Csilla, a Dab.Docler sajtó és marketing asszisztense.

Az országban védő legjobb kapusnak, Peter Sevelának több gólt is lőttek a kerekesszékes játékosok a keddi összejövetelen. Sok profi játékos örülne annak, ha Petyó kapuját be tudná venni... (Fotó: Lázár Zsolt)

A Dab.Docler meghívására a Jószolgálati Otthon és a Mozgássérültek Együtt Egymásért Ifjúsági Egyesülete segítségével mintegy félszáz kerekesszékes sportkedvelő ismerkedhetett meg a jégkoronggal és a dunaújvárosi hokisokkal. A megjelenteket Stephan Lundh, a DAB svéd vezetőedzője fogadta, aki elmondta, hogy Skandináviában,Kanadában és még a világ sok országában a kerekesszékes hokiban bajnokságot is rendeznek, sőt, van világbajnokságig. A svéd szakember mindezt alátámasztotta azzal, hogy a jégcsarnok kivetítőjén egy svéd – norvég kerekesszékes hokimeccset láthattak a résztvevők. Lundh mester kicsit „fanyalogva” mondta, hogy sajnos a kanadaiak most a legjobbak, a svédek csak utánuk következnek. – Kemény és mulatságos a kerekesszékes hoki, ugyanúgy mint a profi jégkorong. Itt is megvan minden, ami a játékhoz kell, a verekedések sem ritkák. A sportág annyira fejlődik, hogy Kanadában már profi bajnokságot rendeznek a kerekesszékes hokisoknak – avatott be minket a kerekesszékes hoki alapjaiba Stephan Lundh.

A svéd szakember még be sem fejezte mondandóját, amikor már kapott egy kérdést: miként játszhatnak jégkorongot azok az emberek, akik kerekesszékben ülnek. Lundh mester csak rámutatott a kivetítőre, és közben elmagyarázta, hogy a játékosok egy szánkószerű szerkezeten ülnek, a hokiütővel hajtják magukat, majd amikor a koronghoz érnek ugyanazzal az ütővel passzolnak vagy lőnek. Még egy olyan érdekes dolgot mondott Lundh, hogy például a svéd kerekesszékes bajnokságban játszanak ép emberek is, viszont azoknak le van kötve a lábuk, s így ülnek föl a már említett szánkószerű szerkezetre. Stephan Lundh tájékoztatása ezzel még nem ért véget, mert az ott lévőkkel közölt egy hihetetlennek tűnő, de mindenképpen megdöbbentő dolgot: akik egyáltalán nem tudják használni a lábukat, azok egy elektromos széken ülnek, és botkormánnyal irányítják a korcsolyájukat...!

A rövid ismertető után jöttek a még érdemibb részek. A jelenlévőket megkérdezték, szeretnének-e bemenni a csapatöltözőjébe, és megtekinteni a szereléseket. A válasz egyértelmű igenlés volt, mindenki felpróbálhatott egy kesztyűt, egy fejvédőt, ütőt vehetett a kezébe, sőt Stephan Lundh fia, Fabian egy „öltöző showt” mutatott be, amikor is mindenki szeme láttára magára öltötte jégkorong-szerelését. Ekkor már többen attól meglepődtek, amikor még csak a különböző zokniknál, harisnyáknál tartott a fiatal csatár.

Móricz Márk remekül érezte magát a Dunaújvárosi Acélbikákkal, először volt a jégcsarnokban (Fotó: Lázár Zsolt)

Az öltöző után jött a nap fénypontja, amikor is a Dab.Docler csapata teljes felszerelésben a jégre tolta a kerekesszékes – ma még amatőr hokisokat – és önfeledt játékba kezdtek. A tizenhat éves Móricz Márk volt talán az egyik leglelkesebb, aki a Móra iskola után most a Jószolgálati Otthon fejlesztés-oktatásában vesz részt.

– Nagyszerűen érzem magam, még sosem voltam a jégcsarnokban, nagyon tetszik minden. A tévében már láttam hokimeccset, de élőben még sosem láttam jégkorongozót. Jó lenne, ha máskor is jöhetnénk...

Nagyszerű, szívmelengető programot állított össze a Dab.Docler. Aki ott volt, nagyon élvezte. Nagyszerű példája volt az esemény a toleranciának, az emberi együttérzésnek és annak, hogy az időnként martalócnak tűnő, egymást sem kímélő jégkorongozók is érző szívű emberek.

"Nagyon örültünk a meghívásnak"

Kecskés Rózsa, a Jószolgálati Otthon vezetője: – Nagyon örültünk a Dab.Docler meghívásának, hiszen már sok mindent kipróbáltunk. Úsztunk, korcsolyáztunk is, de jégkorongozni még soha. Féltünk attól, hogy a kerekesszékkel a jégen majd hogy lehet megállni, de szerencsére nem volt probléma. A gyerekek élvezték az egész napot, a fiatalok még nagyon merészek. Örülnénk annak, ha rendszeresen jöhetnénk jégkorongozni.

Veszítettek azok, akik otthon maradtak

Farkas Zoltán, a Mozgáskorlátozottak Együtt Egymásért Ifjúsági Egyesület vezetője: – A Dab.Docler hívott minket, aminek nagyon örültünk. Egyszer már volt egy hasonló rendezvény, akkor a férfi kézilabdázókkal játszottunk.De itt a jégen nagyszerű volt, kezünkbe vehettük az ütőt, megérezhettük, hogyan lehet vele a korongot irányítani. Jó dolog az ilyen közös program, reméljük, lesz még belőle. Azok veszítettek sokat, akik otthon maradtak.