Hírek

2016.10.09. 19:25

Egy igaz(i) úr, Baracsról... - Az embernek ki kell tűznie maga elé egy olyan célt, amit meg tud valósítani

Dunaújváros - Tóth Géza: vállalkozó, adakozó, jótékonykodó ember, ugyanakkor borász és horgász is egyben. A nyáron, augusztusban meghívott az otthonába, ott készítettem vele interjút. Az, hogy csak most olvashatják, nem az ő hibája. Talán megbocsát, hogy ilyen későn dokumentálom e számomra kedves, emlékezetes találkozást..

Várkonyi Péter

- A Szalki-szigeten nyáron megrendezett halászléfőző versenyen találkoztunk először, ahol ő kis csapatával éppen, hogy lemaradtak a dobogó legfelső fokáról. Persze adódik a kérdés: miért is neveztek be?

- A Dunaferr Horgászegyesület elnökségi tagja voltam 15 éven keresztül. Szeretek horgászni, a halat főzni és enni is. A főzésre a kedvencem a ponty, ám kifogni jobban szeretem a sportosabb halakat, az amurt, a süllőt. A hengeres halak bármilyen irányba is fordulnak, amikor felveszik a csalit mindig nagyon tudnak dolgozni. A lapos hal elfekszik,, veri magát és kijön vízből, ha meg a száján levegőt kap már kezd kábulni, így könnyebb kifogni.

- Hogyan választ az ember csapattárs(aka)t egy ilyen halászléfőző versenyhez?

- Ők azok, akikkel már sokat pecáztunk és főztünk halat, akiknek már a szemük rebbenését is ismerem és nem kell nekik külön szólni. Nagyon sok versenyt nyertünk már a hortobágyi Kilenclyukú hídtól kezdve egészen Balatonberényig, számtalan második helyünk volt, és harmadik helynél rosszabb is csak egyszer voltunk.

Tóth Géza egy-egy versenyre nyolc-tíz borát viszi el, amelyekből három vagy négy aranyérmes is lesz. A rosé az egyik kedvence, a másik a chardonnay, valamint a vörösek közül a cabernet savuignon és a syrah. Első a minőség, semmi nem mehet annak rovására Fotó: Ady Géza

- Tudni kell elindulni a versenyen!

- Büszkeség tölt el engem ezzel kapcsolatban.

- Ha jól értem, azért ez csapatmunka, ám vannak, akik előkészítik ezt és van a Mester, aki a győzelemhez szükséges titkokat belelopja a bográcsba. Ez utóbbi vagy te.

- Ez valóban egy csapatmunka, itt nincs kivétel, mindenre megvan a rávaló ember, ha ez nincs, akkor bukott a mutatvány. Ez úgy működik, mint az élet más területein. Mindig meg kell becsülni az embereket, azt, amit csinálnak, mindenkivel azt kell csináltatni, amihez a legjobban ért.

- Ez a legnehezebb feladat, hogy ezt felismerje az ember.

- Hosszú évek vezetői tapasztalata kell ehhez, meg persze rátermettség. Emberekkel bánni tudni kell, milyen szinten, hogy beszél velük az ember, mert mindenkivel másképp kell beszélni úgy, ahogy ő megérti.

- Vállalkozóként ezeket mind alkalmazni tudod. A mai helyzetben azért nehéz megmaradni a piacon. Hogyan lehet életben tartani egy kis- vagy inkább közepes vállalkozást a mai gyorsan változó gazdasági környezetben?

- Nehéz dolog ez. Az 1998-ban alapított Kék Acél Kft. folyamatosan fejlődik, bővül, egyre több munkánk van. Nyugodtan mondhatom, hogy amilyen patinás a neve, olyan patinás az értéke, értékrendje is, mert nagyon szigorú és precíz munkát kérek mindenkitől. Az embernek ki kell tűznie maga elé egy olyan célt, amit meg tud valósítani.

- Hogy stílszerűek legyünk: mitől kék az acél?

- Attól, hogy megedzik, nemesítik. Az acélok legszívósabb állapotát biztosító hőkezelés a nemesítés.

- Ez az üzleti filozófiátokra is igaz

- Igen, ez így van!

