Hírek

2012.10.16. 07:09

Egészséges Lina, a vak szülők babája

Dég - Nincs fontosabb, mint hogy lássuk gyermekünket egészségesen, boldogan felnőni. Vajon egy vak szülő milyennek látja álmaiban gyermekét? Brigitta és Ricsi bizonyára boldognak, szépnek.

Miskei Anita

Számunkra, egészséges, látó emberek számára elképzelhetetlen, milyen lehet örök sötétségben élni, tanulni, dolgozni és gyermeket nevelni. Sári Brigitta és Tóth Richárd  bebizonyította, lehet így is boldog, teljes az élet. Pedig a pár igazán fiatal, Brigitta  19, Ricsi  21 éves. A látássérültek budapesti intézményében tanultak, ott találkoztak. A fehérvári fiú fényeket érzékel, s  nagyon szeretne látni, Brigitta teljesen vak, koraszülöttként jött ő, és szerelme, Ricsi is a világra. Úgy gondolták, így is vállalják a kicsit korán érkezett csöppséget, s a szülői feladatokat. Ebben segítségükre volt és van ma is Briski Sándorné Mariann gyógypedagógus, amire nagy szükségük  van. Nem csupán azért, mert meg kellett tanulniuk egyedül ellátni magukat és gyermeküket, hanem azért is, mert nagy szegénységben élnek  Dégen, Brigitta szüleinek házában. Persze hatalmas szeretetben várták gyermeküket, Krisztina Adelinát, azaz Linát, de számukra nem csak saját fogyatékosságuk, a látásuk hiánya okoz problémát minden nap.

A dégi ház udvara rendezett, Ricsi várta érkezésünket a kapuban. Mosolyogva invitált be, járása magabiztos volt. Haladt előre a szűk folyosón, semminek sem ütközött neki, majd benyitott a kis szobába, ahol Brigitta ölében Linával fogadott bennünket.

- Június 21-én született meg Lina, nagy volt az izgalom, mert már hajnali egykor elfolyt  a magzatvíz, de csak este hatkor lett meg a baba  - mesélte Ricsi, s szinte újra átélte a pillanatot. Elárulta, a kórház folyosóján már megismerte a nővéreket, mert a várakozás hosszúra nyúlt, s ő egyre türelmetlenebbül várta a kicsi érkezését. Aztán megszületett Lina. Egészséges, elégedett baba, akinek érkezése szorosabban összefogta a családot. Együtt tanulták, hogyan kell etetni, fürdetni a picit. S azt is, mikor miért sír.
 
- Épp úgy, mint a többi szülő, keressük az okát, ha sír. Ellenőrizzük a pelust, megetetjük, simogatjuk  - mondta Ricsi, majd hozzátette, sehol nem nyugszik meg olyan gyorsan a baba, mint édesanyja, Brigitta karjaiban. A halk szavú, szerény lány csak mosolygott a büszke apuka szavait hallva. Aztán néhány titkot elárult. 

- Honnan tudom, hogy Lina elaludt? Amikor ébren van és a karomban tartom, gyakran megszorítja az ujjamat.  Az biztos, hogy pocak párti. Négy hónaposan már hét kilót nyom - tette hozzá az anyuka.  S miközben beszélgettünk, Lina elaludt édesanyja karjában, aki óvatosan a hitvesi  ágy lábánál elhelyezett kiságyba fektette a csöppséget.
- Hason szeret aludni - osztották meg a tapasztalatukat velem. Majd azt is megmutatták, honnan tudják, hogy itt az etetés ideje.

- Olykor Lina is jelzi, hogy éhes, de van egy beszélő óránk, ami jelzi, hogy itt az idő - mondta Ricsi. A fiataloknak azonban nem kell messzire menniük, hogy megetessék Linát, a kis szoba nem csak hálóként, de konyhaként is szolgál, bezsúfolták a helyiségbe a kiságy mellé a mikrót is. Kevés a hely, s a pénz, mégis boldogok, mert együtt vannak, s egészséges a babájuk. Ricsi azért elárulta, vannak álmaik: az első és legfontosabb, hogy megteremtsék saját otthonukat. Erre bizony még várniuk  kell. Hiába a fiú, az ifjú apa lelkesedése, kevés pénzt kell beosztaniuk, melynek nagy része tápszerre, pelenkára megy el. De Ricsi dolgozni szeretne, s talán befejezni az iskolát, hogy boldog otthont teremthessen élete két legkedvesebb hölgyének, kislányának és párjának, Brigittának. 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!