- Az interjú készítés előtt majd három órával, amikor megérkeztünk nem az üzletről, nem a Kék Acélról, még csak nem is a halászléfőző versenyről, hanem a borról, borászatról, a bor szeretetéről beszélgettünk. Honnan ered ez a kötődés?

- Édesapám egy kulcsi szőlősgazda volt. Micsurin papaként ismerték az emberek, mert olyan precízen tartotta rendben a telkét, hogy a szőlőtőkék meg voltak számozva, és egy naplóban vezette, melyik milyen fajta, mikor telepítette. A kurucvér fajtát ő honosította meg ezen a területen, amely bár nem bőtermő, kevés a savtartalma, de tízszer jobban fest, mint az otelló, írni lehet a csumájával, mint a filctollal, olyan erős színező anyag van benne. Gyerekkoromban az ültetéskor mindig ott kellett lennem és úgy megutáltatta az apám velem a szőlészetet, meg szőlősgazdáskodást , hogy az nem igaz. Telt az idő, ő egyedül csinálta tovább. Majd amikor meghalt, nem engedtem eladni és én próbáltam tovább vinni. Nem ment, mert olyan precízen nem lehetett, mint ahogy ő. Ráment volna a családom, meg minden. Végül mégis eladtam.

- Ma mégis borászkodsz

- Barátaim közül egyikük- másikuk is dicsekedett azzal, hogyan kell szőlészkedni, meg bort készíteni. Mondtam nekik: no, fiúk itt álljunk meg, majd én megmutatom nektek, hogyan kell ezt csinálni.

- A napi munka nem hiányzott, de az a tudás, amit édesapád mellett szereztél, tőle kaptál, az megmaradt

- Elkezdtem képezni magam, rengeteg könyvet elolvastam, nem sajnáltam rá az időt. Mindent precízen, pontosan, patika tisztasággal csinálok, ahogy az a nagykönyvben le van írva , ez édesapám öröksége. Van egy laborvezető jó barátom, aki minden negyedévben ellenőrzi a boraimat. Tízfajta borról van szó, amelyekhez a legkiválóbb a szőlőket hozom Villányból és Szekszárdról.

-Ha jól értem, saját minőségellenőrzést csinálsz, azért ezt magánemberként kevesen teszik meg

- Ezt el kell fogadni és úgy kell csinálni ezt a részét, mint ahogy a nagyok teszik. Ám nálam azok az anyagok nem kerülnek bele, amelyek a leadható mennyiség nagyságát növelik, és ami néha a minőség rovására is mehet. Nálam ez elképzelhetetlen, én ezt nem engedem meg.

- Emberléptékű a pincéd, azaz gyakorlatilag te magad tudod készíteni a boraidat. Melyek a csúcsboraid, melyekre vagy a legbüszkébb?

- A legrosszabb borom is bronzérmes szokott lenni. Általában egy-egy versenyre elviszek nyolcat-tízet, abból három vagy négy aranyérmes lesz. A rosé az egyik kedvencem, a másik a chardonnay, valamint a vörösek közül a cabernet savuignon és a syrah.

- A kemény munka és a kedvteléseid mellett fontosnak érzed - divatos kifejezéssel élve - a társadalmi szerepvállalást, egyszerűbben mondva a jótékonykodást, az adakozást. Miért?

- Nem tudom megmagyarázni ezt a dolgot. Az úgy jön szívből, mert amikor hallom, hogy a hajléktalanoknak vagy a szociális gondozottaknak főzni akarnak a faluban (Baracs - a szerk.), akkor mondom a szervezőknek, adják meg hány emberről van szó, én azt megfőzöm, odaviszem, ti meg adjátok oda ezeknek az embereknek, osszátok szét közöttük! Ez egy olyan érzés, amit nem lehet megmagyarázni, és semmivel sem helyettesíteni. Ez egy felemelő érzés, hogy adhatok, hogy segíteni tudok. Aki úgy gondolja álljon közénk! Ne mellénk, ne mögénk, közénk! Önzetlenül úgy adjon, hogy a szívét adja, és utána nézze meg azokat az embereket is akiknek adja. Itt nem nagy dolgokról van szó, mert ha sokan adunk még több ember kaphat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!